Főoldal arrow Cikkek arrow Debreceni fotográfusok arrow Kelen Ferenc fotóművész, Arad
Kelen Ferenc fotóművész, Arad
Írta: Nagy Sándor (nasa@http.hu)   
2011. szeptember 27.
© Kelen Ferenc
Bécs, Kärtner Strasse
 
 
 
 
 
 
 
Indulása óta több-szerzősként szeretném működtetni az Agorát. Eddig nem sikerült rávennem senkit, hogy önálló cikkel tisztelje meg a portált. Most viszont egy interjút ajánlott fel közlésre egy volt tanítványom, amit nagy örömmel és köszönettel fogadok. Talán megtörik a jég, és más szerzők írásaiból is épülhetünk a FotóAgórán. Tisztelettel ajánlom az Agora látogatói figyelmébe a Kelen Ferenc (EFIAP, AFIAP) nemzetközi hírű fotóművészt, a erdélyi, jelesül aradi fotós társadalom kiemelkedő egyéniségét bemutató írást.

Egyelőre nem nyitok új al-témakört, talán Kelen Ferencet sem sérti, hogy a debreceni fotográfusok között mutatjuk be (hiszen Arad és Debrecen viszonylag közel esnek egymáshoz)

 
 
 
 
 
 
 
Interjú Kelen Ferenccel
Készítette Murvai Ervin

Vannak olyan, számomra érdekes alkotók, akikkel rég szerettem volna beszélgetni, megismerkedni, mert kíváncsi vagyok személyiségükre, és szellemiségükre. Így vagyok Kelen Ferenc fotóművésszel is, akiről gyermekkorom óta hallok, látom képeit, csodálom erejét és munkásságát. Az alábbiakban a vele készült interjút olvashatjuk.

Kedves Kelen úr, milyen volt a fotográfiai élet Aradon, amikor ön megismerkedett a fotográfiával, s először kezébe fogta a kamerát?

Középiskolába jártam, amikor kaptam egy Agfa Box rollfilmes kamerát. Ez volt akkor a divatos kamera a fiatalok körében. Mivel 6x9-es képeket készített, így csak kontaktkópiák készültek róla. A Berger lányoknak volt egy fotós üzletük és abban az időben ők hívták élő és másolták a filmet. Közben jött a háború és a megélhetésért szakmát kellet tanulnom. Így lettem műszerészinas a Singer varrógép cégnél. Közben kamerát cseréltem: egy Kodak Retina-val amatőrösködtem. Tájképeket, barátokat fotografáltam. Néhai sógornőm, Olgi szakfényképész és stúdióvezető, belekóstoltatott a szakmába. A sors úgy hozta, hogy 11 évig az Aradi Sportbizottság technikai osztályvezetője, később elnöke voltam. Ezalatt is folytattam a fotografálást, egy 6x6-os Super-Ikonta géppel. Lassan belejöttem a laboratóriumi munkába és kezdtem élvezni, hogy a látens képből előjön a valódi.
 
Mikor és hogyan kezdődött a pályája?

1960-ban az aradi Vörös Lobogó napilapnál fotóriportert kerestek, ezt megpályáztam és nyugdíjazásomig a lap alkalmazottja voltam. A gyakorlat teszi a mestert!

A műszerészből fotóriporterré válás milyen kihívásokat állított Ön elé?

Fordulópontot jelentett tevékenységemben 1964. Meghívtak Bukarestbe egy szakmai értekezletre. A szimpoziumon részt vettek a Romániai Újságírószövetség, a  Fotóművészek Szövetsége és a  Távirati Iroda munkatársai, kiváló fotográfusok: Iarovici Eugen, Rosenthal Mandu, Comanescu Sylviu, stb. Felkértek, hogy próbáljak megszervezni vidéken egy kisebb fotóművészeti kört, biztosítva támogatásukról. Mindennapi hivatalos tevékenységem mellett elég sok időt szenteltem saját képeimnek. Ebben az időben kaptam meg Németországból Rolleiflex 6x6-os kamerámat, amellyel azóta is dolgozom.
 
© Kelen Ferenc
Bécs, Kärtner Strasse
 
 
Ki és mi inspirálta? Mikor volt az a pillanat, amikor végleg eldöntötte, hogy a fotózás lesz az élethivatása?

1968-ban több kísérlet után, néhai Bodea Gáborral és a Megyei Kultúrbizottság hathatós támogatásával, Martin Aurel professzor hozzájárulásával, 10 taggal megalakult az Aradi Fotóklub. Ebben az évben volt első egyéni kiállításom, az Állami Színház előcsarnokában, 45 nagyméretű fekete-fehér képpel. Háború után ez volt az első fotóművészeti kiállítás Aradon.

Nyugdíjazásáig, mint fotóriporter tevékenykedett, de mellette egy művészeti vonalat is megcélzott. Hogyan tudta összehangolni, mennyire lehetett párhuzamosan végezni e két utat?

A lap tematikai fotóin kívül a magam örömére is dolgoztam. Közben néhai Dr. Róna Jenő kiváló amatőr fotográfusnál vasárnaponként neves fotográfusokkal művészeti megbeszéléseket folytattunk. Köztük volt a Párizsban végzett Székely André stúdiótulajdonos, Dr.Gárdos Oszkár és néha megjelent Kelli Zsigmond budapesti fotóriporter is.

© Kelen Ferenc
Egy férfi és egy nő
 
Az aradi fotóklub történetében fájdalmas törés volt, amikor az 1906-ban alapított klubot egy rendelet alapján megszüntették. Ennek újraélesztése 1968-ban, az Ön nevéhez fűződik. Hogyan emlékszik erre az újraindításra, milyen nehézségei voltak ennek kapcsán? Később a városi fotóklub mellett létrehozta a Photo Group Canon fotóscsoportot. Milyen viszonyban volt a városi fotóklubbal? Annak "konkurenciája", vagy társszervezeteként működött?

1975-ben Aradon rendeztem az első Romániai Nemzetközi Fotóművész Szimpoziont. Ugyancsak 1975-ben nyitottam meg a húszadik Jubileumi Nemzetközi Fotóművészeti Szalont, 740 kiállított nagyméretű képpel.
1976-ig, amíg a klub elnöke voltam, nagyon jó kapcsolatban voltam a Bukaresti Szövetséggel. Sajnos abban az évben a Megyei Művelődési Bizottság-ban történt személyi változások következtében engem is elmozdítottak. Azóta sem volt visszatérési lehetőségem, sőt a mai napig sem kérte a Kultúrbizottság közreműködésemet. Öt kollegával kiváltunk akkor az Aradi Fotoklubból, és alakítottunk egy alkotócsoportot CANON GRUP néven, amely 1989-ig működött.
2006 tavaszán az Aradi Fotóklub vezetősége felkért, segítsek művészeti problémák megoldásában. Sajnos az egyéni érdekek sokasága miatt, főkeppen anyagi érdekek miatt, ez a terv meghiúsult. Rajtam kívül kivált még nyolc tag és javaslatomra megalakult a Fotoklub Pro Arad alkotócsoport. Érzésem szerint ez a szervezési forma életképesebb, mert nincs tömegszervezet jellege.

Az országos kiállításokon kívül, a "változások" kora előtt is, Önnek külföldön számos kiállítása nyílt. Hogyan lehetett ezeket megvalósítani, irányítani egy elszigetelt országon belülről? A külföldi kiállítások kapcsán nem érték negatív diszkriminációk (munkahelyen, vagy hazai fotós berkeken belül)?

A külföldi kiállítások, betartott szabályok mellett, nem okoztak különösebb gondot, annál is inkább, mert a nyugati államok valutamentesen fogadták el kollekcióinkat. Nekem különös szerencsém volt Otto Girnus EFIAP-PSA németországi fotóművész barátságával és segítőkészségével. Én szerveztem romániai kiállításait. Ő volt a világon az első, aki irreális színes képeket készített házi laboratóriumában. Együtt voltunk 1978-ban Észak Németországban egy nemzetközi fotómegbeszélésen és egy kéthetes fotó-szafarin. Igen sokat segített külföldi kiállításaim megvalósításában.

© Kelen Ferenc
Ismét otthon


A fotóművészetben nagyon szignifikánsak az egyes országok által képviselt irányzatok. Egy kelet-európai országból kuriózumnak számított egy nyugat-európai kiállítás. Mennyire követte a külföldi irányzatokat, mennyire hatottak azok Önre?

Mivel igen sok külföldi  kiállítást rendeztem Aradon, természetesen ezek hatottak munkáimra. Aradon kiállítottam: Edward Steichen USA, Dr. Raimo Gareich Németország, John Milli USA, Michel Kresp, Michel Girardot Franciaország, Balog Ferenc Magyarország, Buenos Aires alkotócsoport Argentina, Otto Girnus Németország, stb. munkáit.

© Kelen Ferenc
Kánikula


A fotográfiai látásmód alakulása folyamatos. Hogyan látja a jelen és a jövő fotóművészeti irányzatait?

Mint mindenben, változások állnak be a fotóművészetben is. Ez függ a fotográfus vizuális kultúrájától, mennyire képes valamit másképpen látni, mint az utca embere. Közel kell lenni az élethez. Fontos, mennyire tud az illető szimbólumokban látni.

Milyen felszereléssel fotografált eddigi pályája során, és melyik volt a leginkább testhezálló az Ön számára?

Felszerelésem: 1964-től Rolleiflex-6x6, előtétlencsék, szűrők, prizma, fogantyú.
Canon-Winder optikák 28, 50, 135 és 200 mm. Ehhez egy hordozható könnyű állvány.

 
© Kelen Ferenc
Régi utca


Mi a véleménye a digitális technika térhódításáról a fotográfiában?

A digitális technika meghódította a világot. Egészen biztosan, ezek a jövő kamerái. Felváltja a latens képet, a látható képpel. A probléma: mit és hogyan! Nem szabad eltérni a fotográfia formanyelvétől. Nem a számítógépen kell fotografálni. Az akt legyen akt, de manipulálás nélkül. Ez érvényes minden felvételre. Valószínű, hogy a digitális technika elterjedése rossz értelemben, előbb utóbb megszűnik. A tömegmozgalmat exkluzívvá kell fejleszteni.

Kívánom, hogy a korát meghazudtoló energiája továbbra is mozgatója legyen fotográfiai életünknek, mind az erdélyi, mind a nemzetközi porondon.
 
Murvai Ervin
murvaiervin.hu
 

 
Kelen Ferenc fotóművész - Arad, 1924. feb.23.
 Díjak, tagságok:
 EFIAP, AFIAP 1976
 Orbán Balázs magyar fotóművészeti nívódíj 1990
 tiszteletbeli tagja a Székely Aladár Művésztelepnek


 
© Murvai Ervin
 
 
Murvai Ervin 1974. április 6-án született Nagykárolyban. 1998-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen fizika tanár szakán, majd 2004-ben az Eötvös Lóránd Tudományegyetem számítástudományi szakinformatikus szakán végezett. 1998-1999-ben a Miskolci Egyetem Fizikai Tanszékén tanársegéd. 1999-től a Magyar Telekom Nyrt. adatmenedzsment osztályán informatikai munkatárs, adatbázisokkal foglalkozik. 2003-től a FényMűHely fotóművészeti alkotótábor vezetője, 2007-től a FotoVideo magazin munkatársa (ott több írása jelent meg). 1997-től kezdődően nyolc egyéni kállítása volt, számos csoportos kiállításon vett részt. Több pályadíjat nyert, egyebek mellett: FIAP szalag (Eszék, 2006), Honor Award, Greater Lynn USA (2007), Dilip Kumar Bos Memorial Award, Kalkutta, India (2007).
 
 
 
 
 
Hozzászólások
HozzáadásKeresés
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
 
< Előző   Következő >
Advertisement
Advertisement
Advertisement