Főoldal
Háztáji
Hírek
Cikkek
Fényképezőgép múzeum
Keresés
Fórum
KépFórum
Adna - Venne
Linkek
Cikkek rovat
Hircsatorna
Kapcsolódó anyagok
Főoldal
Könyvismertető - Houellebecq: A térkép és a táj
Írta: Nagy Sándor (nasa@http.hu)   
2012. február 17.
Image
 
 
 
 
 
 
 
 
Off topic: nem szakkönyvről, hanem regényről, szépirodalmi alkotásról adok közre néhány figyelemfelkeltő mondatot. Az Agóra azon látogatóinak szánom, akiket érdekelnek a fotózás művészi vonatkozásai – akár mert maguk is gyakorolják, vagy törekszenek arra, hogy esztétikai értéket képviselő fotókat készítsenek, akár csak szeretnék minél jobban megérteni a (fotó)művészeti alkotásokat. No meg, természetesen, a szépirodalom sem áll távol tőlük.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
„Már megunt engem a világ,
S hasonlóképp a világot én.”

Charles  d’Orléans
 
A Magvető Könyvkiadónál 2011-ben megjelent, 360 oldalas könyv eredeti,Forrás: a kötet francia változata 2010-ben került a könyvesboltokba. Szerzője, Michel Houellebecq ’50-es évei közepén jár. A modern regény számos ismérvét felmutató mű a legtöbb modern regénytől eltérően olvasmányos, mondhatni lebilincselő. Külön érdekessége, hogy cselekményének jelentős hányada napjainkban, a 21. század első évtizedének végén játszódik, szinte a napi sajtóhírek egyikével-másikával találkozhatunk benne. Egy képzőművész életútját mutatja be, sok évtizedet fog át, és napjainkhoz képest több évtizedet előre is tekint. Természetesen, ahogyan egy jó regénytől (általában) elvárható (és ahogy egy ember életében is sokféle szál fut, fonódik össze), több téma filozófikus mélységű megközelítése szerepel benne: a főhős (egyre jobban) befelé forduló egyénisége (lásd fentebb a könyv mottóját), szeremi szál, apa-fiú (két zárkózott egyéniség) kapcsolata, a társadalmi viszonyok, egyáltalán a társadalmi-természeti környezet átalakulása a 21. század első harmadában (egyfajta jóslatként, extrapolációként). Mindegyik kellően gondolatébresztő, és a regény mindezzel együtt nem egy nehéz, filozófikus szöveg, hanem, mint előre bocsátottam, olvasmányos.

Ami pedig indokolja, hogy e helyen az Agóra látogatóinak figyelmébe ajánljam: Jed Martin, a könyv főszereplője, tanult képzőművész, pályafutása négy jól elkülönülő alkotói periódusából háromban fényképezőgéppel (és az utolsóban videófelvevővel is) hozta létre műalkotásait (az utófeldolgozás eszközeit is alaposan kihasználva), azaz elsősorban fotóművészként tevékenykedett (a harmadikban festett). A regény általában szokatlan részletességgel, és meglehetős szakszerűséggel írja le a munkája során használt hardver és szoftver eszközöket, módszereket, az alkotó motivációját, de legalább ilyen tág teret szentel a munka eredménye „hivatalos” értékelésének (terjedelmes részleteket közöl műkritikusok kiállítás katalógusában, sajtóban megjelent tanulmányaiból). Időről-időre foglalkozunk az Agórán a fotóművészettel, egyáltalán a fényképezéssel, mint a vizuális kommunikáció (önkifejezés) eszközével. Ehhez a témához gondolom jó kiegészítő, amellett szórakoztató háttérolvasmánynak Houellebecq új regényét.

Jed Martin nagyon fúrcsa művész-egyéniség (bár alkotói felfogása, módszere talán nem is olyan ritka a legnagyobbak között). Apja (építészmérnök, jól menő tervezőirodája van, mintegy 50 munkatárssal dolgozik) kényelmes anyagi függetlenséget biztosít számára, így egyre inkább „önmagának” dolgozik, egy-egy „projekten” mintegy évtizeden át, közben egyetlen képét sem mutatja meg senkinek. Mintha egyáltalán nem érdekelné a közönsége véleménye. De ez nem a teljes igazság, mert aztán egy-egy nagyszabású kiállításon bemutatja, mire jutott (és a jól szervezett PR-kampánynak is köszönhetően egyre nagyobb sikereket ér el, maga is gazdag lesz). A sikeres kiállítást követően egyáltalán nem dolgozik tovább a kialakult – és sikeresként visszaigazolt – gondolatkörben és stílusban, sőt egyre hosszabb időre semmittevésbe süllyed. Hosszú nyugalmi periódus után fokozatosan magával ragadja valami teljesen új (téma, technika és stílus), beindul a következő „projekt”. Érdekes bepillantás egy alkotó gondolatvilágába, indítékaiba, nem mindennapi munkamódszerébe. No meg abba, mit „olvas ki” alkotásaiból a „műértő szakember”, hogyan fogadja a közönség. De ne tévesszük szem elől: mindez nem művészettörténeti szakmunka, hanem egy szépíró fantáziájának szüleménye.
 
Jó szórakozást hozzá!
 
Hozzászólások
HozzáadásKeresés
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
 
< Előző   Következő >
Advertisement
Advertisement
Advertisement