A havonta 1,2 millió látogatót vonzó Luminous Landscape portál alapító (1999-ben) szerkesztője,  Michael Reichmann jó negyven éve hivatásos fotográfus, szabadalmai vannak a kommunikációs technika területén, high-tech cégeket alapított és működtetett, több cég alfa- és béta termék-tesztelője, és még sok egyéb . Csúcsminőségű view camerával és Phase One hátlappal készít kivételes minőségű tájképeket, de (jelenlegi) felszerelésé ben megtalálható a Nikon D300E és néhány kompakt rendszergép is, természetesen a legjobbak. Szakértelméhez, rendkívül gazdag tapasztalatához kétség sem fér. Cikkeiben időnként meglepő észrevételeket tesz. Mindezek előre bocsátásával ajánlom látogatóim szíves figyelmébe egyik legfrissebb cikkét, amelyben a fényképezőgép ipar jelenlegi állapotát, jövőbeli kilátásait és saját reményeit boncolgatja.

A  Luminous Landscape portálon olvasható cikk teljes terjedelmű fordítását, annak képanyagával együtt, a portál kiadója / főszerkesztője, Michael H. Reichmann szíves engedélyével közöljük. (A szerkesztő)

Az utóbbi évtizedben, mióta intenzíven foglalkoztatnak a fényképezés héttérismeretei, legnagyobb meglepetést a látásunkkal kapcsolatos olvasmányim okozták. Fizikusként azt hittem, lényegében ismerem látásunk folyamatát: szemlencsénk leképezi retinánkra az elé táruló látványt (akárcsak egy fényképezőgép), azon a csapok és pálcikák érzékelik a rájuk vetített fényt (akárcsak a digitális gép érzékelőjének fotodiódái – bár azoktól eltérően nem szabályos rendben helyezkednek el), az idegpályák kiolvassák ezt a képi információt, és továbbítják agyunkba. Fokozatosan megértettem, hogy a retinánkra vetített, és a tudatunkban „megjelenő” kép közötti kapcsolat korántsem ilyen közvetlen: a látás tudati fázisa nagyon összetett folyamat, egyéni életünk során kifejleszetett algoritmus (program) segítségével tudatunk egy modellt épít a szemünkből érkező információ-halmaz alalpján (az alábbi cikk szimulációnak nevezi), ami nem szigorúan pontos megfelelője az elénk táruló látványnak (a cikk arra is kitér, miért).
A kedvenc angol nyelvű portálomon nemrég megjelent cikkében Charles S. Johnson Jr. is ezt a témát járja körül, briliáns megfogalmazásban, kitekintéssel a fotóművészetre. Cikke alcíme kellő mértékben sokkoló: „Nincs valóság, felejtsd el”. Aki elolvassa a cikk végén levő rövid életrajzát, annak érthetővé válik, miért ilyen kiváló a cikk.
A Luminous Landscape portálon olvasható, frissen megjelent cikk teljes terjedelmű fordítását, annak képanyagával együtt, a portál kiadója/főszerkestrője, Michael H. Reichmann szíves engedélyével közöljük (a szerkesztő).

A  fentebb idézett cikket (pontosabban annak fordítását) 2009. február 19-én tettük közzé a Fotó Agórán. A cikk bevezetőjében utaltunk rá, hogy várhatóan lesznek az olvasók között, akik nem értenek egyet maradéktalanul az abban megfogalmazott gondolatokkal, üzenettel (sőt, bár ezt így nem írtuk le, de sejtettük: akár egyes nézeteit provokatívnak minősíthetik).  Nos, megérkezett az első hozzászólás: Szabó Antónia debreceni fotó- és képzőművész (nemrég mutattuk be eddigi pályáját az Agórán) fogalmazta meg a témáról, és annak a szerző által követett megközelítéséről saját, enyhén szólva eltérő álláspontját (őszintén köszönjük, hogy megosztotta gondolatait velünk, az Agóra látogatóival). Véleményét, a hozzászólásokra érvényes terjedelmi korlátozásra tekintettel, e-mailben juttatta el hozzám, azt teljes terjedelmében, változtatás nélkül teszem közzé e helyen.

Továbbra is érdeklődéssel várom (gondolom, az Agóra látogatóival együtt) Alain cikkével, és/vagy Antónia hozzászólásával kapcsolatban az egyetértő, vagy eltérő, azokat kiegészító, esetleg a témát más megvilágításba helyező gondolatokat (alkotók sajátos nézeteit, a közönséget képviselők elvárásait, esetleg alkotó pályára készülők elképzeléseit).