A világ legnagyobb fényképeként jellemezték

Szenzációra éhes korunkban jelentős érdeklődést keltenek a minden korábbinál nagyobb (pixelszámú digitális) fényképek készítését bejelentő hírek. Időről-időre a FotoAgóra oldalain is foglalkoztunk az érdekesebbekkel. Ezek formátuma rendszerint panorámakép, gyakran gigantikus panorámaként emlegetik. A nagyméretű képek lenyűgöző látványt nyújtanak. Természetes hát, hogy a filmes (analóg) technikával is készültek gigantikus panorámák. Az ilyen törekvések közül kiemelkedik a Kodak cég Colorama projektje: 1950-től pontosan 40 éven át, háromhetente egy-egy új gigantikus, 18 x 60 láb (5,5 x 18,3 m) méretű színes diapozitív (Colorama) készült, amelyek New York  Grand Central pályaudvara keleti balkonján voltak folyamatosan láthatók. A világ legnagyobb fényképeiként emlegetett Coloramákat a cég saját fotósai mellett kiemelkedő fotóművészek készítették. A panorámaképek nagyítása, összeillesztése és installálása természetesen kifinomult technológiával történt.

A Colorama történet előzménye a színes diapozitív megjelenése, amit a Kodak cég nagyméretben kivetítve mutatott be az 1939-es Világkiállításon, New Yorkban. A Grand Central pályaudvar, New York legnagyobb belső tere viszont túl világos volt ahhoz, hogy a vetített kép jól látható legyen. A megoldáshoz újabb innovációra volt szükség: a hatalmas méretűre nagyított diapozitívokat itt hátsó megvilágítással látták el. Akkoriban a legnagyobb alkalmazható nagyítás 45x volt (5 hüvelykről 18 láb méretre). De a kiválasztott tér ennél nagyobb méretet igényelt. A Colorama csapat három részből álló panel kialakításáról döntött: magasságuk 18 láb, a középső szélessége 36 láb, ennek két oldalán még egy-egy 12 láb szélességű. Az egyetlen 18 x 60 láb méretű kép kialakítása későbbi fejlesztés eredménye.

A Kodak csapata munkában

A felvételek készítéséhez nagyformátumú fényképezőgépeket használtak, az évek során különböző típusúakat, míg végül, 1977-től, 35 mm-es Kodachrome (kisfilmes) használatára tértek át, 500x nagyítással. Tükörreflexes (SLR) gépet 1986-ban használtak először.

A végső installálás

E helyen nem térünk ki a Coloramák nagyításának, összeillesztésének retusálásának és keretre feszítésének technikájára (érthetően bonyolult folyamat). Elégedjünk meg annyival, hogy a felvételek 75 %-át a cég fotósai, a többit olyan neves fotóművészek készítették, mint pl. Ansel Adams, Ernest Hass és Eliot Porter. A laboratóriumi kidolgozást a cég speciális felszerelésével a cég technikusai készítették a Kodak Parkban, Rochesterben. A végső ellenőrzést követően szállították New Yorkba, ahol egy éjszaka cserélték le a régebbi Coloramát az újra, nagyjából háromhetente. A 40 év alatt összesen 565 Colorama készült. Mindegyiknek megőrizték az eredeti felvételeit, ezeket a közelmúltban átadták a rochesteri George Eastman House-nak. Ott jelenleg 36 darab 6,5 láb (2 m) hosszúságú reprodukciója  látható egy kiállításon (ezzel ünneplik az első Colorama megszületésének 60 éves évfordulóját - ha a FotoAgóra látogatói közül bárki megnézi/látta a kiállítást, kétem, értesítsen!). A digitális nyomatok természetesen az eredeti színes diapozitívok szkennelését követően készültek.

A Coloramák témaválasztásához a cég instrukciója az volt, hogy olyan mindennapi jeleneteket, helyzeteket, tájakat ábrázoljanak, amelyek látványa a pályudvaron megforduló sok-sok átlagemberben azt a gondolatot keltse, hogy ezt a csodálatos felvételt akár ő is készíthette volna. Az emberek ne csak rendkívüli, ünnepi eseményeket fotózzanak, hanem váljék a fotózás ()különösképpen a shzínes diapozitívok készítése) mindennapi tevékenységükké. Ez alól a koncepció alól egy Colorama mindenképpen kivételt jelentett: az a fekete-fehér felvétel, amelyet a Lunar Orbiter készített a Holdról.

A Coloramák készítésének 40 éves története 1990-ben szakadt meg, amikor a Grand Central pályaurvart felújították.

Ez a negyven éven át folyamatosan működő projekt olyan gyűjteményt eredményezett, amelynek nem csak a fotózás, hanem talán az emberiség általános kultúrtörténetében, de legalábbis a vizuális művészetek fejlődésében (amely talán a barlangrajzokkal vette kezdetét) helye van.