Főoldal arrow Hírek arrow Újdonságokról arrow A Sony új, cserélhető objektíves rendszerekkel nyomul
A Sony új, cserélhető objektíves rendszerekkel nyomul
Írta: Nagy Sándor (nasa@http.hu)   
2010. augusztus 31.

Forrás: http://www.sony.hu/hub/dslr/legfrissebb-hirek/article/id/1237478904637
Sony Alfa SLT A33 és A55
A tükörakna nélküli, cserélhető objektíves fényképező rendszereket nagyon hamar befogadta a(z igényes) fotós társadalom: mind a kompaktokat jobb képminőséget kínáló, és természetesen költségesebb felszerelésre cserélő, mind a drága (de terjedelmes) felszerelésük mellé második (zsebben hordható) gépet vásárló fotográfusok körében. A tükörreflexes gépek piacán jelentős hányadot uraló gyártók közül elsőként a Sony tette le névjegyét ebben az új kategóriában, az utóbbi években elért (de már korábban is figyelemre méltó) sikereihez, újításaihoz illő NEX rendszerével.  Lépését akár jelzés értékűnek is értelmezhettük: a dSLR-ek piacának két óriása sem hagyhatja sokáig figyelmen kívül a piaci tendenciákat. Miközben a Canon és Nikon házatájáról továbbra is csak ellentmondásos hírek szivárognak ki, a Sony merész újításokkal erősíti pozícióját: néhány, kiválasztott újságíró több napig tesztelhette a már korábban beígért, APS-C méretű érzékelős, cserélhető (NEX-bajonettes) objektíves (ilyen megoldásokkal világelső) NEX VG10 CamCordert, és a tükröt, tüköraknát ugyan tartalmazó, de a hagyományos értelemben mégsem tükörreflexesnek nevezhető A33 és A55 cserélhető objektíves fényképezőgépeket.

Az utóbbi évek legjelentősebb fotótechnikai újításaként kétséget kizáróan a tükörakna nélküli, cserélhető objektíves rendszereket könyvelhetjük el. A Mikro 4/3-os rendszer (M4/3) mintegy két évvel ezelőtti bejelentése méltán keltett feltűnést, amit gyors, dinamikus fejlődése, továbbá (akár az előzetes várakozásokat felülmúlónak is mondható) kiváló paraméterei fényesen igazoltak. Az M4/3 két gyártóját (a Panasonicot és az Olympust) hamarosan újabbak követték: a Samsung elsőként jelentkezett APS-C méretű érzékelős rendszerével, míg a Ricoh merész újításként az objektívvel együtt az érzékelőt is cserélhetővé tette. Friss hír: a Cosina csatlakozott a M4/3 rendszer szabványához – a rendszer használóinak a jövőben Cosina és Voigtlander objektívek széles kínálata is rendelkezésére áll majd, adapterek alkalmazása nélkül, elsőként az egyidejűleg bejelentett Nokton 25 mm f/0,95 objektív (2010. októberétől, kb. USD 1125 áron).  A kedvezően fogadott, szemmel láthatóan valós igényt kielégítő rendszerek rövid időn belül jelentős (akár 10 %-nyi) piaci szegmenst hasítottak maguknak, miközben az újításnak kijáró, meglehetősen (és tartósan) magas árfekvésüknek köszönhetően jelentős extraprofittal örvendeztetik meg gyártóikat (a fejlesztés költségei alighanem busásan megtérülnek). Érthetően lábra kaptak a találgatások: az igényes fotósok piacát (hagyományos, tükörreflexes rendszereikkel) meghatározó két óriás mikor, és hogyan lép be ebbe az új versenybe (vagy – alighanem elhibázott üzletpolitikai döntést hozva – meghagyják ezt a minden bizonnyal még tovább szélesedő kategóriát a profi/félprofi fényképezőgépek piacán jóval szerényebb pozíciót elfoglaló konkurenseiknek). Nos, miközben a nevezett kategóriában harmadik (de – az SLR-piacon gazdag hagyományokkal rendelkező Minolta SLR-üzletágának átvételét követően – tiszetletet parancsoló eredményeket felmutató) Sony a bevezetőben vázolt lépésekkel nyomul, a Nikon és Canon még mindig nem adott „életjelt” magáról. Ez igencsak meglepő, hiszen közhelynek számít, hogy az előrelátó (és tehetős) cégek a válságok idején a szokásosnál is intenzívebb fejlesztésekkel készülnek a válságot követő fellendülés minél eredményesebb kihasználására. Ennek optimista értékelése lehet, hogy csak jól titkolják fejlesztéseik irányát, hogy annál nagyobb durranást kelthessenek a kellő pillanatban (ami még nem jött el, hiszen még nem indult be a gazdasági fellendülés). Reménykedjünk!

Mivel az alább röviden bemutatásra kerülő két új Sony gép (rendszer) alighanem (külön-külön irányokat kijelölő) mérföldkőnek tekinthető a digitális fotó/video-technika fejlődésében, a két dSLR-gyártó óriásnak még nagyobb kihívást jelent, hogy valami figyelemre méltó újítással álljanak elő.

A NEX VG10 cserélhető objektíves CamCorder

A NEX 3 és NEX 5 fényképezőgépek hivatalos bejelentésével egyidejűleg, 2010. május elején hírül adta a cég, hogy fejlesztései eredményét a dedikált videofelvevőknél is kamatoztatni kívánja, 2010. őszére E-foglalatos (a NEX-rendszerrel kompatibilis cserélhető objektíves), APS-C érzékelős CamCordert hoz forgalomba. Bár a bejelentés szintjén némileg megelőzte a Panasonic, a 2010. végére ígért, Mikro 4/3 szabványú objektívekkel kompatibilis AG-AF100 professzionális CamCorder még nem került ki a gyárból. A Sony viszont már kézbe adta néhány kiválasztott újságírónak, több napos kipróbálásra a NEX VG-10-et.

Hűséges olvasóim bizonnyal emlékeznek rá, hogy 2008. tavasza óta több cikkben írtam az álló- és mozgókép készítés konvergenciájáról, mint a fotótechnika markánsan jelentkező tendenciájáról. Nem kívánom ezt saját éleslátásom eredményeként feltüntetni, Michael Reichmann, a LuminousLandscape tulajdonos/főszerkesztője gondolatébresztő cikkei alapján tettem. Nos, a jeles szerző a NEX VG10-et bemutató cikke első fejezetének címe: „Convergence Finally Happens” (magyaruk talán: „Végül megtörténik a konvergencia”). Az egyik irányból (a fényképezőgépek oldaláról) a folyamat meglehetősen előrehaladott stádiumban van: 2010. közepén a dSLR-eknek mintegy 65 %-a, a kompaktoknak pedig (vélhetőleg) kb. 95 %-a képes az állóképek mellett videofelvétel készítésére is. Az ilyen dSLR-eket a szakma nagyon jól fogadta: a nagy érzékelő, és a rendelkezésre álló kiváló objektívek (pl. szükség szerint kis mélységélességükkel) nagyon jól szolgálják a kreatív videósok igényeit. És bár a másik irányból sem most indul a folyamat (a legtöbb CamCorder is alkalmas ilyen-olyan, egyik-másik komoly felbontású állókép készítésére), mégis a NEX VG10 jelenti erről az oldalról a valóban komolyan vehető konvergencia kezdetét. 

Forrás: http://www.luminous-landscape.com/reviews/camcorders/vg10.shtml
Sony NEX VG10 HandyCam (Átvéve a http://www.luminous-landscape.com portálról)
Egy olyan videokamera kerül a piacra, amelynek érzékelője APS-C méretű, és objektívje cserélhető (E-bajonettes NEX objektívekkel, adapter közbeiktatásával pedig az összes Sony Alfa / Minolta objektívvel használható – Sőt: Leica M és PL  „filmfelvevő” objektívekkel is). Tehát ez egy olyan gép, ami igazi videokamera (ergonómiailag a videózásra optimalizálva), ugyanakkor mindazt a kreatív lehetőséget és minőségi szintet biztosítja, amit a dSLR-ek, illetve az új, tükör nélküli, cserélhető objektíves fényképező rendszerek – mind a videó, mind a (14 MPixeles) állókép készítés terén. És egyáltalán nem elhanyagolható a konvergencia szempontjából, hogy a Sony NEX rendszere az első olyan (cserélhető objektíves) fényképező rendszer, amely mind az állókép készítésre, mind pedig a videózásra optimalizált vázat is kínál (a Panasonic Mikro 4/3 rendszere is ilyen lesz, ha piacra kerül a kompatibilis CamCordere).  A Sony a profi és az amatőr szegmensben is a videokamerák legnagyobb gyártója (a Handycam, ahogy a Sony ezeket megnevezi, épp 2010-ben 25 éves – a legkiválóbb időpont egy korszakos, új kategória indítására). És túlzás nélkül mondható: igencsak vonzó árszinten. 2010. szeptemberében várhatóan USD 1.999 áron kerül forgalomba, 18-200 mm objektívvel (ugyanakkor maga az objektív, NEX3 vagy NEX5 fényképezőgéphez kíegészítőként, kb. USD 900-at kóstál majd).

Nem kívánom a V10-et részletesen elemezni, az (angolul tudó) érdeklődőknek Michael cikkét ajánlom. Egyetlen gondolatát mégis átveszem – hiszen a konvergenciát először felvető cikkemben a mozgókép-készítés oldalán megjelenő konvergencia markáns képviselőjeként a RED One korszakhatárt jelentő videófelvevőt mutattam be. Később is figyelemmel kísértem a RED Digital Cinema Camera Company cég felől érkező, igencsak ambiciózus híreket. A Scarlet-ről és Epic-ről (mint a konvergenciát maradéktalanul megvalósító, végletekig moduláris rendszerről) a 2008. évi újdonságok összefoglalójában írtam.  Beígért forgalomba kerülési határidejük csúszásáról, újabb időpont beígéréséről pedig a 2009. évi újdonságok összefoglalójában. Mindezek előrebocsátása, felidézése után áljjon itt Moichael cikkének a NEX VG10 jelentőségét összegző, záró két rövid bekezdése, hevenyészett fordításban:

„Végül, a VG10 hiányzó szolgáltatásaival és korlátaival kapcsolatos fenntartásaim dacára, izgalmas terméknek találom azt, ami új kategóriát állít fel, ezért ’javasolt’ minősítést kap tőlünk.

Ha a RED 18 hónappal ezelőtt kihozta volna a Scarletet, ahogyan eredetileg szándékozta, a Sony VG10 a mai formájában túl kicsi és túl késői lenne. De a mai piaci helyzetben a VG10 egyedül áll (legalábbis a mai napon), és nagyon sokat tud nyújtani mindazoknak, akiknek cserélhető objektíves, nagyérzékelős Camcorderre van szükségük.”

Az Alfa SLT-A33 és SLT-A55 cserélhető objektíves fényképezőgépek

A Sony 2010. augusztus 24-én jelentette be, és már szeptemberben, illetve októberben a boltokba is kerül a két új gép. Nevükben a rendszer megjelölése Alfa, ami a cég (Minoltától átvett, azzal kompatibilis) tükörreflexes rendszerét azonosítja (azaz minden Alfa, vagy régebbi Minolta objektív adapter nélkül felhelyezhető rájuk). Fentebb mégis új rendszerként utaltunk rájuk. A cég is meg kívánja különböztetni a dSLR-ektől: az SLT rövidítés a Single Lens Translucent (egylencsés áttetsző [tükrös rendszer]) meghatározást helyettesíti. Az előbbieknél a Reflex szó arra utal, hogy a(z optikai) keresőjükben a tükörről reflektált fénynyaláb a mattüvegre képezi le a látványt, azaz ebben van a tükör alapvető funkciója. Az új rendszerben ugyan azonos méretű tükörakna van (ennek köszönhető, hogy az objektív bajonett mérete, és távolsága az érzékelőtől megegyezik az előbbiével – azaz a rendszer „Alfa-kompatibilis”), de a tükör szerepe egészen más. Az áttetsző tükör nem csapódik fel az exponáláskor, nem teszi szabaddá a fény útját az érzékelő felé, hanem helyette áttetsző, azaz a fény nagyobb részét (talán 70 %-át) átengedi. A fény kisebb hányadát téríti el, az AF érzékelőre. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy hiányzik belőle az SLR-ekre jellemző optikai kereső, keresőként a monitoron megjelenő élő keresőkép, és az elektronikus kereső (EVF) szolgál – mindkettő az érzékelőről kapja a digitális információt. Joggal tekinthetjük hát egy (az SLR-ektől lényegesen eltérő) új rendszernek, bár a csatlakoztatható objektívek szempontjából mégis az Alfa rendszer része. Felkészülhetünk rá, hogy sokan dSLR-ként fogják emlegetni, noha mint láttuk, ez megtévesztő – még ennél is „durvább”, hogy vannak, akik a M4/3-os és hasonló gépeket is az SLR-ek közé sorolják, noha azokban egyáltalán nincs tükör(akna).

Forrás: http://www.sony.hu/hub/dslr/legfrissebb-hirek/article/id/1237478904637
A Sony SLT (Egylencsés áttetsző tükrös rendszerű) fényképezőgép szerkezete

Az új konstrukcióból fontos különbségek adódnak (a dSLR-ekhez és a M4/3-szerű gépekhez képest is – a két rendszer bizonyos tulajdonságait kombinálja):

  • Elmarad a tükör-mozgató mechanizmus (csökken a gép tömege, a mechanikus alkatrész meghibásodásának lehetősége elesik, elmarad az exponáláskor a tükörfelcspódásból eredő zaj);
  • Alapból folyamatos élő keresőkép van a monitoron (mint a M4/3-szerű gépeken);
  • Az AF érzékelő fázis-érzékelésen alapuló autofókuszt tesz lehetővé (mint az SLR-ekben), méghozzá sorozat- és videofelvétel esetén is folyamatosan (míg az SLR-eknél a tükörfelcsapódás ideje alatt az AF-érzékelőre nem vetítődik kép);
  • A tükör mérete (azonos méretű tüköraknában) valamivel nagyobb lehet (és kell is legyen), mint a felcsapódó, így a kép az érzékelő teljes felületére vetítődik (és a monitoron a keresőkép is a kép 10 %-át mutatja, akárcsak a M4/3 szerű gépekben – míg az SLR-ek optikai keresőjében rendszerint annál valamivel kevesebbet látunk).

A bejelentésben a cég legnagyobb jelentőségűként azt emeli ki, hogy kiváló követő autofókuszra képes nagysebességű sorozat- és video-felvétel közben is (a fenti harmadik tulajdonságnak köszönhetően). Ez azt jelenti, hogy az egyszer élesre állított téma-részletet folyamatosan élesre állítja akkor is, ha annak távolsága megváltozik. Erre korábban egyetlen gép sem volt képes, mert az AF folyamat a tükörfelcsapás ideje alatt nem működött, és a gyors sorozatfelvétel közben nem marad elegendő idő a távolság bemérésére (helyette a „prediktív” („jósló”) követő autofókuszt használták, ami csak abban az esetben vezet eredményre, ha az élesre állított objektum változatlan irányba, konstans sebességgel mozog). A gyártó állítása szerint 16 MP-es állókép-sorozat esetében akár 45-60-km/óra sebességgel, míg videofelvétel közben akár 75 km/óra sebességgel mozgó tárgyra is működik a követő autofókusz.

A két gép egyébként 3” méretű, kiváló minőségű és felbontású (921.600 pont), billenthető és elforgatható monitort, valamint ugyancsak kiváló felbontású (1,1 millió pont) elektronikus keresőt (EVF) kapott. Az APS-C méretű érzékelő 16 MPixeles (A55) illetve 14 MPixeles (A33), sorozatfelvételi sebességük max. 10 kép/s (max. 20 RAW kép), illetve 7 kép/s (max 7 RAW kép). Az A-55 beépített GPS-vevőt is tartalmaz. Videofelvételi képessége mindkét gépnek kiváló, AVHCD.   Az egyik kipróbáló tapasztalata szerint a korábbi Alfa gépekhez képest jelentősen jobb teljesítményt nyújt a magasabb érzékenységeknél a zaj szempontjából (ISO 100 – 12.800). Méretük 124 x 92 x 85 mm, tömegük 441 illetve 433 g (váz, akku és memóriakártya nélkül). Természetesen rendelkeznek a Sony összes, mostanában szokásos „trükkjével”, pl. 3D Sweep  Panorama, Auto HDR 6 felvételből, zajcsökkentés 6 felvétel kombinálásával. Várható áruk (csak váz) USD 750 (A55) illetve 650 (A33), valamint USD 850 ill. 750 (15 – 55 mm-es objektívvel). A cég ígérete szerint ez év októberben, ill. szeptemberben kerülnek az üzletekbe.

Már az első M4/3 rendszerű gépek megjelenésekor napvilágot láttak elemzések és jóslatok, miszerint a digitális technológiához a tükör nélküli rendszerek (EVF-keresővel) illeszkedik jobban, mint az optikai keresős SLR – az utóbbi túlhaladását, visszaszorulását jósolták. A Sony SLT rendszere egy újabb kísérlet az optimális megoldás keresésében a két rendszer közötti átmenettel, azok előnyös tulajdonságainak kombinálására (a M4/3 maga is szerencsés átmenetet jelent a kompakt/bridzs gépek és a dSLR-ek között). Az A55 és A33 pedig mindenképpen figyelemre méltó, kiváló paraméterekkel rendelkező gépek. Az Alfa rendszerrel kompatibilis volta pedig mindenképpen kedvező a Sony/Minolta SLR-ek használóinak, hiszen meglevő objektív-parkjukat használhatják hozzá.

Végezetül megemlítjük, hogy ez a megoldás nem előzmény nélküli. Az SLR-ekben alkalmaztak korábban is fix (nem felcsapódó) tükröt (Pellicle Mirror – hártyatükör). A tükörfelcsapódás kiküszöbölésével, féligáteresztő tükör alkalmazásával az optikai kereső megtartása mellett sikerült megoldani annakidején a TTL fénymérést, csökkenteni a gép bemozdulásának veszélyét és növelni az elérhető sorozat-felvételi sebességet. Az első ilyen SLR a Canon Pellix volt 1965-ben, amit a nagysebességű Canon F-1 High Speed (1972) és a Nikon F2H (1976) követett. Az SLR-technológia fejlődése során a fix tükrös megoldás fokozatosan fölöslegessé vált (a féligáteresztő tükör alkalmazása mind az optikai keresőbe jutó, mind az érzékelőre eső fény mennyiségét jelentősen csökkentette, ami komoly kompromisszumot jelentett).

Az SLT A33 és A55 gépekről meglehetősen részletes előzetes ismertetők olvashatók angolul és magyarul is.


Hozzászólások
HozzáadásKeresés
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
 
< Előző   Következő >
Advertisement
Advertisement
Advertisement