Főoldal arrow Cikkek arrow Fotótechnikai alapismeretek arrow Mikrlo NégyHarmad - a lencse torzítások szoftveres korrigálása
Mikrlo NégyHarmad - a lencse torzítások szoftveres korrigálása
Írta: Nagy Sándor (nasa@http.hu)   
2009. november 07.

A Mikro NégyHarmados rendszer egyik alapvető jellegzetessége az objektívek torzításának szoftveres korrigálása már a fényképezőgépben (a gondos optikai korrigálás helyett). Ez a fotósok körében világszerte sok vitát váltott ki. A jelen cikkben ezt a kérdést járjuk körül. Megnézzük, miről is van szó, milyen érvek és ellenérvek hozhatók fel, láttak napvilágot, „csalás”, vagy a jövő technológiája, ami a Panasonic kezdeményezésére bekerült az új rendszer specifikációjába?

Mikrlo NégyHarmad – a lencse torzítások szoftveres korrigálása, már a fényképezőgépben

A Mikro NégyHarmados rendszernek van egy alapvető jellemzője, amit már régen készülök megírni. Amikor írtam erről az új rendszerről – mint tegnap is – mindég kiment a fejemből. E helyen pótolom régi mulasztásom!

Az első Mikro NégyHarmados gép (Panasonic DMC-G1) megjelenésekor feltűnt nekem (lásd a korábbi cikk utolsó előtti bekezdését és a hozzászólásokat), hogy az objektívről eltünt a Leica (kooperációra utaló) felirat, a korábbi Panasonic objektívekkel összehasonlítva. Hamarosan olvastam is valahol (most nem sikerül visszakeresnem a forrást), hogy az önálló, Leicától független optikai fejlesztés oka, a Panasonic döntése, miszerint a lencsehibák korrigálásának jelentős részét nem az objektívben, optikailag, hanem a gép processzorában, szoftveres megoldással kívánja megoldani. Ez (ami azóta széles körben ismertté vált tény – lásd pl. az alább idézett cikkben) eléggé természetes lépésnek tűnik, a digitális fényképezés korában. A filmes fényképezésnél nemigen volt más megoldás, mint a mind nagyobb felbontású, mind  hibátlanabb képek érdekében a különböző lencsehibákra egyre pontosabban korrigált, egyre bonyolultabb, egyre összetettebb, egyre nagyobb méretű és tömegű, és persze egyre drágább objektívek kifejlesztése, alkalmazása. A digitális fényképezésben már jó ideje felismerték, hogy a (legjobb optikák használata mellett is megmaradó apró) lencsehibák korrigálása szoftveres úton, a képek utófeldolgozása során elvégezhető (az első, talán legjobb optikai korrekciót adó program az eredetileg erre specializált DxO volt, de az utóbbi időben bekerült egyre több, fejlett képfeldolgozó szoftver szolgáltatásai közé). Sőt, legújabban a fejlett dSLR-ek is elvégzik a rendszer objektívjei torzításainak optikai korrekcióját, már a gépen belül.

Azt írtam, ez természetes lépés volt. Épp a Mikro NégyHarmados rendszer bevezetése jelenti annak a küszöbnek az átlépését, ami után már nemigen lehet érveket találni a leképezési hibák teljeskörű optikai korrigálásának erőltetése mellett. A képek digitálisak, már a gépben jelentős képfeldolgozási folyamaton esnek át (akkor is, ha RAW-fájlt mentünk, a monitoron történő azonnali megjelenítés érdekében), a gépek belső processzora egyre nagyobb teljesítményű, egyre bonyolultabb képfeldolgozást végez. Az utolsó „akadály” a (digitális) tükörreflexes gépek optikai keresője volt, az ugyanis az érzékelő (és a processzor) megkerülésével, közvetlenül az objektív által szolgáltatott képet mutatja, tehát a jelentős lencsehibák megléte zavaró lenne (de, mint utaltunk rá, a megmaradó kisebb lencsehibák gépen belüli korrigálását már a dSLR-ek esetében is alkalmazták az utóbbi időben). A Mikro NégyHarmad esetében két körülmény teszi természetessé ezt a megoldást: 1) A NégyHarmados szabványt digitális (tükörreflexes) gépekhez dolgozták ki, nincs, nem volt ilyen filmes fényképező rendszer (az összes többi dSLR rendszer filmes elődökre épült, az objektívjeik foglalata megegyezik filmes vázakével, így a rendszerek teljes objektívparkja egyaránt használható filmes és digitális vázakkal). 2) A Mikro NégyHarmados rendszerben, a tükörakna elhagyása következtében, nincs optikai kereső. Mind a monitoron, mind az elektronikus keresőben (EVF-ben) az elektronikus érzékelőből kiolvasott, és a gép processzorával már feldolgozott, átalakított (tehát a lencsehibákra is korrigált) képet látjuk.

Miért ne tennék meg a gyártók e természetes lépést annak érdekében, hogy csökkentsék az objektívek méretét és tömegét (hiszen ez a Mikro NégyHarmados rendszer alapvető indítéka), és árát (ez egyelőre aligha látszik, inkább a gyártó profotjának növelését szolgálja, de remélhetőleg a piaci verseny majd helyére teszi a dolgokat), ha ennek a fotós felhasználó semmi kárát nem látja?

Elnézést kérek azoktól, akik számára esetleg mindez természetes, és hosszas fejtegetésem fölöslegesnek, kisiskolásnak tűnik, de épp ma olvastam egyik vezető fotós portálunk fórum rovatában hozzászólások tömegét, amelyek ezt a megoldást a Mikro NégyHarmados rendszer gyenge pontjának tekintik. Ez a meggyőződés természetesen mindenkinek szuverén joga, de a probléma az, hogy a hozzászólók (legalábbis egy részük) téves állításokra alapozza véleményét (az érdeklődőknek javaslom az összes hozzászólás elolvasását, ugyanis lassanként ott is tisztázódik egy és más). Tehát folytatom.

Érvek/ellenérvek – tények

  • Ezek az objektívek szoftveres korrekció nélkül gyatra képet adnak, tehát, mint objektívek, gyenge teljesítményt nyújtanak. – A fényképezés eredménye a kép, ami megjelenik. A digitális gép két, a végeredmény szempontjából meghatározó része az objektív és a processzor. A fotós számára csak az a fontos, milyen az elkészült felvétel, függetlenül attól, hogy az eredmény kialakításában mekkora szerepe volt az optikai, és/vagy a képfeldolgozás során elvégzett számítási korrekciónak.
  • Az optikai torzítások korrigálása eredményeként a képszélek görbe vonalúak lesznek, amit a kép körülvágásával tüntetnek el. Következésképpen a végső képről lemaradnak olyan részletek, amik a keresőben megvoltak, azaz a kereső a végső képnek kevesebb, mint 100 %-át mutatja. – A lencsehibák korrigálását a processzor folyamatosan, valódi időben (real time) végzi, így a monitoron és az EVF-ben is az élő keresőkép a korrigált,  a végső, mentésre kerülő képet mutatja (100 %-ban).
  • A korrekciót csak a JPEG képen végzi a gép processzora. A RAW-fájl a nyers, korrigálatlan adatokat tartalmazza. Bár a gépet gyártó cég saját RAW-feldolgozó szoftverje az utólagos RAW-konverzió során (automatikusan) elvégzi az optikai korrekciókat, de más RAW-konvertáló, képfeldolgoó szoftver használata esetén fáradságos többlet-munkára van szükség. – Az igényes RAW-konvertáló szoftverek figyelembe veszik az általuk támogatott gépek egyedi sajátságait, adatait (pl. a szín-profilt). Csak idő kérdése, hogy az (automatikus) optikai korrekciót is beépítsék alapszolgáltatásukba (a legelterjedtebb programok máris tartalmazzák!).
  • Nem hosszú távon megnyugtató megoldás. Újabb gépek, újabb objektívek megjelenése oda vezethet, hogy évek múlva már nem támogatják a régi készülékek esetében a korrekciót. – Két dologról van szó. Az optikai korrekció elvégzéséhez a szükséges, az objektívre jellemző paramétereket nem a gépben, hanem az objektívben tárolják a gyártók (a Mikro NégyHarmad objektív foglalatának csatlakozó- és kommunikációs protokoll-szabványa erre tekintettel került kialakításra), tehát a gépen belüli korrigáláshoz az újabb objektívek is biztosítják a szükséges paramétereket, és ezek mentésre kerülnek a RAW-fájlban is. A másik, hosszú távon felmerülő aggály minden, nem szabványos,  gyártó/gép-specifikus RAW-fájl esetében magára a kép alap-adatainak szabványos képpé konvertálhatóságára is fennáll. Ez indította el a RAW-fájlok szabványosítására irányuló törekvéseket (aminek a legnagyobb gyártók egyelőre ellenállnak). A DNG-szabvány lehet a megoldás (az előrelátó fotós minden RAW-fájlt ebbe a szabványos formátumba konvertál a hosszú távú archiváláshoz, ami megőrzi a nyers adatokban levő összes többlet-információt). A DNG újabb szabványa már tartalmazza az optikai korrekciók paramétereit is!

Konkrét helyzet a Mikro NégyHarmados rendszerben

A jelenlegi két gyártó, a Panasonic és az Olympus nem egyformán viszonyul a gépen belüli optikai korrekcióhoz. Az optikai torzítások (párna- és hordó-torízítás) korrigálását mindkét gyártó gépei egyformán elvégzik, így a másik gyártó objektívjének használata során is jól korrigált  felvételekhez jut a fotós. A Panasonic a színi hibákat (kromatikus aberrációkat) is korrigálja, míg az Olympus nem. Ez azt jelenti, hogy a Panasonic objektívek csak Panasonic vázon eredményeznek színi hibára korrigált felvételt, Oly vázzal használva megjelenik a(z optikailag nem korrigált) színi hiba. Jó hír, hogy (az eddig forgalomba került) Mikro NégyHarmados objektívek már optikailag is eléggé jól (legalábbis közepesen, de az igényesebbek annál is jobban) korrigáltak (lásd pl. a dpreview.com Mikro NégyHarmados objektív tesztjeit, ahol külön vizsgálták tárgyát képezik a nyers, korrigálatlan képekben meglevő lencsehibák is!). A szoftveres korrekció csak tovább javítja a képet. Érdekes megfigyelni, hogy az (eddig megjelent és tesztelt) Olympus objektívekben korrekció után nagyobb torzítás marad, mint a Panasonic objektívekben.

A fent mondottak alátámasztására álljon itt az egyik legrégibb, és egyúttal az egyik leglátogatottabb (havonta kb. 7 millió egyedi látogató, kb. 20 millió látogatás, több mint 100 millió oldal-letöltés) angol nyelvű, nagyon alapos, részletes fényképezőgép- és objektív-teszteket közlő fotós portálról vett rövid részlet nyers fordítása. Minden, eddig megjelent Mikro NégyHarmados objektív tesztjükben szerepel egy ehhez hasonló tartalmú szövegrész, talán ez a legrészletesebb.

A lencsehibák szoftveres korrigálása

Geometriai torzítás

A Mikcro Four Thirds rendszer egyik erősen vitatott vonatkozása a Panasonic döntése, a lencsehibák szoftveres korrigálásának integrálása a leképezés láncolatába, alapvető komponensként (amit a cég, sajnos, eddig nem dokumentált nyilvánosan). Ez a legtöbb felhasználó számára észrevétlen – a fényképezőgép korrigálja mind a kereső képét ’élőben' (’on the fly’), mind a lementett JPEG fájlokat. Továbbá, mind a géppel együtt szállított SilkyPix szoftver, mind annak ipari szabványnak megfelelő alternatívái, pl. az Adobe Camera Raw is korrektül konvertálják a raw fájlokat (a megfelelő korrekciós paraméterek közvetlenül kódolva megtalálhatók a raw fájlokban, és az Adobe nemrég módosította DNG nyitott szabványának raw formátumát annak érdekében, hogy abban is helyet biztosítson ezeknek a paramétereknek). Ugyanakkor azok a felhasználók, akik szeretnek kevésbé ismert (elterjedt) raw konvertálókkal kísérletezni, amelyek nem tudják a megkívánt korrekciókat elvégezni, erősen torzított képeket kaphatnak, különösen nagylátszögű felvételek esetén.

Annak érdekében, hogy pontosan lássuk, mi is történik, szokásos torzítás-tesztünk raw fájljait a dcraw program felhasználásával konvertáltuk, amelyik semmilyen korrekciót nem alkalmaz. [A dcraw egy nyílt forráskódú szoftver, ami nagyon sok – szabad, nyílt forráskódú és kereskedelmi – raw-feldolgozó program alapját képezi – a fordító.]  Ebből kitűnik, hogy a 14-140 mm-es objektív [a Lumix G HD 14-140mm F4-5.8 OIS objektív tesztjéből idézünk – a fordító] különösen nagy hordó-torzítást mutat 14 mm-nél, és jóval mérsékeltebbet 18 mm-nél [itt egy, az eredeti cikkben levő képre vonatkozó megjegyzés áll, amit nincs értelme idéznünk, mivel a képet, a szerzői jogokra tekintettel, nem vettük át – a fordító]. Nagobb fókusztávolságoknál a torzítás rendkívül kismértékű.

[A cikk itt kihagyott részében (grafikusan is) összehasonlítja a 14-140 mm-es objektívet a tipikus APS-C formátumhoz készült, Nikon AF-S 18-200mm F3.5-5.6G DX VR  szuperzoom objektívvel (egyenértékű fókusztávoság-tartományuk nagyjából azonos). Világosan megállapítható, hogy a Panasonic obi korrigálatlanul jóval nagyobb torzítást produkál nagylátszögnél, mint a Nikon, de a korrigált végső kép sokkal jobb, mint amazé, a teljes fókusztávolság-tartományban. – a fordító.]

Érdekes megemlíteni, hogy míg a Panasonic szoftveresen korrigálja a laterális kromatikus aberrációt is, Micro Four Thirds partnere, az Olympus, nem követi ebben. Ebből következik, hogy mindenki, aki a 14-140 mm-es  (Panasonic) objektívet Olympus vázon (pl. az EP-1-en) használja, a teljes CA-val találja szemben magát.

Tehát ez csalás?

Mindaz, ami a lencsehibák szoftveres korrekciója terén történik, alighanem elkerülhetetlenül oda vezet, hogy a Panasonic megközelítési módját  egyesek ’csalásnak’ minősítsék. Végülis, érvelésük szerint, a filmes gépek objektívjei mind optikailag kellően korrigáltak voltak, tehát ugyanezen eredmény elérése érdekében szoftver használata egyszerűen költségcsökkentés, tehát ’csalás’.

Szerintünk ez alapvetően hibás megközelítés. A fotográfiában végső soron az számít, hogy milyen a végleges kép – hogy azt hogyan értük el, viszonylagosan jelentéktelen. Mint azt bemutattuk, a Panasonic szoftveres korrekciója a szokásos, tisztán optikai korrekciós módszerekkel elérhetőeket technikailag felülmúló képeket eredményez. Ehhez kétségkívül hozzájárult az a tény, hogy a szoftveres manipulációkra sehol sem hárult különösen nagy feladat (kivéve talán a nagylátszögeknél bekövetkezett torzatásokat) – sokkal aggasztóbb lenne, ha átlag alatti minőségű objektívek korrigálása lett volna a feladat. Érdemes megjegyezni, hogy ez az új megközelítés csak azért lehetséges, mert ez a rendszer nem tartalmaz optikai keresőt, tehát nincs szükség megfelelően korrigált objektívekre, mint az SLR-típusú keresők esetében.

Néhány felhasználó felveti azt az ésszerű aggályt, hogy egy szoftveres korrekcióra építő rendszer nem ’jövő-biztos’, vagyis azok az objektívek, amelyek ilyen segítséget igényelnek, a jövőben használhatatlanná válnak. Ez meglehetősen valószínűtlennek tűnik – a szoftverek fejlődésének tendenciája világosan mutatja, hogy az ilyen korrekciót befogadják, ahogyan azt a DNG specifikácójának friss módosítása is mutatja, ami az optikai korrekció utasításait beemelte. Nem túl régen volt, amikor a raw konverterek semmilyen szabályozható zajcsökkentésre nem adtak lehetőséget, míg ma egyetlem magára valamit is adó szoftver sincs a piacon kroma- és világosság-zaj csúszka nélkül. Valószínűsíthető, hogy néhány éven belül az automatikus lencsehiba korrekció ugyanilyen általánossá válik.

Kétségek merültek fel a tekintetben is, hogy vajon az ’optikailag tökéletlen’ objektívek teljes mértékben használhatók lesznek-e későbbi fényképezőgépeken, de ez sem tűnik valóban kétségesnek – legalábbis amíg maga a Micro Four Thirds rendszer fennmarad. Már említettük, hogy (legalábbis) a torzítások korrekciója a Micro Four Thirds működésének alapvető jellemzője – a korrekciós paramétereket egy ROM tárolja az objektívben, azok átadódnak a fényképezőgépnek, és beírásra kerülnek a raw fájlokba, így a konverterek fel tudják azokat használni. Tehát ezek az objektívek semmivel sem valószínűbben válnak használhatatlanná, mint bármely más rendszerhez tartozók.

Egy szó mint száz, megfontolt véleményünk szerint ez nem csalás, sőt valójában világos, hogy az ilyen jellegű feldolgozásé a jövő. Valamennyi nagy gyártó arra törekszik, hogy a lencsehibákat igy vagy úgy szoftveresen kezelje, és a tükörnélküli rendszer egyik előnye a tisztán elektronikus kereső révén a nagyobb rugalmasság lehetősége. Tehát a legjobb, amit a fotós tehet, hogy elfogadja, amit a technológia nyújtani képes, és élvezi az így előállítható képeket.


 

Hozzászólások
HozzáadásKeresés
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
 
< Előző   Következő >
Advertisement
Advertisement
Advertisement