Csaló fotós vagyok?
Írta: Nagy Sándor (nasa@http.hu)   
2011. szeptember 04.
© Mark Schacter
Mark Schacter: Hatch Covers (Tolótetők)
Az alábbi cikkben felvetett, és részletes érveléssel megválaszolt kérdés a legutóbb feltöltött cikkünk kapcsán is sokakban felmerülhet: Szabad-e, és ha igen, milyen mértékig szabad a felvétel elkészítését követően, utólag módosítani (a képek komponálásának eszközei közül jó néhány többnyire utófeldolgozás során végrehajtandó képmódosítással operál)? A cikk szerzője egyértelmű igennel válaszol. Egyéb vonatkozásban is jól kapcsolódik a komponálással foglalkozó cikkünkhöz.

A Luminous Landscape portálon olvasható, frissen megjelent cikk teljes terjedelmű fordítását, annak képanyagával együtt, a portál kiadója/főszerkestrője, Michael H. Reichmann szíves engedélyével közöljük (a szerkesztő).
 
 
Csaló fotós vagyok?
Írta: Mark Schacter
 
Jószerencsémnek köszönhetően, “Roads”  (Utak) címmel könyv jelent meg fotóimmal a Fifth House Publishers kiadó gondozásában, 2010-ben. Következő könyvem, “Sweet Seas. A Portrait of the Great Lakes” (Édes tengerek. A Nagy Tavak portréja) 2012 őszére várható.

A publikálás lehetőségeket teremt – dedikálások, klubrendezvények, kiállítások – mind-mind alkalom beszélgetésekre a fotózás iránt érdeklődőkkel. A „csalás” kérdése elkerülhetetlenül szóba jön ezeken a találkozókon, és ez egy olyan kérdés, ami komoly választ érdemel.

Úgy vélem, a Luminous Landscape olvasói is belebonyolódtak az alábbihoz hasonló beszélgetésbe, egyik vagy másik oldalon (alighanem a Fotó Agóra látogatóinak többségére is érvényes a szerző vélekedése – a ford.):
1. SZEMÉLY: Digitális géppel készítetted ezeket a képeket?
2. SZEMÉLY: Igen. Digitális gépet használok.
1. SZEMÉLY: Tehát eljátszadozol a képeiddel?
2. SZEMÉLY: Valamennyi fotómat módosítottam utólag fotószerkesztő (editáló) szoftverrel.
1. SZEMÉLY (összehúzott szemöldökkel): Az nem valamiféle csalás?
 
Képeimet digitálisan editálom Adobe Photposhoppal és a DxO Labs DxO Optics Pro-val, és a fenti scenárióban én voltam 2. SZEMÉLY. Jóllehet egyes fotográfusok úgy vélekednek, hogy a „csalás” kérdését megkerülhetjük, én azon egyszerű oknál fogva nem értek velük egyet, mivel folytonosan felteszik nekem. A kérdés megválaszolásához világosan kell látnunk, mire is gondolhatnak az emberek, amikor felvetik, hogy a képek digitális módosítása (szerkesztése) „csalás”. Először is szóba jön a tisztességtelenség gondolata, úgy, ahogyan „Az a hsznált autó kereskedő becsapta a hölgyet. Jóval drágábban adta, mint amennyit ér.” Másodszor szóba jön a szándékos (ráadásul alattomos) szabályszegés gondolata, ahogyan „Ő egy hamiskártyás (csal a kártyában).”

A tisztességtelenség/hamisság érvelése, nézetem szerint, azon a nézeten alapul, hogy a képmódosítás (szerkesztés) eltorzítja a valóságot. Csinosítjuk a képeket, hogy szembetűnőbbek legyenek. A végtermék valójában „nem úgy néz ki”, mint az eredetileg a fényképezőgép elé táruló látvány. A szabályszegés érve ahhoz az elváráshoz kapcsolódik, hogy  fotós – különösen a tájkép-fotós – feladata a téma pontosan olyan bemutatása, ahogyan az valójában kinézett.

Mihelyt vizsgálat alá vesszük ezeket az érveket, megkérdőjelezhető feltevésekre bukkanunk. A tisztességtelenség/hamisság érvelés azt feltételezi, hogy az érintetlen felvétel hű másolata a valóságnak. De tudjuk, hogy ez nem igaz. Még a legjobb digitális érzékelő sem rendelkezik azzal a képességgel, hogy egy ugyanazon látvány árnyékainak és csúcsfényeinek részleteit úgy adja vissza, ahogyan az emberi szem. Továbbá a lencséknek párna- és  hordó-torzítása, kromatikus aberrációja (színi híbája), és hasonlói vannak. A dolog iróniája abban rejlik, hogy a valóság hű másolata készítésének célkitűzése megvalósításához a képet módosítani (manipulálni) kell!

Ami a „szabályszegést” illeti, hol van az leírva, hogy a tájkép-fotográfus szerepe a valóság indigó-másolatának elkészítése? Ki mondja azt, hogy nem szabad módosítanunk (manipulálnunk) a képet annak érdekében, hogy olyan hatásossá tegyük, amilyenné csak lehet? És, egyébként, mit jelent a manipuláció-mentesség ”szabálya” egy fekete-fehér fotó esetében, ami, végső soron, egy radikálisan megváltoztatott képe a való világnak? (A szerző nem utal rá (valószínűleg azért, mert általában RAW-fájlokkal dolgozik), de érdemes számításba venni, hogy a digitális gépek számos olyan beállítási lehetőséget kínálnak (pl. élesség, kontraszt, színtelítettség, árnyékok szelektív világosítása), amelyek a JPEG fájl lementése előtt végrehajtódnak, és lényegében azonos hatásúak a képmódosító szoftverekkel elvégezhető, hasonló utólagos képmódosításokkal – a ford.)
 
Más nézőpontból: Miért teszik fel a „csalás” kérdését a digitális fotósnak, és (általában) miért nem a filmesnek? Miért tételezik fel, hogy a filmes fotó hűségesebben megfelel a valóságnak, mint a digitális? Ez is egy tarthatatlan feltételezés. Nem titok, hogy a filmes fotósoknak is megvannak a saját módszereik a valóság megváltoztatására. Azért választanak meghatározott filmet, hogy a fényt és a színeket meghatározott módon adják vissza; sötétkamra-technikák és a fotópapír megválasztása szintén hatással van a végtermékre (és a szerző nem is szólt a drasztikusabb beavatkozásokról, mint pl. a kép egyes részeinek részleges takarása a nagyításkor a papír megvilágítása során – a ford.).

© Mark Schacter
1. ábra Editálatlan RAW-kép (a kiindulási nyersanyag)


A „csalás” kérdése olyan fejtegetéshez vezet, ami túllép a jelen gondolatmeneten. Az egyetlen dolog ami számít és végiggondolásra érdemes, hogy hogyan készíthetünk olyan jó fotókat, amelyen a nézők elidőznek, és emlékezni fognak rájuk. Mindegy, hogy a fényt filmre, vagy elektronikus érzékelővel rögzítő gépet használunk, a módosítás (manipuláció) bizonyos elemei részei lesznek a jó képek készítése folyamatának, és a kreatív folyamat szerves részei lesznek.

Tekintsük a Hatch Covers (Tolótetők) című fotót (5. ábra), amely az „Édes tengerek. A Nagy Tavak portréja” könyvben jelenik majd meg. Az idő alatt készítettem, amit az M/V Mapleglen, egy 26.000 tonna gabonát az Ontario-beli Thunder Bay-ből a Quebec-i Port Cartier-be szállító, 730 láb hosszú teherhajó fedélzetén töltöttem. A Canada Steamship Lines cég jóvoltából 5 napot hajóztam a Mapleglen-en. A fotót egy nyírkos reggelen készítettem a Lake Superior (Felső tó) keleti végében, amikor a Michigan-i Sault Ste. Marie-i Soo Locks (zsilip) felé tartottunk. A rakományt borító tolótetők rozsdás textúrája és felpattogzó festése keltette fel a figyelmem. A diffúz fény, a ragyogó esővíz, meg a vörös hajófesték és az ólomszürke ég egymás melletti hatása még vonzóbbá tette a látványt. Arra gondoltam, hogy ha ezeket az elemeket jól tudom ábrázolni, közvetíteni tudnám amit akkor és ott éreztem, egyedül állva a tavi teherhajó fedélzetén, azon a nyírkos nyári reggelen, a Felső tó közepén.

© Mark Schacter
2. ábra A RAW-kép igazítása csúcsfény-részletekre


Az 1. ábra azt mutatja, amivel elkezdtem a munkát – a Canon EOS 1Ds Mark III géppel és 17 mm fókusztávolságra állított Canon EF 16-35mm f/2.8 L objektívvel készített, módosítatlan RAW képet. Az expozíció 1/32 s és f/10, ISO 100 érzékenységen. Polárszűrőt használtam a tolótetőn levő víz csillogásának modulálása érdekében. Azonnal feltűnik, hogy a kép alulexponált – ez a gépen belüli hisztogramra vetett gyors pillantással világossá vált volna számomra – hiba, de nem kritikus, hiszen a digitális fényképezésnél a kisebb expozíciós hibák bocsánatosak, ha RAW-ban dolgozunk. 
 
A felvétel készítésének pillanatában jobban figyeltem a kompozícióra, mint az expozícióra. Elegendő számomra a nagyjából helyes expozíció, mivel az jelentősen megváltoztatható az utófeldolgozás során. Viszont a tökéleteshez annyira közeli kompozíciót kívánok elérni, amennyire lehet. A képnek megfelelő szerkezete kell legyen mindjárt a kezdetektől. Az expozíció technikai kérdés, a kompozíció művészeti. Apró képkivágáson kívül nem lehetséges a hibás kompozíció szoftveres javítása (a szerző a kompozíció fogalmát itt nagyon szűk értelemben használja, kizárólag a képelemek elrendezését érti – a ford.).

Este a Mapleglen-en, szűk kajütömben átnéztem a nap során készített felvételeket, és úgy döntöttem, hogy az 1. ábrán látható „megtartandó”. Tetszik a szerkezete, átlós vonalával rávezeti a tekintetet a  szürke felhőkre, amely az ég közepén egy kézre hasonlít. Vonzónak találtam a képen, hogy egy történetet sugall: Miért olyan viharvert a hajó? Mi a története? Milyen rakomány van a tolótetők alatt? Ebben a képben egy jó kép lehetősége rejlik.

© Mark Schacter
3. ábra A RAW-kép igazítása árnyék-részletekre


Otthon, néhány héttel később kezdtem el a digitális módosítást (szerkesztést). Először átalakítom a RAW fájlt. A DxO Optics Pro-t használom, mivel ennek RAW szerkesztő, átalakító teljesítménye szerintem jelentősen felülmúlja a Photoshop-ét. Az jelenti a kihívást, hogy a képen nagy területű árnyékos részletek és csúcsfény-részletek vannak. Ahogy már utaltam rá, az érzékelők (és a film) korlátozott dinamika-tartománya  lehetetlenné teszi az ehhez hasonló látvány teljes fényérték-tartományának befogását. A digitális világban egy lehetséges megoldást kínál néhány különböző expozícióvak készült felvétel (expozíció-sorozat) automatikus egyesítése a Photoshop „HDR”-funkciójának (High Dinamic Range = nagy dinamika tartomány – a ford.) felhasználásával. Én előnyben részesítek egy jobban „kézre-álló” megoldást (ami az egyetlen megoldás, ha nem gondoltunk a helyszínen a sorozat-felvételre).

Két különböző RAW-átalakítást készítek, az elsőt a kép felső részén levő csúcsfények megfelelő részletgazdagságára igazítom (2. ábra), a másodikat pedig a kép alsó részén levő árnyékok részleteire (3. ábra). A DxO Optics Pro-ban beállítom az Expozíció kompenzációt, a Gammát és a Lokális kontrasztot. Ugyancsak a DxO Optics Pro-ban korrigálon a kép lágyságát, ami az adott fényképezőgép és objektív kombináció jellegzetessége. Végül a DxO Optics Pro-ban átalakítom a RAW fájlt 16 bites TIF fájlokká. A két fájlt megnyitom Photoshop-ban, és egymásra helyezem egyetlen Photoshop fájlban, két rétegként. Az árnyékokra korrigált képet (3. ábra) választom felső rétegnek, és ebből a rétegből kitörlöm a túlexponált eget. Az eredmény egy olyan összetett kép (4. ábra), amelynek előtére az árnyékok részleteire, míg a háttere a csúcsfények részleteire van korrigálva. Ezzel eljutottam egy olyan munkapéldányhoz, ami néhány további Photoshop-módosítást követően a végső változatot adja.

© Mark Schacter
4. ábra Összetett (egyesített, HDR) kép


Kicsit vágok a képből, hogy a horizont vonala ne a kép közepén legyen. A kép felső részének színezetét/színtelítettségét igazítom, valamint az egész kép fehéregyensúlyát, némileg melegebb színvilág elérése érdekében. Külön-külön görbével igazítom a kép felső és alsó részének tónusait, továbbá az árnyékok és a csúcsfények igazításával módosítom némileg az ég megjelenését. 
 
Jó fotó a végtermék (5. ábra)? Ha nem annak tartanám, nem mutatnám be e helyen. De nincs kizárva, hogy Ön nem ért velem egyet, abban az esetben érdekes vitára nyílhat alkalmunk. „Csalás” eredeménye-e a Hatch Covers? Erről vitatkozni elvesztegetett idő lenne!

© Mark Schacter
5. ábra Hatch Covers (a befejezett végtermék)

 
Mark Schacter Kanadában, Ottawában él. 
Honlapja: www.luxetveritas.net
 
2011. szeptember
Fordította: Nagy Sándor, Debrecen, 2011. szeptember
 
Hozzászólások
HozzáadásKeresés
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
 
< Előző   Következő >
Advertisement
Advertisement
Advertisement