Főoldal arrow Főoldal arrow Kezdőknek 1: Nagyon kevés háttérismeret
Kezdőknek 1: Nagyon kevés háttérismeret
Írta: Nagy Sándor (nasa@http.hu)   
2010. március 31.
© Nagy Sándor (NaSa)
A fényképezésben a fény játssza a főszerepet
Régóta készülök egy cikksorozatra, amelyben kifejezetten kezdő fotósok igényeire tekintettel, alapszintű, gyakorlati (elsősorban technikai, de a mellett némi esztétikai) ismeretek bemutatására törekednék. Természetesen mindég úgy képzeltem, hogy a rengeteg hasonló igényű tananyag mellett ennek akkor van értelme, ha azoktól eltérő (és legalábbis saját megítélésem szerint – bizonyos típusú olvasó számára), hatékonyabb módon tudom feldolgozni a témát. Egy ilyen cikksorozat, talán, a tapasztaltabb fotósok számára sem lenne teljesen érdektelen. Nos, a közelmúltban végiggondoltam ennek tematikáját, és ezzel a cikkel elkezdem a mintegy tucatnyi részre tervezett sorozatot. Megkísérlem kb. fél év alatt eljutni a végéig. Ígérem, az első két cikk után kifejezetten a fénykép-készítés gyakorlati ismeretei következnek (kérem az esetleg türelmetlen kezdőket, addig se veszítsék el érdeklődésüket – meggyőződésem, hogy a bevezető ismertetéseknek is lesz gyakorlati haszna).

A témánk megnevezése, a fényképezés – vagy közkeletű, idegen eredetű szóval: fotográfia – szavak rendkívül pontosan kifejezik az eljárás lényegét. Az eredeti, nemzetközi (görög eredetű) kifejezés szerint: fénnyel írunk, fénnyel rajzolunk. A magyar változat is értelmezhető ugyanígy: fénnyel készítünk képet. De kicsit többet, pontosabbat is beleérthetünk: fény segítségével leképezzük az elénk táruló látványt.

Bár a Cikkek rovat kezdőknek szánt al-témakörben kifejezetten egyszerű, gyakorlati ismereteket kívánok nyújtani, engedtessék meg nekem, hogy a fenti, etimológiai jellegű bevezető bekezdéshez kapcsolódva ráirányítsam a figyelmet a fényképezés lényegét jelentő háttér-ismeretekre (ezek részletes kifejtése nélkül). Meggyőződésem, hogy ezek szem előtt tartása segít a gyakorlatias szemléletű ismeretek közötti eligazodásban. Ezért javaslom, hogy az olvasó a későbbi cikkek olvasása közben időről-időre lapozzon vissza ehhez a cikkhez, hogy a praktikus ismeretek gyűjtése során se tévessze szem elől a fényképezés lényegét. A következő cikk a fotótechnika rövid történeti áttekintésén keresztül mutatja be, milyen konkrét technikai megoldások születtek annak érdekében, hogy minél kényelmesebben készíthessünk fényképeket. Aki mindezekről részletesebben kíván tájékozódni, kezdheti a Fotótechnikai alapismeretek al-témakör bevezető cikkével.
 
A legfontosabb dolog, amit le kell szögeznünk, hogy a fényképezésben a fény játssza a főszerepet. Talán magától értetődő, hogy fény nélkül nem lehet fényképezni. De ennél is fontosabb – jó, ha újra és újra emlékezetünkbe idézzük – a megörökítendő látvány a fényképezendő témát megvilágító fény hatására alakul ki, a témát megvilágító fény tulajdonságai (iránya, színe, stb.) rendkívüli mértékben befolyásolják, milyen lesz a látvány, hogyan jelenik az meg a fotónkon. A fénykép minősége szempontjából sokkal fontosabb, hogy milyen fényviszonyok mellett, milyen megvilágításban készítjük a felvételt, mint az, hogy milyen témára irányítjuk fényképezőgépünket! Erre, mint a legfontosabbra, nagyon hamar visszatérünk sorozatunkban. Az alábbi felvétel pl. aligha lenne érdekes, ha átlagos, nappali fénynél készült volna. De a szeptember végi, kissé ködös hajnalon (6:07-kor készült), a súroló aranysárga fényben megkapó hangulatot idéz fel.

© Nagy Sándor (NaSa)
 
A fényképezés során rajzolunk, pontosabban leképezünk a fénnyel (méghozzá az elénk táruló látványt). A fényképezés technikai oldalának ez jelenti az egyik felét. A fotótechnika történetében a leképező rendszer (a fényképezőgépek objektívjének) fejlesztése jelenti az egyik fő vonulatot. De a leképezés alapismeretei (az optikai képalkotás) jóval korábban megjelentek kultúránkban/tudományunkban, mint a fényképezés (camera obscura, távcső, stb.). Ennek alapjait az iskolában mindenki megismerte: egy gyűjtőlencse az előtte levő tárgyról úgynevezett valódi képet állít elő a túloldalán, megfelelő távolságra elhelyezett ernyőn. Ahhoz, hogy a lencsétől különböző távolságra elhelyezkedő tárgyak képe éles legyen, az ernyőt (a tárgytávolságtól függően) megfelelő távolságra kell állítanunk. Ez a folyamat a fényképezőgép helyes használata, beállítása során az egyik legfontosabb teendő: élességállításnak, vagy fókuszálásnak nevezzük (ezt jó ha tudjuk, még akkor is, ha a mai modern fényképezőgépek automatikusan elvégzik helyettünk ezt a feladatot). De a leképezéssel kapcsolatos nagyon széles körű részletkérdések fontos szerepet játszanak a kép milyenségében (lásd pl. a mélységélesség fogalmát azzal kapcsolatban, hogy a lencsétől különböző távolságra levő tárgyak közül melyeket látunk élesen a képen, és hogy a leképező rendszer milyen paramétereinek beállításával tudjuk azt befolyásolni – ezzel is foglalkozunk majd a későbbiekben; illetve a kép torzulásait eredményező lencsehibákat, azok korrigálásának módjait/lehetőségeit).
 
A fényképezés során képet készítünk, amit azáltal valósítunk meg, hogy a leképezés eredményeként keletkező, tünékeny, csak ott és akkor, az ernyőn létrejövő képet valamilyen eljárással rögzítjük, azt megőrizzük, utólag papíron, vagy újabban elektronikus képmegjelenítő eszközön (TV-képernyőn, monitoron, projektorral ernyőn, stb.) reprodukáljuk. Ez jelenti a fényképezés technikai oldalának másik felét. A fotótechnika fejlődésében a fényre érzékeny, a képet rögzítő anyag, eszköz (nevezzük ezt általánosan képérzékelőnek) fejlesztése jelenti a másik fő vonulatot. Mivel a leképezés már jóval korábban ismert volt, a képet rögzítő eljárás kidolgozása jelentette a fényképezés feltalálását. Azt követően jó 150 éven át a kép rögzítése kémiai eljárással történt (filmes fényképezés), ami a mai napig használatban van. Az elektronika fejlődésével egy merőben eltérő képrögzítésre nyílt lehetőség, ami ráadásul az informatika, számítástechnika lehetőségeivel megfejelve, elvezetett a digitális fényképezés kialakulásához. Kezdő szinten manapság nem is érdemes a hagyományos, filmes (analóg) fényképezéssel foglalkozni (a felvétel és a papírkép kémiai kidolgozásával kapcsolatos kémiai eljárások kivételével a filmes fényképezés idején kialakult fotótechnikai ismeretek többé-kevésbé érvényesek a digitális fényképezésben is, ugyanakkor az elektronikus képrögzítés és a digitális technika nagyon fontos újdonságokat hozott). A fényképezőgép helyes használata során a képrögzítéssel kapcsolatos beállítások képezik a teendők másik, az előbbinél (az élességállításnál) még alapvetőbb fontosságú csoportját. Ez azzal kapcsolatos, hogy a kép rögzítésére hivatott, bármilyen típusú érzékelő csak akkor rögzíti a képet (látványt) helyesen, ha megfelelő mennyiségű fény éri. Ha a szükségesnél jóval kevesebb, vagy több fény jut az érzékelőre, a rögzített kép nem tükrözi helyesen a látványt (a felvétel alul-, illetve túlexponált lesz – lásd az alábbi felvétel-sorozatot). A témát megvilágító fény erősségének, illetve a témáról a fényképezőgéphez érkező fény erősségének megfelelően kell megválasztani a gép beállításának egyes adatait, amelyek befolyásolják az érzékelőre eső fény mennyiségét, az érzékelőre leképezett kép világosságát (ezeknek az adatoknak, beállításoknak az összességét nevezzük expozíciónak, a beállítás pedig a fényrekesz, a megvilágítási idő és az érzékelő érzékenységének meghatározására terjed ki). A mai modern fényképezőgépek ezt a feladatot is elvégzik helyettünk, de tudnunk kell, hogy ehhez mérni kell (a gép automatikusan méri) a témáról a fényképezőgéphez érkező fény intenzitását (fénymérés), és a mérés eredménye alapján kell beállítani (állítja be a gép automatikusan) a helyes expozíciót. Ez a gép több paraméterének beállítását jelenti, azaz a helyes expozíció többféle paraméter-kombinációval is biztosítható. Az azonos megvilágítást (expozíciót) biztosító paraméter-kombinációk más szempontból (mélységélesség, mozgó téma élessége, kézremegésből eredő életlenség, képzaj) szempontjából eltérő eredményt adnak – ezek közötti választásban is segít a gép automatikája, de ahhoz általában nekünk is hozzá kell járulnunk, a fotózandó szituáció megnevezésével (pl. sport, tájkép, stb.).
 
© Nagy Sándor (NaSa)
Középen helyesen, balra alul-, jobbra túlexponált felvétel (az alsó sorban szélsőséges expozíciós hibák)
 
Mint láttuk, a fotótechnika fejlődésének eredményeképpen a mai modern fényképezőgépek képesek a fényképezőgép fontos beállításait automatikusan elvégezni. Ez azt jelenti, hogy szinte teljesen mellőzhető a gép használatához a korábban nélkülözhetetlen szakismeret. De ez csak látszat! Már utaltunk rá, hogy gyakran érdemes „segíteni” az automatikának, tájékoztatni az aktuális fotós feladat jellegéről (amit általában nem képes automatikusan felismerni – bár ebben az irányban is megfigyelhető fejlődés) annak érdekében, hogy az automatika képes legyen a legmegfelelőbb (vagy legalábbis ahhoz közeli) beállítást megválasztani. Alighanem mindenki számára nyilvánvaló, hogy bármily tökéletes is az automatika, bizonyos körülmények között nem találja meg a jó beállítást (a fejlesztések természetesen arra irányulnak, hogy ez minél ritkábban forduljon elő). És akkor még nem is szóltunk arról, hogy az automatika egy lehetséges koncepció szerint állítja be a gépet a felvételhez. Márpedig ugyanarról a témáról nagyon sokféle felvétel készíthető (csak néhány példa: készíthetünk tónus-gazdag képet, vagy sziluett-jellegűt, amelyen inkább csak sötét és világos foltok vannak, középtónusok alig; illetve olyan felvételt, amelyen minden éles, vagy olyat, amelyen a főtéma kiemelését azáltal kívánjuk elérni, hogy a környezete elmosódott – a mélységélesség tudatos alkalmazásával).
 
© Nagy Sándor (NaSa)
 
© Nagy Sándor (NaSa)
Ugyanaz, még egy változatban
 
Az ambiciózus fotóst nem feltétlenül elégíti ki az automatika döntése, még ha az (egy lehetséges) jó felvétel elkészültét eredményezi is. Van saját (alkalmasint a gép automatikájáétól eltérő) elképzelése az elkészítendő képről. Saját akaratát úgy tudja rákényszeríteni a gépre, ha feladja az automatika nyújtotta kényelmet, maga veszi kézbe az irányítást (részben, vagy egészen maga állítja be a fényképezőgép paramétereit). A kezdő, természetesen, hagyatkozhat az automatikára (így manapság akár érdemi fotózási szakismeretek nélkül is készíthet legtöbb esetben jól sikerült felvételeket). Sőt, a tapasztalt fotós is gyakran hagyatkozik az automatikára, ha az az elképzeléseinek megfelelő felvételt eredményez (ily módon sokkal gyorsabban tud dolgozni, reagálni a változó szituációkban, illetve koncentrálni a tartalmi kérdésekre). De ha a fotós tudja, hogy az automatikus működés milyen beállításokat végez el helyette, szükség esetén el is térhet azoktól (részben, vagy teljesen kikapcsolja a gép automatikáját, maga állítja be – ezt nevezzük manuális beállításnak/üzemmódnak). Ezeknek az ismereteknek a birtokában a fotós már nem érzi kiszolgáltatottnak magát, rá tudja kényszeríteni a gépet, hogy gazdája elgondolásait szolgálja ki, ne pedig a „saját feje után menjen”. A következő cikkekben fokozatosan haladunk ebbe az irányba, de természetesen megmaradunk a legalapvetőbb ismeretek szintjén. Ismételten hangsúlyozzuk: a mai modern fényképezőgépekkel még ezek nélkül a legalapvetőbb ismeretek nélkül is lehet (többnyire) jó képeket készíteni. A tanulás bármikor (bármelyik cikk után) abbahagyható. De akkor többé-kevésbé „a gép kezében marad az irányítás”. Az ilyen felkészültségű fotós is készíthet tetszetős, kiváló, sőt akár művészi fotókat, ha jó képi látásmóddal, mondanivalóval rendelkezik. Ha jól meg tudja választani, mit fényképez, milyen fényviszonyok között, milyen megvilágításban, milyen nézőpontból, mit vesz fel a képre és mit hagy el (jól komponálja a képet – ez is egy későbbi cikk témája). De aki tovább megy az ismeretszerzésben (a kezdőknek szánt valamennyi alapismeretet elsajátítja, sőt azon túlmenően is – rengeteg részletkérdés marad még, amire ebben a sorozatban nem tudunk kitérni), annak sokkal több öröme telik majd a fotózásban.

Az alábbi négy felvétel is azt illusztrálja, hogy ugyanarról a témáról mennyire eltérő felvételek készíthetők, ha a fotós feladja a gépe automatikus működtetésével járó kényelmet, és az expozíciót maga választja meg (eltér a gép által optimálisnak ítélt beállítástól). Az első két kép pontosan ugyanarról a témáról készült, egy percen belül (október 14-én 17:06-kor).
 
 © Nagy Sándor (NaSa)
© Nagy Sándor (NaSa)
 
Az alábbi két kép ugyan más-más, de hasonló témáról készült, és bár három nap eltéréssel, de azonos napszakban (az első október 11-én 16:44-kor, a második október 14-én 16:35-kor).
 
© Nagy Sándor (NaSa)
© Nagy Sándor (NaSa)
 
A fényképezéssel kapcsolatos két további fontos háttérismeret-csoportot csak megnevezünk, ebben a legalapvetőbb ismeretekre szorítkozó ismertetésben azoknak akár bevezető szintű ismertetésétől is eltekintünk, de melegen ajánljuk mindazok szíves figyelmébe, akik erről a szintről tovább kívánnak lépni. Az egyik a fénytan (a fény, mint elektromágneses sugárzás tulajdonságai, az optika, azon belül is a leképező rendszerek működése és tulajdonságai, és a fotometria) – hiszen a fényképezés során a fénnyel dolgozunk. A másik a látásunk, az emberi látás működése – hiszen a fényképezés során a látványt kívánjuk rögzíteni, azt pedig a látásunk (mondhatnánk: a szemünk, de az a látórendszerünknek csak a kiinduló pontja, a szemünkkel a környezetünkről begyűjtött információ alapján agyműködésünk egy modellt épít fel környezetünkről, azt éljük meg látványként) közvetíti számunkra.
 
Végezetül még egy gondolatkör. A fotózás a kommunikáció, a vizuális kommunikáció egyik eszköze. Mint bármely kommunikációs mód esetében, nélkülözhetetlen az alapelemek elsajátítása. Az írásbeli kommunikációhoz például nélkülözhetetlen az írás-olvasás ismerete. Ismernünk kell továbbá a nyelv szókincsét, nyelvtanát is. De ahhoz, hogy mondandónkat hatékonyan ki tudjuk fejezni (közlendőnket hatékonyan mások tudomására hozni), meg kell tanulnunk jól, érthetően, pontosan, szépen fogalmazni. Akinek pedig fontos, mások számára érdekes mondanivalója van, és azt egyéni stílussal párosulva tudja megírni, az művész (író, költő). Bár az sem mellékes, hogy szépen, olvashatóan írjunk, és hogy szabad kézzel, írógéppel, vagy számítógépes szövegszerkesztővel vetjük-e papírra gondolatainkat, nem elsősorban ezek határozzák meg, megértik-e mások mondandónkat, és pláne nem ezeken múlik, milyen jó író, vagy költő a művész. Hasonlóan, a fotózásban is jó, ha elsajátítjuk a technikai alapokat, és a (fotó) nyelv szerkezetét (az esztétikai alapokat), de ezek csak az alapeszközök ahhoz, hogy képeink mások számára se legyenek érdektelenek. Meg kell tanulnunk szépen, szabatosan fogalmazni (képeinket). A fotóművészethez pedig mindezeken kívül kell még közérdeklődésre számot tartó mondanivaló, és kreatív, egyéni stílus. A jobb géppel persze hatékonyabban lehet dolgozni (annak, aki megtanulta kihasználni a drágább felszerelés lehetőségeit, bonyolult szolgáltatásait), de a kép hatása nem attól függ, milyen géppel készült. A kreatív fotós a legegyszerűbb géppel is tud „ütős” képeket készíteni, kreativitás hiányában viszont a legdrágább géppel is csak érdektelen (legfeljebb szűk családi, baráti kör érdeklődésére számottartó) képek készülnek.
 

 

Hozzászólások
HozzáadásKeresés
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
 
< Előző
Advertisement
Advertisement
Advertisement