Megtisztelő felkérés érkezett Debrecen város vezetőitől, mely szerint a mai Magyar Kultúra Napja ünnepi rendezvénysorozat kiállításán debreceni kortárs fotográfusok mutatkozhatnak be. Régen volt ilyen. Több évtizeddel kell visszamenni az időben, hogy hasonló nagyságrendű csoportos kiállítást találjunk fotográfusoktól. A 30-as évek végén, a 40-es évek elején városunk akkori vezetőinek a támogatásával a Debreceni Fotóklub rendezett máig páratlan kiállításokat, melyekre a világ több mint 30 országából érkeztek fotográfiák. Hosszú szünet után a máig nagy jelentőségű Műhely 67 kiállítás következett, melyen a kor avantgarde alkotói között debreceni fotóművészek is bemutatkoztak. 20 évvel később a műhely 67 gondolatiságát követve rendezték meg a Műhely 1967-1987 kiállítást. 1975-85 közötti években élte a Debreceni Fotóklub egyik fénykorát, mely időszak alatt több, emlékezetes kiállítást rendeztek. Az itt kiállító fotográfusok jelentős részének később megszűnt a kapcsolata a fotográfiával. Vadász György, a klub akkori vezetője 32 évesen, Gervai Tamás 42 évesen hunyt el.

 

 Nagy Zsolt honlapja

 

Az utóbbi két évtizedet a digitális forradalom és a fotósok illetve fotós alkotócsoportok pozíciókeresése jellemezte. A korábban ismert és meghatározó alkotók, fotóművészek közül többen elfordultak a fotográfiától, vagy más területen alkotnak. Van, aki sikeres giccsfestésbe kezdett, mások a képzőművészet műfajaiban teljesedtek ki. Ma Szabó Antónia és Horváth István a város művészeti életének meghatározó szereplője lett. Megint más korábbi fotóművész-közszereplő játszótársait elveszítve, ücsörög elefántcsonttornyában, dacolva a közös megjelenésekkel.

Így aztán a régi nagy nemzedéket, ma már csak néhányan képviselik ezen a kiállításon.

Az itt kiállítók névsora tükrözi a megváltozott tendenciákat. A kiállításon való részvételre szóló felkérés természetesen mindenkihez eljutott. Néhányan valószínűleg alkotások hiányában nem vállalták a nyilvános szereplést. Szerencsére az öregek és a fiatalok közül több mint 40 alkotó jelezte részvételi szándékát. Ezek közül 30 alkotó 55 képe került a falakra. A kiállítók meghatározóan két alkotócsoport tagjaiból állnak. A Debreceni Új Fotóműhely és a Debreceni Fotóklub tagjain kívül néhány szuverén alkotó munkái láthatóak a falakon. Míg az 1931-ben alapított Debreceni Fotóklub felvállalva a kísérletezés mellett a hagyományos fotográfia művelését és ápolását, addig a Debreceni Új Fotóműhely tagjai elsősorban a kísérletező, új utakat kereső fényképalkotás hívei. A város fotóművészetében létrejött változásokat hűen tükrözik, a személyekben történt változások.
Fiatal alkotók jelentek meg, akik ma már országos szakmai szervezetek tagjai. Kocsis István Tamás és Varga Tamás  már ma meghatározó figurái a debreceni fotóművészetnek. A Medgyessy Gimnáziumban folyó művészeti oktatás eredményeként a legifjabb korosztály közül is többen kitűnő munkákkal jelentek meg.

 

De nézzük a képeket és az alkotókat. A falakon jelen van a hagyományos és kísérleti fotográfia. Műfajként a természetfotó, az akt, a városi táj. A képek együttes látványa egyúttal a fotográfia további útját is kérdésként illusztrálja. Vissza a hagyományokhoz – lásd ősi technikák alkalmazása – vagy felvállalva a digitális technika nyújtotta lehetőségeket új alapokra helyezve a fotóművészetet.

A másik nagy kérdés: hol húzódik meg a határ amatőr és a profi között, másképpen, mi különbözteti meg a fotóművész képeit az amatőrizmustól. Az egyik lehetséges választ ez a kiállítás adja meg. A képek létrehozásához szükséges szakértelem, mívesség, az archaikus technikák alkalmazása, az eljárások rendkívüli pontossága és igényessége távol tartja magától az esetlegességet. Ezt példázza Seres Géza, Jámbor Zsófia, Gál András képei.

 

Az egykor volt képalkotó technikák – mint pl. a camera obscura napjainkra átültetett használata szintén lehetőséget kínál a szakmai hozzáértés demonstrálására. Lásd Varga Tamás, Seres Géza fotóin.

 

Kocsis István Tamás képei bemutatásához egy olyan régi időket idéző eljárást választott – a nitro transzfert -, mely az utóbbi évek technikai lehetőségeit ötvözi hagyományos grafikai eljárással. Az így született képek alkalmasak a fotó korai időszakának megidézésére.

Izgalmas szelete a kiállításnak Vékony Dorottya Testen kívül 2,4 című alkotásai, melyek a hagyományos fényképről alkotott nézeteket felrúgva, egyúttal szokatlan képszerkesztéssel, provokálja a nézőt.

 

Rékasi Attila a tőle megszokott tartalmi és formai jellegekkel létrehozott képeivel van jelen. Andics Árpád és Süli István a középnemzedéket látványos és mozgalmas munkákkal képviseli. A kiállítás egyik legbátrabb alkotása a legidősebb alkotóé Vencsellei Istváné. Itt látható munkája – „A bözödi templom 2006” című alkotása – része tavalyi jubileumi kiállításának, a Tér-Kép-Időnek (Trianon évtizedei). Ez egyben szolid kritika mindenki másnak, hiszen egyedül Ő vállalt fel olyan utat, mely nem esztétizál, nem formai játékokkal akar sikereket aratni, hanem aktuális mondanivalóval és gondolatisággal áll elő.

 

A kiállításon megjelenik városunk Debrecen is. A történelmi emlékek Nagy Zoltán képein, a sok vitát kavaró új épületek, mint a Kölcsey Központ, a Fórum, a MODEM, a Méliusz Központ pedig Polgári Sándor, Szabó László, Károlyi Gábor képein.

 

A természetfotó, mint alapműfaj, néhány visszafogott színeivel is meggyőző képpel van jelen. Ezt példázza Illés Gábor, Konyhás István és Varga József képei.

 

 

A női test ábrázolása kedvelt téma. Ezen belül is újdonságot jelent a terhes nő szépségének ábrázolása Sándor Margit képén.


Mások, mint Csergő András, Jámbor Zsófia, Oravecz Attila a női testet eszközként használja gondolataik kifejezésére.

 

 

A falakon látható művek egysége azon alkotók érdeme is, akikről itt most időhiány miatt nem esik szó. Néhányuknak a mostani tárlat az első nyilvános szereplése.

 

A kiállítás, úgy gondolom egy másik, a színes vagy fekete-fehér kérdésre is válaszol. A döntően fekete-fehér vagy visszafogott színvilágú, már-már monokróm színes képek, együttes látványa megnyugtató. Az alkotók a fotográfia hagyományos eszközeivel építkeznek: a gondolkodó látásmód, az anyag tisztelete, a fénnyel rajzolás jellemzi az alkotásokat. A néző izgalommal merülhet el egy-egy alkotás élvezetében, de nyugalmat találhat másutt.

A Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett kiállításért köszönet a városnak. Bár a kiállítók nem világhírűek, munkáik állják az összehasonlítást. Sikerük, ismertségük nem az alkotások és az alkotók fokmérője. Ez az ünnepi tárlat városunk kulturális vezetése szándéka szerint lehetőséget teremt a Debrecenben alkotó fotográfusok számára kilépni a lokális lehetőségekből, hogy tehetségüket és munkáikat országos és nemzetközi szinten is megmutathassák.

A kiállítók nevében is köszönjük a lehetőséget Debrecen Városának és a Városi Művelődési Központnak, egyúttal kívánok mindenkinek élvezetes képnézegetést!

 

Debrecen, 2010-01-22

 

A szerkesztő Máthé Andrásnak köszöni a tárlatvezetés értékű szöveget, a fotók válogatását és a bemutató anyagának rendelkezésre bocsátását.

 

Hozzászólások

Hozzáadás Keresés