Főoldal arrow Hírek arrow Egyéb hírek arrow Holló László Emlékház avatása Tiszadadán
Holló László Emlékház avatása Tiszadadán
Írta: Nagy Sándor (nasa@http.hu)   
2010. március 21.
© Nagy Sándor (NaSa)
 
 
 
 
 
 
Ezúttal is a fotográfiától (majdnem) független eseményről adok hírt. Debrecen egyik legjelentősebb képzőművésze, Holló László (Kiskunfélegyháza, 1887. március 6. – Debrecen, 1976. augusztus 14.) Kossuth-díjas festőművész négy évtizeden át rendszeresen Tiszadadán töltötte a nyarakat. Egész évre itt töltekezett fel lelki és fizikai munícióval, festői témák sokaságával. 2010. március 4-én Holló László Emlékházat és Képzőművészeti Gyűjteményt avattak a tiszaparti községben. Nem tehetem meg, hogy ne adjak tájékoztatót erről az ünnepi eseményről az Agóra látogatóinak, bőséges képanyaggal (amiből a mester munkásságába is nyerhetnek némi betekintést), hiszen jó fél évtizede nekem is második otthonom ez a település, Holló festészete pedig gyermekkorom óta nagyon közel áll hozzám. A bemutatásra kerülő fotók jelentős részét Andics Árpád fotóművész, a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Debreceni Fotóklub tagja bocsátotta rendelkezésünkre.
 
 
 
 
 
 

© Andics Árpád
Koszorúzás a Holló László Általános Iskola kertjében (A.Á felvétele)
 
A rendezvény a művész nevét viselő általános iskola kertjében, 2003-ban felállított Holló László mellszobor (Balogh Géza alkotása) koszorúzásával kezdődött. Innen az utca túloldalán levő Emlékházba ment át az ünneplő közönség (a használaton kívüli plébánia épületet a katólikus egyház bocsátotta a község rendelkezésére).

© Andics Árpád
Erdélyi Márta mondja Vitéz Ferenc költő versét (A.Á felvétele)
 
© Andics Árpád
A Terra-Dada Kamarakórus énekel (A.Á felvétele)
 
A bensőséges ünnepségen szép számmal vettek részt a község lakosain kívül Debrecenből érkezett vendégek is (mások mellett a Déri Múzeum Baráti Köre Holló László Hagyományőrző Tagozata vezetői és tagjai). Haraszin Gyula polgármester köszöntő szavait követően a debreceni Holló László Hagyományőrző Tagozat titkára, Erdélyi Márta mondta el Vitéz Ferenc költő, művészeti író (egyebek mellett Holló életrajz-írója) a mesterről írt versét. Műsort adott a községben nemrég alakult Terra-Dada Kamarakórus nevű hölgykórus, a Holló László Általános Iskola hetedik osztályos tanulói pedig Holló László dadai életét hozták közelebb a jelenlevőkhöz. Felolvasták Holló Lészlóné Maksa Olga levelét.
 

© Andics Árpád
A Holló László Általános Iskola tanulóinak műsora (A.Á felvétele)

 
© Nagy Sándor (NaSa)
Andics Árpád fotózza a hölgykórust (felvételeinek jelzése: A.Á)

 Holló László fogadott unokája, Dr. Ujváry Zoltán, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma Debreceni Egyetem) nyugalmazott néprajz-professzora, számos Holló-könyv és -album írója „Mit jelentett Holló László életében és művészetében Tiszadada?” című előadásával érzékeltette az Emlékház jelentőségét (az előadást alább, a szerző szíves engedélyével, teljes terjedelmében közöljük – köszönet érte Ujváry professzornak).

© Nagy Sándor (NaSa)
Ujváry Zoltán professzor tartja előadását (mögötte Kövér József terrakotta Holló-portréja, balra Haraszin Gyula polgármester)
 
© Andics Árpád
Ujváry professzor az Emlékháznak ajándékozza Holló: Cséplés című olajfestményét (A.Á felvétele)
 
© Andics Árpád
Haraszin Gyula polgármester és Ujváry Zoltán professzor átvágják a szalagot (A.Á felvétele)
 

A kiállítás megnyitását jelképező szalag-átvágást követően a ház kertjében folytatódott a rendezvény: az Emlékházat megszentelte a helyi római katolikus gyülekezet plébánosa, és megáldotta a református lelkész. A ház külső falán is koszorút helyezett el a Holló László Baráti Kör és a Holló László Általános Iskola.
 

© Andics Árpád
Folytatás az Emlékház kertjében (A.Á felvétele)

 
© Andics Árpád
A helybeli katolikus plébános megszenteli, a református lelkész megáldja az Emlékházat

 
© Andics Árpád
A Holló László Általános Iskola igazgatója és helyettese megkoszorúzzák az Emlékházat (A.Á felvétele)
 

 Az alábbiakban bemutatásra kerülő Holló-képek egy kivételével a tiszadadai Emlékházban láthatók (a település központjától mintegy 500, a legközelebbi háztól pedig mindössze 50 méterre levő hangulatos folyó-kanyarulatot – ma tiszai szabad-strand – ábrázoló festmény Vencsellei István fotóművész tulajdona).

© Andics Árpád
Műterem-szoba


Mit jelentett Holló László életében és művészetében Tiszadada?


    Tisztelt Polgármester Úr!
    Kedves Közönség!

Amikor az Emlékház és Képzőművészeti Gyűjtemény megnyitására készültem, arra a kérdésre kerestem a választ: Mit jelentett Holló László életében és művészetében Tiszadada? Olyan utazások emléke elevenedett meg bennem, melyeket az utóbbi években tettem a településen, és szinte egy fél évszázadot visszabarangoltam az időben. Számos alkalommal elkísérhettem ide, illetve meglátogattam őt azon a helyen, ahol a legjobban szeretett lenni.

A művészettörténet általában azt emeli ki, hogy a Kossuth-díjas Kiváló és Érdemes Művész életpályája két nagy alföldi városhoz kapcsolódik. 1887-ben – két nap múlva 123 éve – született Kiskunfélegyházán. Bár a 89 évéből alig két évtizedet töltött ott, élete végéig meghatározó szerepe volt a szülőhelynek, az ősi gyökereknek.

A másik város Debrecen, ahová 1914-ben került, és ahol az első világháború után, 1919-től 1976-ig, 57 esztendőn keresztül élt. Kiskunfélegyházán Petőfi emléke, Móra Ferenc élő közelsége, Debrecenben Csokonai és Ady városához kapcsolódó ellentmondásos képe játszott szerepet.

A Debrecenben történő letelepedést több utazás előzte meg. Édesanyját még kisgyerekként elveszítette, édesapját, aki az általa főgimnáziumi rangra emelt kiskunfélegyházi alma mater első főigazgatója volt, még a rajztanári diploma átvétele előtt siratta el. Az árva ifjút egy ösztöndíj segítette, amely révén Németországban, Münchenben tanulhatott tovább. Megnyílt a lehetősége olaszországi, spanyolországi tanulmányutakra is. Párizsban több időt tölthetett, ott rangos kitüntetést kapott festői tehetsége elismeréseként, sőt, önálló műterem és tanítványok sora várta volna vissza.

Nyaranta a kárpátaljai Técsőn képezte tovább magát mesterénél, Hollósy Simonnál, de az I. világháború kitörése megszakította a további, szakmai utazások sorát. Pontosabban, kényszerű utazásai voltak csak: előbb a felvidéki Podolinba vezényelték rajztanárnak, majd az erdélyi Karánsebesre került.

    Tisztelt Közönség!

Egy ilyen alkalom keretében, mint amilyen a mai, nincs mód arra, hogy részletesen ismertessem a festői életpályát. Az imént Holló László utazásaira utaltam. Különösnek tűnhet, hogy utazásokat emlegetek, mikor azt mondtam, hogy 1919-től élete végéig Debrecenben élt és alkotott. A fővárosba és az ország számos, kisebb vagy nagyobb városába, településére többnyire a kiállításainak idején látogatott csak el. Mégis azt kell kiemelnünk, hogy Holló László életében és művészetében 1919 után is meghatározó szerepe volt az utazásoknak.


© Nagy Sándor (NaSa)
Holló: Feleségem olvas É.N.


Ám ezek az utazások immár csak egyfelé irányultak. Tiszadada felé. 1927 és 1968 között, míg az egészsége ezt megengedte, a nyarakat Tiszadadán töltötte. Az emlékházat bemutató füzetben is azt olvashatjuk, hogy ez a hely volt az ő Nagybányája és Barbizonja.
Egy művészettörténész, találóan, egyszemélyes Barbizonnak nevezte Tiszadadát. Míg Franciaországban festők egész csoportja alakított ki ott egy realista, a szabadtéri festészetet előnyben részesítő iskolát, Holló László egyszemélyes művésztelepet hozott létre Tiszadadán, mely így bekerült a magyar művészet történetébe is.

© Nagy Sándor (NaSa)
Holló: Tokaji vásár 1929.


Nem sokkal a dadai felfedezések után kezdett hozzá Naplója írásához. Az 1929. október 29-i bejegyzésében a következőket olvassuk:
„Az a leghazugabb banalitás reám nézve, meg a piktúrámra, ha azt mondják, hogy debreceni vagyok, és Debrecent és debrecenit pingálok. Ekkor a legnagyobb felháborodás vesz rajtam erőt, ... Ez ellen tiltakozom az utolsó leheletemig. Semmiféle nevezendő közösségben nem érzem magam a várossal a legtávolabbról sem. Egymáshoz a világon semmi közünk sincs, mert sem Ő nem inspirál engem, sem én Őt – sőt. Valamikor, ha isten segít, s távol leszek innen, be szomorú emlékeimet fogom temetni, ha erre az időkre, miket kénytelen voltam itt tölteni, visszapillantok. Mikor jön már el az az idő??!! Csak az a szerencsém, hogy itt kint lakom, s magamba zárkózva dolgozhatom. Messze Debrecentől.”

A „messze Debrecentől” kifejezés bár a tócóskerti lakásra utal, mégis elsősorban Tiszadadára vonatkozik, ahová nyaranta megszabadulhatott, ahol feltöltődhetett, ahol megnyugvást és békét talált. Viszontláthatta szülőhelyének szegény, de tiszta, őszinte, természetes arcait, a Tisza folyóvize az állandóságot, az emlékezést, de a jelen idő örökérvényűségét és felelősségét is megmutatta számára. Hogy a művész, ha akarja, ha nem akarja, felelős az embersorsokért.

Valódi „szülőhely” lett Holló László számára Tiszadada: az újjászületés helye. A folyamatos újjászületésé, minden nyáron. Az a hely, ahol nem öntötte el őt a keserűség, ahová valóban befogadták, és sokkal inkább otthon érezte magát, mint Debrecenben.

© Nagy Sándor (NaSa)
Holló: Cséplés

Ennek a befogadásnak egyik ékes tanúja a Vándor Ernő református nagytiszteletű úr által a parókia kertben a művész számára kialakított kis ház, a Holló-lak, amelyet tréfásan „Hollóvár-lak”-ra kereszteltek el. Vándor Ernő ezekről a dadai nyarakról megható és hiteles emlékszilánkokat adott közre a Holló László születésének 110. évfordulójára megjelent albumban. Ebből értesülhetünk Laci bácsi hiteles napi programjairól, festő-szertartásairól, témaválasztásairól, vagy éppen „franciás” humoráról. De arról is, hogy nemcsak László naptól a jó idő végéig tartózkodott Tiszadadán, hanem máskor, néha váratlanul is a faluba érkezett Olga asszonnyal. Tulajdonképpen Tiszadada nemcsak lelki és fizikai muníciót adott számára, hanem a festői témák sokaságával is felfegyverezte a művészt. Kész képeket is festett, de a vázlatok és grafikai tanulmányok sokaságát készítette el itt. Egyetlen nyár alatt telemerítkezett egy egész évre való témával.

© Nagy Sándor (NaSa)
Holló László festménye, amelyen a mai szabad strand látható (Vencsellei István fotóművész tulajdona)

Az emlékház kiállítási anyagában az 1910 és 1965 között készült művekből látható egy szemle, melynek nagy része a gazdag grafikai életműből származik. A korai alkotások a Holló Lászlóról kialakítandó kép teljesebbé tételéhez járulnak hozzá, de az 1920-as évek második felétől bemutatott művek egyértelműen Tiszadada atmoszféráját sugározzák.
Számos művén dokumentálta is kézírásával, hogy az Dadán készült – a hagyatékból több ilyen grafika maradt fönn.

© Nagy Sándor (NaSa)
Holló-grafikák az Emlékházban

© Nagy Sándor (NaSa)
Holló-grafikák az Emlékházban


Híres képei közül nemcsak a Kérész-szedők, a Lakodalmasok, a Vasárnap délután vagy a Tokaji vásár itteni ihletésű, de nagyon sok önarcképe, szabadtéri aktábrázolása, vagy a faluszéli szegénysorok ábrázolása. Itt született a Tokaji vásár egyik, a gyűjteményben látható változata, és hadd emeljem ki a Feleségem olvas című festményét. Az életmű teljes ismeretében világossá válik: nem kell ahhoz még a konkrét tiszadadai szignó sem, hogy felfedezzük egy-egy képe vagy grafikája dadai gyökereit. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy méltó környezetben idézi fel és hagyja örökül a 20. század magyar festészetének legnagyobbjai közül való, európai rangú festőművész, Holló László emlékét a község.

© Nagy Sándor (NaSa)
Holló-önarcképek 1972-ből ill. 1970-ből

Az utókor emlékezete, tudjuk, hogy nem elsősorban a múltnak, hanem a jövőnek szól. Ezt szolgálta az iskola névadása, az előtte felállított Balogh Géza-bronzszobor, ezt szolgálja az emlékház, benne egy másik, utókori emlékezővel, Kövér József Holló-portréjával, mely a nyaranta kopaszra borotvált fejjel a dadai szabadságot és elmélyülést egyszerre idézi föl.
Kívánom, hogy Tiszadada, a Holló László Emlékház és Képzőművészeti Gyűjtemény váljék egy fajta zarándokhellyé, a megtartó emlékezés helyévé!
Olyan hellyé, ahol a művészi szépséget az emberi méltóság bástyázza körül. Olyan hellyé, ahol magunkra ismerhetünk, hiszen Holló László keze nyomán itt már vonallá és színné változott egyszer ez a szép és fájó magyar sors.

© Nagy Sándor (NaSa)
Ujváry Zpoltán professzor az Emlékház kertjében

Köszönöm, köszönjük, hogy Tiszadada befogadta Holló László szellemiségét és művészetét.

Dr. Ujváry Zoltán

 

Hozzászólások
HozzáadásKeresés
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
 
< Előző   Következő >
Advertisement
Advertisement
Advertisement