Főoldal arrow Cikkek arrow Fordítások idegen nyelvről arrow Alain Briot: Képkomponálás színekkel
Alain Briot: Képkomponálás színekkel
Írta: Nagy Sándor (nasa@http.hu)   
2010. február 23.
© Alain Briot
 
 
 
 
 
2008. nyarán egy ígéretes sorozat első részének fordítását adtuk közre az Agórán. A sorozat folytatására (vagy egy új sorozat első részére?) mostanáig kellett várnunk, fordítását az eredeti cikk megjelenése után mindössze egy héttel, ezútun adjuk közre. Bízunk benne, hogy a folytatás a korábbinál ütemesebb lesz!

 A Luminous Landscape portálon olvasható cikk teljes terjedelmű fordítását, annak képanyagával együtt, a portál kiadója /főszerkesztője, Michael H. Reichmann szíves engedélyével közöljük. (A szerkesztő)
 
 
 
 
 

1. rész

Képkomponálás színekkel

Ez az esszé Alain második, „Mastering Composition, Inspiration and Personal Stile”
(Komponálás mesterfokon, ihlet és egyéni stílus) című könyve 5. fejezetének részlete

© Alain Briot 

 


1 – Bevezetés


Sok fotós fenntartása a színres fényképezésel szemben abból ered, hogy a színt nem tekintik formának. De színekkel olyan dolgokat is elmondhatunk, amit nem tudnánk elmondani fekete-fehérben … Azok, akik azt mondják, hogy a színes fotózás ki fogja szorítani a fekete-fehért, értelmetlen dolgot állítanak. Ez a két dolog nem verseng egymással. Különböző dolgok, amik külömböző eredményt adnak.
–    Edward Weston


Körülöttünk minden színes. Mégis, miklor színes fotót készítünk, ritkán tekintjük a színt a kompozíció elemének. Természetesen, látjuk a téma, a tárgyak, a felvételünkre kerülő valamennyi elem színeit. De nem tekintjük a színt olyan elemnek, legalábbis erre irányuló tanulmányok nélkül, ami megváltoztatja a kép kompozícióját, attól függően, hogyan használjuk azt. 

A színekhez való ilyen viszonyulás éles ellentétben van a fekete-fehérben dolgozó fotósok szemléletével. A fekete-fehér fotósok jelentős erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy kifejlesszék magukban a fekete és a fehér tónusok tudatos felismerésének képességét. Tudni akarják, hogy az egyes színek hogyan jelnnek meg fekete-fehérben, a szürkének milyen árnyalata tartozik majd hozzájuk. Tudni akarják, hogy a kép melyik része lesz a legsötétebb, és melyik a legvilágosabb. Röviden, maguk elé akarják képzelni a fekete-fehér képet a felvétel elkészítését megelőzően. Ennek érdekében fekete-fehér szűrőn keresztül nézik a témát, és úgy mérik a fényt a téma egyes részein, hogy megtudják, hogyan jelentkeznek a különböző világosságú részek a szürke árnyalataiban, hogyan viszonyulnak egymáshoz ezek az eltérő foltok fekete-fehérben.

Mindezt a következő fejezetben vizsgáljuk meg részletesen, aminek a címe Composing with Black and White (Komponálás feketével és fehérrel). Azért mondom el mindezt itt és most, mert szembe kívánom állítani a fekete-fehér fotósok megközelítését a színes fotósok megközelítésével.

Természetesen, nincsen egyetlen megközelítés és módszertan, hanem annyiféle megközelítés és módszertan van, ahány fotós. De mindaz, amit itt elmondok, az „általánosan alkalmazott gyakorlatnak” tekinthető, amit legtöbb fotós követ, amikor fekete-fehérben, illetve színesben fényképez.

Természetesen, azt is kijelenthetjük, hogy a vizualizálásra nagyobb szükség van a fekete-fehér, mint a színes fotózásban, mivel a világot nem fekete-fehérben látjuk. Tehát, ahhoz hogy jól fotózzunk feket-fehérben, előbb meg kell állapítanunk, hogy a téma színei hogyan alakulnak át fekete, szürke és fehér árnyalatokká.

Jól hangzik. De, fordítva is vizsgálhatjuk a színes fényképezést. Jóllehet színesben látjuk a világot, de jelentős különbség van abban, ahogyan mi, és ahogyan a fényképezőgép „lát”. Ezek a különbségek hatással vannak arra, hogyan jelennek meg a színek a fényképen. Ezekből a különbségekből jó néhányat tárgyalok a „The Eye end the Camera(A szem és a fényképezőgép) című fejezetben, néhányat pedig ebben a fejezetben. E pillanatban elég azt kijelenteni, hogy bár színesben látunk, ez nem elégséges ahhoz, hogy képesek legyünk pompás fotókat készíteni.

Valóban. Tény, hogy színesben látunk. Minden egyes ember a Földön színesben lát, kivéve azokat a látásukban fogyatékosokat, akik színvakok, vagy bármilyen ok miatt nem látják a színeket. Mégis, adjunk minden egyes ember kezébe fényképezőgépet, és nem mindenki fog kiváló színes felvételeket készíteni. Tulajdonképpen nem is kell elvégeznünk ezt a kísérletet. Mindössze meg kell néznünk barátaink, rokonaink és mások fotóit. Az, hogy színlátással rendelkezünk, messze nem elégséges ahhoz, hogy kiváló színes képeket készítsünk.

Ugyanez mondható el bármely fizikai képességről. Az, hogy mindannyian tudunk futni, még nem biztosítja, hogy sprinterek, hosszútávfutók, vagy atléták legyünk. Az a tény, hogy mindannyian tudunk beszélni, nem tesz képessé bennünket, hogy énekesek, vagy szónokok legyünk. Az, hogy el tudunk sütni vicceket, nem jelenti azt, hogy humoristák, színészek lennénk. Világos, hogy tanulásra, képzésre van szükségünk ahhoz, hogy természetes adottságainkat hivatássá fejlesszük. Az atléták attól atléták, hogy tanultak, képezték magukat természetes adottságaik fejlesztése érdekében. Az énekesek attól énekesek, hogy tanultak, képezték magukat természetes adottságaik fejlesztése érdekében. A humoristák, színészek attól humoristák és színészek, hogy tanultak, képezték magukat természetes adottságaik fejlesztése érdekében. A színes fotósok attól színes fotósok, hogy tanultak, képezték magukat természetes adottságaik fejlesztése érdekében.

Röviden szólva, pusztán természetes adottságaink megléte nem tesz bennünket az adott terület szakértőjévé. Képzésre, tanulásra, gyakorlatra és kitartásra (különösen kitartásra) van szükség. Nagyon könnyen megfeledkezünk erről, amikor valami olyanról beszélünk, ami körülvesz bennünket, mint a szín. Ezért fontos, hogy időről-időre emlékeztessük magunkat erre a tényre.

Amikor színesben dolgozunk azzal a szándékkal, hogy pompás színes képeket készítsünk, szakértőnek kell lennünk a színekben. Többet kell tudnunk a színekről, mint azoknak, akiknek nincsenek ilyen céljaik. Miért? Mert a színek ismeretére van szükségünk ahhoz, hogy a színekkel azt tegyük amit szándékozunk, hogy mi ellenőrízzük a színeket, a helyett, hogy a színek ellenőríznének bennünket.

 


 2 – A színek három változója

Egy jó színes kép jó fekete-fehér kép.
–    Bill Burt


A fényképezésben a színek szabályozása azt jelenti, hogy szabályozzuk a színek három változóját. Ez a három változó a színezet, a telítettség és a világosság.

A színezet (hue) adja meg az összes színt, amit látunk: vörös, sárga, zöld, kék, bíbor, stb.

A telítettség (saturation) azt adja meg, hogy az egyes színek mennyire élénkek.

A telítettség a teljesen telítetlentől (szürkétől) a teljesen telítettig (maximálisan élénk színig) terjed.

A világosszág (lightness) azt adja meg, mennyire világosak vagy sötétek az egyes színek (a „világosság” színváltozót, színjellemzőt az angol szakirodalomban három szóval is szokás megjelölni, ezek ugyanazt jelentik: „lightness”, brightness” és „value” = érték; a jelen cikkben A.B. is váltakozva használja ezeket a szavakat – a szerk).

A színtanról, színterekről általános áttekintést kaphat korábbi cikkünkben (a szerk).

 


3 – A Munsell színrendszer

Vita tárgyát képezi, hogy ki írta le elsőként a színek három változóját. Nem kívánok ebbe a vitába bekapcsolódni. Célom csupán annak leírása, hogyan érthetjük meg és hogyan szabályozhatjuk a színeket a fotóinkon. Magam úgy vélem, Albert Munsell (lásd – a szerk.) írta le elsőként ezeket a változókat 1920 körül (lásd – a szerk.). Legalábbis számomra az ő könyvének olvasása során váltak először értelmezhetővé ezek a változók. Munsell egyszerűen, és egyidejűleg koherens módon mutatja be ezt az információt. Szemünk három mennyiséget észlel: a színezetet (hue), a telítettséget (saturation) és a világosságot (brightness). A Munsell színrendszer annak grafikus megjelenítésére szolgál, hogy hogyan látja a szemünk a színeket. Valójában ennek a három mennyiségnek a grafikus megjelenÍtéséről van szó.

Az alábbi kép a Munsell színrendszer grafikus ábrázolását mutatja. Ez az ábra egyszerűen és hatékonyan szdemlélteti a színek három változóját.

© Alain Briot
A Munsell színrendszer

© Alain Briot
Munsell: A Grammar of Color (A színek nyelvtana) (1921)


A fenti kép „A színek nyelvtana” c. könyv címlapja, ebben a könyvben mutatja be Munsell a színelméletét. A felvétel a saját példányomról készült,  a Strathmore Papírgyár által 1921-ben publikált könyvről. A Munsell színelmélet bemutatásán túl a könyv kifejti, hogyan kell összehangolni a Strathmore által készített, különböző árnyalatú színes papírokat. Valójában a könyvnek mindössze felét teszi ki Munsellnek a színelméletével kapcsolatos szövege és illusztrációi. A másik felét a különböző színű Strathmore papírok mintái teszik ki.

A Munsell színrendszer egyik legfőbb érdekessége abban áll, hogy közeli mása annak, ahogyan a színtereket manapság megjelenítjük. Alább a digitális fényképezésben szélekörűen használt nagy színtér, a ProPhoto RGB néhány háromdimenziós ábrája látható. Ezek az ábrák a Cromix ColorThink (színkezelő szoftver – a szerk) szegítségével készült. Felülről lefele és jobbról balra, az óramutató járásának megfelelő sorrendben a színtér felül-, oldal- és alulnézetét mutatják. A jobb alsó kép a Munsell színrendszernek a fentebb bemutatott (elvi – a szerk.) megjelenítésével megegyező nézet.

© Alain Briot
Felül-, oldalt- és alulnézet

Ezeken a 3D ábrákon a középen (én inkább függőleges tengelynek mondanám, de ebben a bekezdésbe az eredeti szövegnek megfelelően, következetesen középnek fordítom – a szerk.) kerül megjelenítésre a világosság értéke, ami fent fehér, lent fekete. Ebben a színtérben a közép körül találhatók a színezetek – az összes különböző szín. Végül, ahogy a középtől kifele haladunk  a színtérben, a színek egyre élénkebbé válnak. Ez a telítettség. A színtérben a középponttól egyre inkább a szélek felé elhelyezkedő színek egyre telítettebbek.

Ez pontosan megfelel annak, ahogyan Munsell megjelenítette színterét 1921-ben. A cikk elején bemutatott (elvi – a szerk.) ábra pontosan annak a megjelenítése, amit épp itt leírtam. Azt a megjelenítést „csontvázszerű” megjelenítésként foghatjuk fel. De, ugyanabban a könyvben, Miunsell már 1921-ben a színtere „teljes test” megjelenítését is bemutatta.:

© Alain Briot

Ismét megfigyelhetjük, mennyire közeli a hasonlóság a színtér mai megjelenítéséhez. Ténylegesen, ha a Munsell színrendszert a fenti történelmi rajz helyett a Chromix ColorThink szoftver segítségével jelenítenénk meg, nem tudnánk megkülönböztetni a mai digitális fotográfiában használatos egyéb színterek reprezentációitól.

Eddig  a színekkel, színterekkel foglalkoztunk. Összehasonlításként, alább egy fekete-fehér színtér megjelenítését láthatjuk, ugyancsak a Chromix ColorThink szoftverrel elkészítve. A fekete és fehér is színek (erről többet olvashat a következő, Komponálás fekete-fehérben című fejezetben), de hiányzik belőlük a színezet és a telítettség. Tehát, a fekete-fehér színtérben csak a világosság maradt meg, ahogyan az alább látható:

Image

A fenti ábrákon a függőleges L tengely (no, itt már A.B. is tengelyről beszél, pontosan ugyanazt értve rajta, mint amit korábban középként nevezett meg – a szerk.) jeleníti meg a világosságot. A négy vízszintes színes vonal azokat az irányokat mutatják, amelyeken a sárga, bíbor, kék és türkiz (kékeszöld – a szerk.) színek jelennének meg, ha a színezet és a telítettség is jelen lenne. De, mivel ezek hiányoznak, az ábrán csak a világosság értéke jelenik meg. Ez a világosság érték függőleges, cső alakú színtérként kerül megjelenítésre. Semmi egyéb megjelenítendő nincs, hiszen a fekete és a  fehér színezet nélküli szín. Tehát a fekete-fehér színtérben egyetlen változóként a világosság kerül megjelenítésre.

Annak érdekében, hogy  a fekete-fehér színteret könnyebben elképzelhessük, a fenti középső ábra egy közelképe a fekete-fehér színteret alkotó kőzépső csőnek. Amint az látható, ez a cső összehasonlítható a Munsell színteret megjelenítő, korábban bemutatott (elvi – a szerk.) ábra fekete-fehér csövével. A fenti képen egy másik reprezentációját is megtaláljuk a fekete-fehér színtérnek, ezúttal behelyezve egy színes színtérbe, jelen esetben az sRGB-be. A fekete-fehér színtér az sRGB közepén levő függőleges cső. Ez mutatja, hogy milyen kicsi a fekete-fehér színtér. Az ábra alján levő folytonos vonal az sRGB színtér vetülete. A fekete-fehér tér vetülete is ott van, de alig látszik, mivel nem nagyobb, mint a fekete-fehér színteret reprezentáló középső cső átmérője.

Alább a Munsell színtér harmadik megjelenítése található, ezúttal egy fizikai, háromdimenziós modell, a Munsell színfa felhasználásával. Ezt a modellt Gretag McBeth készítette és forgalmazta. Ez a példány a saját tulajdonomban levő.

© Alain Briot
A Munsell színtér 3D modellje

Ez a modell 10 átlátszó acryl táblábóll áll, amelyekre színes négyzetek vannak ragasztva. A négyzetek a Munsell színrendszerben található színek választékát reprezentálják. A közvetlenül  következő kép mind a 10 egyenként lefotózott táblát mutatja. Minden egyes tábla egy színt mutat be, ahogyan azt a táblák aláírása jelzi, a színen belüli telítettség és világosság változásával együtt.

© Alain Briot

Ez a fizikai modell forgatható alaplapon van elhelyezve, fából készült. Forgatásával lehetőség van valamennyi tábla megtekintésére. A táblák közti üres tér lehetővé teszi minden egyes táblán a színek megtekintését a színtér közepétől a szélekig.

A Munsell színfa kialakítása meghatározott célt szolgál. A valóságban nincs üres tér a táblák között, hanem a színek folytonosan változnak körbe, valamint a középtől a szélek fele haladva a modellben. Az alábbi kép a Munsell színtér 3D ábrázolása, a maga valóságában (valójában a kép fentebb található meg, „teljes test” elnevezéssel). Ez a rajz előlről megnyitva mutatja a színteret, azaz néhány szín el van távolítva, hogy belássunk egészen a magjáig, a belsejébe. A színterek megjelenítésében az egyik nehézséget a színtáér belsejének a megmutatása jelenti. Mivel a színterek folytonosak, ami azt jelenti, hogy a színek érintkeznek egymással, a belsejük megmutatása vagy keresztmetszet készítése, vagy a színek egy részének eltávolítása útján lehetséges. Hogy megmutassuk a színterek belsejét, vagy drótkeret-modellt, vagy félig átlátszó modellt kell készíteni.

A következő esszében át fogjuk tekinteni a színpalettákat és a színegyensúlyt, a színekkel történő komponálás két fontos vonatkozását. Ahogy esszéim többsége, ez is „suivre” … (követés? Értelmezze ki-ki belátása szerint – a szerk.)

2010 február


Erről az esszéről

Ez az esszé Alain második, „Mastering Composition, Inspiration and Personal Stile” (Komponálás mesterfokon, ihlet és egyéni stílus) című könyve 5. fejezetének részlete. A könyv 2009. augusztusában került publikálásra. A könyvről további információt talál, és felíratkozhat Alain elő-értesítési listájára a következő linken: http://beautiful-landscape.com/Articles-Book-2-1.htm l
 

Alain Briotról

Alain Briot képzőművészeti értékű fotókat készít, workshopokat vezet és DVD-tananyagokat készít a kompozícióról, fotók nyomtatásáról és marketingjéről. Alain a szerzője a „Mastering Landscape Photography” (Tájkép fényképezés mesterfokon) című könyvnek is. Alain munkájáról, írásairól és tananyagairól további információk elérhetők Alain honlapján: http://www.beautiful-landscape.com , ahol felíratkozhat Alain ingyenes havi hírlevelére is.
 
Alain örömmel fogad ezzel, valamint bármely másik cikkével (pl. a Luminous Landscape „Briot’s View” rovatában megjelentekkel) kapcsolatos minden észrevételt. Elérhető közvetlenül e-mailben, a következő címen: Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges

Fordította: Nagy Sándor, Debrecen, 2010. február
 

 

Hozzászólások
HozzáadásKeresés
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
 
< Előző   Következő >
Advertisement
Advertisement
Advertisement