Főoldal arrow Hírek arrow Újdonságokról arrow Nikon D800 és egyéb dSLR újdonságok
Nikon D800 és egyéb dSLR újdonságok
Írta: Nagy Sándor (nasa@http.hu)   
2012. február 10.
Forrás: Nikon Kft. Budapest
 
 
 
 A 2011/12 évek fordulója körül a Nikon két újdonságot is bejelentett a dSLR-ek csúcsán (mindkettő érzékelője Leica-képkocka méretű, azaz „fullframe”): 2012. 01. 06-án a D4-et, majd még annak piacra kerülése előtt, 2012. 02. 07-én a D800-at. Különösen az utóbbi (mind műszaki tartalmával, mind árszintjével) késztetett arra, hogy áttekintsem ebben a szegmensben felismerhető tendenciákat, no meg eltünődjem a nagy gyártó árpolitikájának rejtelemein. Régen várt, mondhatni beérett, de enyhén szólva szokatlan újdenságok, jelenségek is felismerhetők.
 
 
 
 
Tartalomjegyzék
 

Bevezetés
 
Forrás: http://www.europe-nikon.com/hu_HU/product/digital-cameras/slr/professional/d800 
 
A cég 2012. január 7. keltezésű sajtóbejelentése a „D800– A nagy kép” címet viseli, és a következő mondatokkal kezdődik:  „A Nikon bemutatja az új, csúcsminőségű, 36,3 megapixeles, FX formátumú professzionális D-SLR gépet, a Nikon D800-at. A Nikon D800 a ma videósainak és a holnap fotósainak készült. A számtalan új műszaki megoldás teljesen új szinteket hoz a fényképezés részletgazdagságba. A fényképezőgép a „broadcast” minőségű videók készítéséhez szükséges minden rugalmassággal rendelkezik. A Nikon D800 saját kategóriát képez: képkészítési képességei vetekszenek a középformátumú fényképezőgépekével, kezelhetősége viszont a D-SLR formátumú gépeké, így a részletekért rajongó profik továbbra is teljes mozgásszabadsággal készíthetnek csodálatos képeket.” Mielőtt bárki a „Minden cigány a maga lovát ...” kezdetű közmondásra hivatkozna, idézünk egy független forrásból is. A talán legolvasottabb fotós portál így indítja a gép előzetes bemutatását: „Nikon’s latest DSLR boasts core technology borrowed from the top-end D4, married with a 36.3 MP CMOS sensor that comfortably eclipses the rest of the DSLR market in resolution terms. … Nikon’s newest DSLR offers a significantly more advanced feature set, including a pixel count of 36.3 MP that – for now at least – bests the competition by a comfortable margin, and is comparable only with high-end medium format digital equipment.” Hevenyészett fordításban: „A Nikon legutolsó DSLR-je a csúcs-modell D4-től kölcsönzött legjobb technológiával büszkélkedhet, 36,3 MP-es CMOS érzékelővel kombinálva, ami kényelmesen szorítja háttérbe a DSLR piac többi szereplőjét a felbontóképesség vonatkozásában. … a Nikon legújabb DSLR-je jelentősen fejlettebb szolgáltatás-készletet kínál, beleértve a 36,3 MP pixelszámot, ami – legalábbis jelenleg – kényelmes mértékben megelőzi a versenytársakat, és csak a csúcsminőségű, középformátumú digitális felszereléssel vethető össze.”

Vissza a Tartalomjegyzékhez
 
Előzmények

Miközben a dSLR-ek komoly versenytársaként számontartott tükör nélküli, cserélhető objektíves gépek gyártói egyre növekvő teljesítményű modellekkel igyekeznek beteljesíteni a jóslatokat (pl. az APS-C méretű, 24,3 MP felbontóképességű érzékelős Sony NEX-7 és SLT-A77/A65 – 2011. augusztus), és a dSLR kategóriában viszonylag szűk piacot (inkább csak a múltban) birtokló FujiFilm nagyon sikeres, innovatív konstrukcióval állt elő előbb egy nagyérzékelős kompakttal (X100, APS-C méretű, 12 MP-es érzékelő, innovatív „hibrid” kereső  – 2010. szeptember), majd annak logikus továbbfejlesztéseként egy cserélhető objektívessel (X-Pro1, APS-C méretű, 16 MP-es érzékelő – 2012. január 9.), a két nagy mintha visszafogta volna magát. No persze, csak bizonyos paraméterek tekintetében, más vonatkozásban ők is léptek egyet-egyet előre. De az érzékelő-technológia fejlődése már évekkel ezelőtt előre vetítette a felbontóképesség (pixelszám) terén, hogy a „kifilmes” kategória hamarosan „átfed” a középformátummal. No ez az a terület, ahol a D800 leglátványosabban kiemelkedik a mezőnyből (a sajtóbejelentés is ezt emeli ki címében). Ezen kívül számos egyéb vonatkozásban is komoly érdeklődésre tarthat számot. Úgy vélem, nem túlzás a cég megállapítása: „a D800 saját kategóriát képez” – valóban különleges, sokoldalú, több felhasználői kör igényeinek kielégítését is megcélzó gép kerül piacra hamarosan. De haladjunk sorjában!
 
Forrás: http://www.europe-nikon.com/hu_HU/product/digital-cameras/slr/professional/d800 
 
Lévén a vizsgálódásunkat elindító gép teljes Leica-képkocka méretű érzékelős, indítsuk vizsgálódásunkat az első komoly „fullframe” dSLR megjelenésétől. Ez a 2003. tavaszán megjelent Canon EOS-1DS volt, 11,4 MP felbontással. Továbbfejlesztett változata, az EOS-1DS MarkII (2004 4. negyedévben), 16,7 MP. Hamarosan, (2005. augusztus) előrukkolt a cég egy jóval olcsóbb „fullframe” érzékelős dSLR-el is, az EOS-5D vel, 12,8 MP. Ebben az időszakban vitathatatlanul a Canon uralta a dSLR csúcskategóriát, a Nikon-felhasználók az APS-C méretű érzékelős gépekkel kellett beérjék.

A Nikon D40 (belépő szintű)  dSLR megjelenése (2006. november) és vitathatatlan piaci sikere jelezte, hogy új szelek kezdenek fújni Nikonék házatáján. Háromnegyed évvel később meg is jelent a cég első, csúcskategóriás, „fullframe” gépe, a D3 (2007. augusztus). Bár felbontóképessége alatta maradt a konkurensének, 12,1 MP, viszont sok egyéb jellemzője igencsak megörvendeztette a márka kitartó híveit. Kiemelkedő érzékenysége (ISO 200-6400, kiterjesztett módban 100-25600) és impozáns sorozatfelvételi sebessége (9-11/s) az eseményfotósok, sportriporterek számára (gyenge fényviszonyok és/vagy gyors mozgás) az akkor elérhető legjobb eszközt jelentette. Vele egyidőben került piacra a D300, aminek érzékelője ugyan APS-c méretű, 13,1 MP, de jóval alacsonyabb áron kínált ISO 200-3200 (kiterjesztve 100-6400) érzékenységet és 6-8/s sorozatsebességet. Ezekkel pontosan egyidőben a Canon EOS-1Ds Mark III  21,1 MP-es fullframe érzékelővel, de mindössze 100-1600 ( kiterjesztve 50-3200) érzékenységet és  3-5/s sorozatsebességet biztosított. Világos, hogy a nagy felbontóképességet igénylő (tájkép, műtermi) feladatokhoz  ez utóbbi a megfelelő gép. És a vékonyabb pénztárcájú fotósok igényeit kielégítendő, 2008. szeptemberben napvilágot látott az EOS-5D MARK II, mintegy 2500 USD áron (fele az előbbinek), fullframe, 21 MP érzékelővel, és bónuszként HD videó képességgel (éveken át a legkedveltebb dSLR mozgókép készítésre). Bár ebben a tekintetben a Nikon lépett valamivel hamarabb (D90, 2008. augusztus, HD videós dSLR, de APS-C érzékelő).
 
Forrás: http://www.europe-nikon.com/hu_HU/product/digital-cameras/slr/professional/d800 
 
A Nikon cég nem érte be egyetlen vonatkozásban elért sikerével, igyekezett felzárkózni egyéb vonatkozásban is. 2008. júliusában piacra dobta a D3 olcsóbb (mintegy félárú), közép-kategóriás változatát a  D700-at, 12,1 MP ”fullframe” érzékelővel,  ISO 200-6400 (kiterjesztve 100-25600) érzékenységgel, 5-8/s sorozatsebességgel, 2008. decemberben pediga nagyfelbontású változazzal, a 24 MP ” fullframe” érzékelős D3X –el. Ez utóbbi nem váltott ki teljes elégedettséget, a 8000 USD árat aránytalanul magasnak ítélték, és olcsóbb változata egészen mostanáig nem követte.

A következő években a Nikon korábban is felmutatott erősségeit fejlesztette tovább. A „fullframe” csúcskategóriában elképesztő szintre emelte az érzékenységet: a 2009. októberben megjelent D3S ISO 200-12800 (kiterjesztve 100-102400) érzékenységet kínált. De a Canon is igyekezett e téren is felzárkózni, egyidejűleg kihozta az EOS-1D Mark IV-et ISO 100-12800 (kiterjesztve 50-102400) érzékenységgel, bár némileg kisebb, APS-H érzékelővel. Ezt követően inkább apró lépések következtek. A Nikon D7000 (2010. szeptember) APS-C 16,2 MP-es érzékelővel (a cég második legnagyobb felbontóképességű gépe a 24 MP D3X után) Full HD video lehetőséget is kínált, a D5100 (2011. április) paraméterei lényegében azonosak, szerényebb kivitelben., mintegy 60% áron.

Vissza a Tartalomjegyzékhez

A 2011/12 évek fordulója körül

A hosszúra nyúlt bevezető után elérkeztünk cikkünk témájához: milyen tendenciák érvényesülnek mostanában a dSLR kategória csúcsán?

A hosszú szünetet a Canon törte meg, 2011. október 8-án jelentette be az EOS-1D X gépet, 18,1 MP „fullframe” érzékelővel, ISO 100-51200 (kiterjeszve 50-204800) érzékenységgel, 12-14/s sorozatsebességgel. Csattanós kihívás a sportfotózás terén! De hol marad a felbontóképesség növelése? A Sony APS-C méretű érzékelős, 24,3 MP felbontóképességű érzékelős gépei (NEX-7 és SLT-A77/A65 – 2011. augusztus) kiváló képminőségükkel jelzik, hogy az érzékelő-technológia képes a korábbi pixel-sűrűség növelésére. A Nikon is az érzékenység-sorozatsebesség terén lép inkább: 2012. január 6-án bejelenti a D4-et, 16,2 MP „fullframe” érzékelővel, ISO 204800 értékig kiterjeszthető érzékenységgel, 10/s sorozatsebességgel. No meg egy sereg technológiai fejlesztéssel, pl. a 91000 pixeles ’metering’ (matrix rendszerű fénymérő, expozíció meghatározó) érzékelővel (ami a cégtől a ’forradalmi Fejlett fényképezési helyzetfelismerő rendszer’  elnevezést kapta), valamint továbbfejlesztett AF-rendszerrel (a követő AF és a szűkebb fényrekesz mellet is működő AF terén), és rendkívül rugalmas, sokoldalú (full HD) ’adásminőségű’ videófelvevő képességgel (’multi-média digitális SLR’), 6000 USD áron.
 
Forrás: http://www.europe-nikon.com/hu_HU/product/digital-cameras/slr/professional/d800 
 
Majd pedig egy hónappal később, 2012. február 7-én, a D4 piacra kerülését megelőzően, a Nikon bejelenti a D800-at! Az új gép főbb jellemzői, amik – legalábbis így együtt – meglehetősen szokatlanok!
•    Teljes Leica-képkocka méretű („fullframe”) érzékelő;
•    36,3 MP felbontóképesség;
•    A D4 technológiáját szinte maradéktalanul örökli (beleértve a 91000 pixeles ’metering’ rendszert, a továbbfejlesztett AF-rendszert és a sokoldalú (full HD) ’adásminőségű’ videófelvevő képességet) – természetesen a magas érzékenység és sorozatsebesség kivételével, ISO 100-6400 (kiterjesztve 50-25600), 4-6/s;
•    Méretében, tömegében amazénál kisebb (középkategóriás) kivitelben;
•    A D4 árának 50 %-át kitevő áron;
•    2012. márciusban (1 hónappal a D4 után) kezdik szállítani;
•    Újabb egy hónappal később piacra kerül a még részletgazdagabb képet produkáló D800E változat, ebben a Moire-hatást csökkentő, de a kép élességét némileg rontó, simító, anti-aliasing szűrő, más néven optikai aluláteresztő szűrő Optical Low Pass Filter – OLPF) hatását kiiktatják – 10 %-kal magasabb áron.

Vegyük számba, mi ebben a szokatlan, meglepő:
•    Ezúttal a Nikon lépett elsőként a pixelszám, felbontóképesség növelése terén – nem is kicsit;
•    Tette ezt egyből egy relatíve olcsó, középkategóriás gép kialakítása során – az előd D3X után ez az „árleszállítás 3 év alatt sem következett be;
•   A csúcskategóriás D4-ben napvilágot látó fejlesztéseket (a kiugróan magas ISO és sorozatsebesség kivételével) gyakorlatilag azonnal, még annak piacra kerülését sem kivárva, egy féláron árusítandó, középkategóriás gépben is bevezeti – az előd D3-at a hasonlósn olcsó D700 egy évvel később követte;
•    A pillanatnyilag legjobbnak ígérkező tájkép- és stúdió-fényképezőgép egy közepes méretű (pl. a D4-hez képest mintegy 2/3 tömegű),  tehát viszonylag könnyen hordozható vázban áll rendelkezésre;
•    A felbontóképesség csúcsteljesítményét kiváló videófelvevő képességgel, és egyéb, általános felhasználásnál hasznos csúcstechnológiával kombinálja, így rendkívül széles felhasználói kör érdeklődésére tarthat számot.
•    A középformátummal konkurálás szándékát az is mutatja, hogy az ebben a felhasználói körben általában elutasított aluláteresztő szűrő hatását kiiktató változat (D800E) is készül, alig magasabb áron (a középformátumú gépekkel összehasonlítva még szembetűnőbb a középkategóriás Leica-gép tömege, mérete).

Óhatatlanul megfogalmazódik a vélemény: a D800 a maga 3000 USD árával egy csapásra (lényegében) eladhatatlanná teszi a 8000 USD árát makacsul tartó D3X-et, de még a 6000 USD árú, vadonat-új D4 keresletét is számottevően rontja. Az első állítás alighanem igaz. A második már kevésbé. A D4 és a D800 alapvetően jól elkülönülő felhasználói kört céloz. A D4 szinte kizárólag a hivatásos sport- és rendezvény-fotográfusokat, akik megfizetik a D4 által nyújtott előnyöket (különösen az érzékenységben és sorozatsebességben, de a nagyobb méretből, tömegből eredő nagyobb stabilitást is – ez utóbbt a dSLR-t speciális, a mozgókép-készítés ergonómiájához igazodó kiegészítőkkel használó „operatőrök” többsége is bizonnyal értékeli, és megfizeti majd). Ezzel szemben a D800 széles felhasználói köre a hivatásos stúdió- és tájkép-fotográfusok mellett az igényes amatőrök széles spektrumára terjed, beleértve természetesen a vékonyabb pénztárcájú videósokat is, hiszen abban sem marad el számottevően a D4 képességei mögött.
 
Forrás: http://www.europe-nikon.com/hu_HU/product/digital-cameras/slr/professional/d800 
 
Úgy tűnik, a D800 megalkotása, árazása kapcsán a Nikont más fejlesztés- és piacpolitika vezérelte, mint amit úgy 3-4 évvel korábban (a D3, D700 és D3X időszakában): a sokoldalú, relatíve (a benne elsőként megjelenő számos csúcstechnológiás szolgáltatáshoz képest) olcsó gépet eltérő célközönséget megcélzó paraméterekkel ruházták fel ( pl, a tájkép-fotográfus aligha fog videózni, és viszont). De az ár nem tükrözi ezt a sokoldalúságot. A videós nem fizet felárat a számára fölösleges csúcsfelbontásért, a tájkép-fotós a kiváló videó-képességekért, tehát legfeljebb nem használja ki azokat. Az általános amatőr pedig örülhet a rendkívül sokoldalúan használható készüléknek. A céget esetleg az vezérelhette, hogy az alacsonyabb ár jóval magasabb példányszámmal párosulva, üzleti siker is lehet! Már is vannak, akik arra számítanak, hogy a keresletet kezdetben nem fogja tudni kielégíteni a gyártó, várólisták alakulnak majd ki.

Vissza a Tartalomjegyzékhez
 
 Részletes specifikáció és technológiai részletek

Néhány apróság, ami azért érdekes lehet.

Az utóbbi időben egyre több gépben megjeleníttethető a virtuális horizont, ami komoly segítséget jelent a pontos komponálásban. A D800-ban nemcsak a horizontvonal, hanem a függőleges dőlés is pontosan beállítható a monitoron, vagy a keresőn keresztül.

A váz kialakítása minden tekintetben megfelel a csúcskategória elvárásainak. Időjárás-álló tömítéseket kapott, és a zárszerkezetet 200.000 expozícióra tesztelték.

A hatalmas felbontőképesség teljes mértékben csak a legkiválóbb objekkel aknázható ki. A részletes tesztek várhatóan különös figyelmet fordítanak majd az objektívek tesztelésére is, no meg a D800 és D800E összehasonlítására. Megjegyzendő, hogy a gép APS-C érzékelőkhöz tervezett DX objektívek használatakor automatikusan átvált 15,3 MP felbontásra (ebben a formátumban ez is jelentős).

Akik a D800-ról további részleteket, pontos specifikációt, a sajtóközleményt kívánják megismerni, egyelőre angol és magyar nyelvű előzetes ismertetésekkel és a cég honlapján található angol, és magyar nyelvű bemutatással kell beérjék, de a sorozatgyártott példányok kikerülését követően részletes elemzések is napvilágot látnak majd.

A D800-ban (és természetesen a D4-ben) megjelenő technológiai újdonságok megérdemlik, hogy röviden ismertessük, megértsük azok lényegét.

Itt nem foglalkozunk részletesen a nagyobb pixelsűrűség ésszerű alkalmazását biztosító technológiákkal (pl. az intelligens zajszűréssel), amelyek eredménye széles dinamikájú, alacsony zajú, a Leica-kategóriában egyedülállóan részletgazdag kép, bár alighanem megérné. Az új EXPEED 3 képfeldolgozó processzor pedig arról gondoskodik, hogy a pixelszám növelésével megnövekedett adathalmaz feldolgozása a megszokotts sebességgel történhessen. Ugyancsak eltekintünk a videórögzítés újdonságainak részletes ismertetésétől, abban kevéssé érezzük magunkat otthon. Így is marad miről írni.

Továbbfejlesztett helyzetfelismerés 91 000 pixeles RGB-érzékelővel


A technológiai újítás előzményeinek megismerése, felelevenítése érdekében érdemes elolvasni korábbi, az optimális megvilágítás (expozíció) mértékének meghatározásával foglalkozó alapcikkünket, különösen annak a fénymérési módszerekkel, azon belül is a matrix fényméréssel foglalkozó részét. (Figyelem: akinek erről nincs elegendő ismerete, annak a további ismertetés megértése nehézséget okozhat, ezért feltétlenül érdemes elolvasni az alapcikket!) A mátrix módszer  első változatát a Nikon 1983-ban vezette be, azóta hasonló megoldást más cégek is kidolgoztak, és az automatikus expozíció-meghatározás alapvető módszerévé vált, sokirányú továbbfejlesztésen ment keresztül. Növelték a fénymérő mátrix pontjainak (pixeleinek) számát (pl. a Nikon az utóbbi idők 1005 pixelese helyett most 91000 pixelesre tért át), és számos egyéb információt vontak be az intelligens döntési mechanizmusba, illetve a helyes megvilágítás meghatározásán (az expozíció szabályozásán) kívül számos egyéb beállítást is a közös, sokoldalú információ-halmazra alapozott döntési mechanizmus bevonásával határoznak meg.

A mátrix-módszer lényege a kezdetektől fogva az volt, hogy a fényképezőgépbe beérkező (a témáról visszavert) fény mechanikus mérése helyett a téma azonosítására törekedett, és ebből igyekezett megállapitani a helyes expozíciót. Az új elnevezés is ezt a törekvést fejezi ki: helyzetfelismerő rendszernek nevezi (én magam inkább a téma, a gép elé táruló látvány felismerését, elemzését hangsúlyozom inkább). A felhasznált egyéb információk között a kezdetektől fogva alapvető fontossággal bírt a TTL-fénymérés során alakalmazott objektív fényereje, a témáról érkező fény intenzitásának (LV) abszolút meghatározása érdekében. Később bevonták az élesre állított téma távolság-adatát, újabban a színviszonyokat, stb. A téma (helyzet) azonosításának nagy jelentősége van pl. a(z intuitív, előrelátó) témakövető AF gyorsításában. A helyes expozíció meghatározása teljesen átértelmeződött a (Nikon szóhasználattal) Aktív D-lighting bevezetésével. Ennek célja a túlzottan széles dinamikájú (tónus-tartományú) téma esetén a legsötétebb és legvilágosabb tónusok közötti különbség csökkentése révén a csúcsfények „beégésének” megakadályozása. Ennek érdekében a korábbi fogalmak szerinti „optimálishoz” képest alulexponálja a felvételt, majd az ezt követő képfeldolgizási folyamatban azonnal világosítja a sötét tónusú részeket, és ezt menti jpeg képben (illetve jeleníti meg a gép monitorán). A most bejelentett technológia az arcfelismerés (arcdetelktálás) terén is jelentős előrelépést ígér. Az új, továbbfejlesztett helyzetfelismerő rendszer összetett működését és sokoldalú felhasználását az akábbi ábra szemlélteti (ezen a  lapon található ábra felhasználásával).
 
http://imaging.nikon.com/lineup/dslr/d800/features01.htm#a12 felhasználásával
 
AF rendszer

A pontos élességállításnak értelemszerűen annál nagyobb jelentősége van, minél nagyobb az érzékelő felbontóképessége. Érthető, hogy a D800 konstrukciójában erre is kivételes figyelmet fordítottak, a korábbi 51 mezős AF-érzékelőt két vonatkozásban is továbbfejlesztették. Egyrészt megnövelték az érzékenységét, azaz 1 fényértékkel gyengébb fénynél, -2 fényérték esetén (ennyi fénynél pl. f/2,8 és 30s az optimális expozíció ISO 100 érzékenységnél) is működőképessé tették. A második továbbfejlesztés megértéséhez kis bevezetés szükséges. Tudvalevő, hogy a fázis-detektáláson alapuló AF csak elegendően nagy átmérőjű leképező fénynyaláb esetén (lásd pl, egyetemi előadásom 7.4 fejezetében), azaz meghatározott, elég nagy blendenyílás (objektív fényerő) mellett műkötőképes. Az korábbi rendszernél ez a határérték f/5,6 volt. Az új rendszerben a középen levő fókuszmezők szűkebb blende (kisebb fényerejű objektív) használata mellett is működnek, egészen f/8 értékig (lásd az alábbi ábrán). Ennek kisebb fényerejű erős teleobjektívek, és a fényerőt csökkentő telekonverterek használata esetén veszi hasznát a fotós.
 
http://imaging.nikon.com/lineup/dslr/d800/features03.htm felhasználásával
 
 További újdonság, hogy a követő autofókusz arcdetektálással, arcelsőbbséggel is kombinálható (lásd az előző rész ábráját).

Módosított optikai szűrő (D800E) a lehető legjobb felbontás érdekében


A Moire-hatás egy képtorzulási jelenség (artefakt - műtermék), amelyik akkor lép fel, ha a témának olyan periódikus rajzolata van (pl. léckerítés, szövésminta), amelynek periódus-hossza a pixelek méretének közelébe esik. Az eredmény az interferencia-jelenséghez hasonló torzulás megjelenése a képen. Hamis színek megjelenését is eredményezheti, hiszen egy-egy meghatározott színű folt nem fed le több pixelt, csak az RGB-szűrőkből egyet, így annak a színe jelenik meg a keverékszín helyett is. Az alábbi fotót figyelmesen szemlélve, a kinagyított részleten észrevehető az ing szövésmintája okozta Moiresodás.

© Nagy Sándor (NaSa)

 Ez a zavaró jelenség utólag nehezen korrigálható, ezért a digitális fényképezőgépek érzékelője elé egy optikai aluláteresztő szűrőt  (Optical Low Pass Filter – OLPF, más néven anti-aliasing szűrőt helyeznek. Ez azáltal küszöböli ki a nemkívánatos torzulást, hogy kismértékben rontja a kép élességét, kisimítja a nagyfrekvenciás képösszetevőket (erre utal az „aluláteresztő” elnevezés). Minél nagyobb az érzékelő pixelszáma, annál kisebb a Moire-hatás megjelenése, ezért a középformátumú gépekből ez a szűrő hiányzik. Mivel a D800 pixelszáma a Leica-mérethez képest szokatlanul nagy, és talán az OLPF nélküli, középformátumú gépekhez szokott fotósok is vásárolják, OLPF szűrőhatás nélküli változatot is készítenek (D800E).

Tehát, a középformátumú gépektől eltérően, nem hagyják el az OLPF szűrőt (a viszonylag alacsony példányszámban készülő, módosított érzékelő gyártástechnológiáját minél kevesebb lépésben kívánják módosítani), csak hatását iktatják ki. A módosítás megértéséhez előbb meg kell ismernünk, hogyan működik a Nikon OLPF-szűrője. Ehhez kiváló ábrát találunk a népszerű angol nyelvű portálon (jogtiszta változathoz nem jutottam hozzá, így csak hivatkozni tudok rá, megkeresheti itt). Az érzékelő felé közeledő fénysugarakat két réteg 2-2, egymáshoz közeli, párhuzamos fénysugárra bontja, két egmásra merőleges irányban. Végül az érzékelőt minden egyes fénysugár helyett 4, egymáshoz közeli (a pixelek méretének nagyjából megfelelő távolságra levő) fénysugár éri el, ami némileg elmosódott, életlen képet eredményez (kiküszöböli a Moirésodást). A D800E gépekben a második fénysugár-bontó réteget olynnal helyettesítik, amelyik egyesíti az első réteg által szétbontott két fénysugarat, így az érzékelőt nagyjából úgy érik el afénysugarak, mintha nem lenne előtte OLPF szűrő – így iktatják ki az OLPF hatűását (valójában az első, legfelső réteget módosítják, így csak a technológiai sor utolsó lépésében tér el a D800E érzékelő gyártása a D800 érzékelőjétől).

A gyártó oldalán publikált alábbi kép (az eredeti méretre nagyított részleteken) jól mutatja, hogy az OLPF elhagyása egyrészt élesebb képet eredményez, de fennéll a Moirésodás, és hamis színek megjelenésének veszélye. Ez a nézőpont, a tárgytávolság kisebb változtatásával, esetleg fókuszmező-váltással általában kiküszöbölhető.
 
Forrás: http://imaging.nikon.com/lineup/dslr/d800/features01.htm#a12
 
Forrás: http://imaging.nikon.com/lineup/dslr/d800/features01.htm#a12
 
Forrás: http://imaging.nikon.com/lineup/dslr/d800/features01.htm#a12
 
 
Hozzászólások
HozzáadásKeresés
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
 
< Előző   Következő >
Advertisement
Advertisement
Advertisement