Főoldal arrow Főoldal arrow A digitális fényképezőgépek osztályozása (3)
A digitális fényképezőgépek osztályozása (3)
Írta: Nagy Sándor (nasa@http.hu)   
2013. január 04.
© Nagy Sándor (NaSa)
 
A sorozat jelen részében a digitális fényképezőgépek két szempont szerinti osztályozását tekintjük át: a gép felépítését, majd az objektív cserélhetőségét vizsgáljuk (a cserélhető objektíves rendszergépek a gép felépítése szerinti egyik csoportot alkotják, de maguk is többfélék lehetnek).
 
fA GÉP FELÉPÍTÉSE
 
A gép felépítéséről
 
A fotótechnika fejlődését áttekintve rendkívül sokféle felépítésű fényképezőgépet ismerhetünk meg. A kezdeti időkben a fényérzékeny lemez helyére illesztett mattüveg szolgált keresőként és a kép élességének beállítására.
Forrás: http://linhof.de/technikardan_e.html
Linhof Technikardan
Ez a típus – sokirányú tökéletesítéssel és továbbfejlesztéssel – a mai napig fennmaradt, a nagyformátumú (Large Format – LF)   gépekben. Később, a gép kezelhetőségének egyszerűsítése és méretének csökkentése vált a meghatározó tendenciává: bár a nagyobb érzékelő méreteknél megmaradt a lemez használata, uralkodóvá vált a tekercsfilm. A szállításkori méret csökkentése érdekében összecsukható gépek is készültek. Majd, a 20. század második harmadában, az igényes fotósok sokoldsalú elvárásainak rugalmas kielégíte érdekében elterjedtté váltak a cserélhető objektíves rendszergépek (távmérős és tükörreflexes vázak, a hozzájuk tartozó objektív-készlettel). Az egyfényaknás tükörreflexes gépek (Single Lens Reflex – SLR) keresőjében az objektív által előállított kép jelenik meg, teljesen azonos az érzékelőre vetítettel. A többi gép keresője általában az objektívtől független, miniatűr, fordított (kicsinyített képet adó) Galilei-távcső, ami (különösen a géphez közeli témára) az érzékelőétől eltérő képkivágást mutat (parallaxis hiba).  Bővült a gépek szolgáltatásának válsztéka: megjelent az automatikus expozíció-beállítás (beépített fénymérővel) és az automatikus élességállítás, valamint a sorozatfelvétel-készítéshez szükséges motoros filmtovábbítás. A nagyközönség igényét kielégítendő, tovább egyszerűsített megoldásként (az automatikus szolgáltatásokat kihasználva) elterjedtek a szinte semmi beállítást nem igénylő (és nem is biztosító) egyszerű „célozz és lőj” (point and shoot) gépek, sőt a film betöltésével kapcsolatos feladat alól is mentesítő egyszer használatos megoldások (ezek valójában egyszerű optikával és zárszerkezettel felszerelt filmkazetták), amelyeket a vásárlás helyén, filmestől kell visszaadni, a film előhívására. Hasonló rendszert elsőként, a tekercsfilmet bevezető George Eastman hozott létre a Kodak céggel (a 19. század végén!), amelyet az „Ön megnyomja a gombot, a többi a mi dolgunk” (You Press the Button, We Do the Rest) reklám-szlogennel. Az egyszerű doboz-gépet a benne levő, 100 felvétel kapacitású filmmel árulták. A tekercs végig exponálása után a gépet a filmmel együtt le kellett adni a kereskedőnél, ahol néhány nap múlva az amatőr fotós megkapta az előhívott filmet, a róla készült papír másolatokat, és a friss filmtekerccsel feltöltött fényképezőgépet. A 20. század második felére, végére a különböző célközönség számára számos géptípus alakult ki, beleértve a speciális feladatok megoldására (pl. stúdió-, műszaki-, panoráma-, sztereo-felvételek készítése) alkalmasakat.
 
A digitális fényképezőgépek megjelenésükkor az addigra sokoldalúan fejlett fotótechnikára támaszkodtak. Minden digitális gép természetes szolgáltatása a beépített fénymérőnre támaszkodó automatikus expozíció, és az automatikus élességállítás. A kezdeti fejlesztések hamarosan két fő irányt vettek: az igényes fotósok számára az egyfényaknás tükörreflexes gépek digitális változata (dSLR) a  filmes változatokhoz kifejlesztett objektívekkel sokoldalúan használható, cserélhető objektíves rendszereket kínált, míg a széles közönség számára, a géppel fixen egybeépített objektívvel készülő, jelentősen olcsóbb kompakt gépeket hoztak létre. Az előbbiek ugyan eleinte a Leica-képkockánál valamivel kisebb érzékelővel készültek, de objektív foglalatuk megegyezett a filmesekével; míg az utóbbiakba, áruk (és méretük) csökkentése érdekében, jóval kisebb érzékelőket építettek (az érzékelőkről, különös tekintettel méretükre, lásd a sorozat 2. részét). 1995-96-tól kezdve minden digitális gép elengedhetetlen velejárója a hátoldalán levő, az elkészült felvételek azonnali megtekintésére szolgáló monitor, és a képfájlok rögzítésére szolgáló, kis méretű, cserélhető memóriakártya. Hamarosan a kompakt gépek általános szolgáltatásává vált a mozgóképek (videófelvételek) készítési lehetősége, a dSLR-eknél 2008. után fokozatosan ugyancsak szinte alp-szolgáltatássá vált. A kompakt gépek (és 2008. óta számos dSLR) hátoldali monitora keresőként is szolgál, ami – az SLR-ek tüköraknás keresőjéhez hasonlóan – az érzékelőre vetített képet mutatja (hiszen onnan kerül a monitorra, képfeldolgozást követően). A filmes gépek körében elterjedt optikai távcső-kereső a digitális gépeken ritka. Helyette az igényesebb kompaktok (és MILC-ek – lásd alább) beépített, vagy külön tartozékként felhelyezhető elektronikus keresőt (Electronic View Finders – EVF) tartalmazhatnak (a szemünkhöz emekt okulár lencsén át nézünk a gép belsejében levő, kis méretű monitort). Az utóbbi években egy, a digitális fotótechnika lehetőségeit messzemenően kihasználó új géptípus, a tükör nélküli, cserélhető objektíves renszergép  (Mirrorless Interchangeble Lens Camera – MILC, vagy Compact System Camera – CSC), valamint a fényképek és videofelvételek készítésére is alkalmas mobiltelefonok és okostelefonok bővítették a digitális fényképezőgépek választékát. Mindkét újdonság rohamosan terjed, különösen az utóbbi (a jelenleg eladott fényképezőgépek többsége telefon, a közösségi oldalakra feltöltött – és bátran kijelenthetjük, az összes elkészült – fotó többsége is telefonnal készül).
 
Az alábbi osztályozásban a digitális gép-típusokat két nagy csoportra osztjuk:
  • Kompakt gépek (objektívjük fixen egybeépítve a géppel, méretük általában kisebb a másik csoport gépeinél);
  • Cserélhető objektíves gépek.

 Osztályozás a gép felépítése szerint

Kompakt gépek

Kis érzékelős kompaktok

Néhány évvel ezelőttig gyakorlatilag az összes kompakt gép kis érzékelővel készült (lásd az érzékelők méretével foglalkozó 2. részt). Az egyszerűbbek csak automatikus („célozz és lőj!”) üzemmódban működnek, míg az igényesebbek a manuális beállítások korlátozott, esetleg teljes választékát  (P,A,S,M,) kínálják. A kis érzékelő-méreztre tekintettel a mélységélesség nagy, ami pl, tájkép felvételnél előny is lehet, de a kreatív fotózásnál nehezen pótolható korlát (egyes modellek némileg pótolják a háttér elmosódottságát eredményező, valójában képfeldolgozáson alapuló lehetőséggel). Valamivel jobb a helyzet, ha az érzékelő a kategóriára jellemző mérethatár felső tartományába esik (pl. 1/1,8”, esetleg 2/3”). Ma ebben a kategóriában alig készül fix gyújtótávolságú objektíves gép. A kategória legjobbjainak objektívje 3x – 5x zoomos, és többnyire RAW fájl mentésére is képes. A nagyobb zoomot kínálók érzékelője általában nagyon kicsi. Régebben a nagy-zoomos kompaktok eléggé méretesek voltak, ma akár 20x zoommal is lehet akár ingzseb-méretűt is kapni. A leglaposabbak rejtett optikával (ami bekapcsoláskor sem emelkedik ki a lapos vázból) készülnek. Vannak nagyon igényes sztétikai megjelenésű kompaktok, ezek szinte ékszerként viselhetők. Különlegességek az ütés- és vízálló, akár 10 m mélyen víz alatt is használható kompaktok.

Bridzs gépek

Ezek is kompaktok, hiszen objektívjük nem cserélhető, és érzékelőjük is többnyire kicsi. Megjelenésük a tükörreflexesekre emlékeztet (jó fogású markolat, jelentős méretű objektív), és szolgáltatásaik választéka is azokéhoz hasonló – innen az elnevezésük: átmenetet, hidat képeznek a kompaktok  és a dSLR-ek között. Szinte kötelező a RAW-fájk mentés lehetősége, és a teljes manuális beállítási kínálat (PASM). Objektívjük többnyire elég nagy

Forrás: http://www.sony.hu/product/dsc-r-series/dsc-rx1
Sony RX1, az első fullframe kompakt
zoommal rendelkezik, és általában kiváló minőségű, nagy fényerejű. Újabban vannak bridzs-kategóriába tertozó, de megjelenésükben laposabb gépek is. Áruk akár magasabb is lehet, mint egy belépő szintű dSLR-é, de azok kit-objektívjénél sokkal jobb minőségű és nagyobb zoom-tartományú az objektívje (ilyen optikával kiegészítve már a belépő dSLR lezs drágább).

Nagy érzékelős kompaktok

Az utóbbi néhány évben szinte minden gyártó kínálatában megjelent ennek a kategóriának 1-2 képviselője, manapság szaporodnak. Érzékelőjük az alsó/közép kategóriás dSLR-ekével egyező, vagy azokhoz közeli (APS-C, vagy kicsit kisebb), így képminőségük vetekszik azokéval, egy (ing- vagy kabát-)zsebben hordható „apróságban”. Az igényes fotósok minden igényét kielégítik (áruk is ennek megfelelő). Kezdetben kizárólag fix gyújtótávolságú objektívvel készültek, ma egyre több a /korlátozott tartományú) zoomos.

A kategóriában (egyelőre) unikális, szinte külön kategória a Sony Cyber-Shot DSC-RX1: érzékelője teljes Leica-képkocka méretű, „full-frame”, és egyebekben is csúcsminőségű (meg árú).

Mobiltelefonok, okostelefonok, táblagépek, okos fényképezőgépek

Az utóbbi években rohamosan terjednek, az első kettő különösen népszerű (részletesebben itt). Képminőségük egyre jobb. Hátrányaik (fokozatosan csökkennek, de még mindig meghatározónak tűnnek): az exponálás jelentős késése (akciófelvételre szinte alkalmatlanok), optikai zoom általában nincs

Forrás: http://europe-nikon.com/hu_HU/product/digital-cameras/coolpix/style/coolpix-s800c
Nikon S800c androidos okos fényképezőgép
(és a mai kompaktokénál rendszerint jóval kisebb pixelszámuk jelentős digitális zoomot sem tesz büntetlenül lehetővé), de kivételként már kisebb zoomosak is vannak. Előnyük viszont, hogy mindig késznél vannak, és az okostelefonokra számos fotós alkalmazás is rendelkezésre áll, amelyekkel egy-két gombnyomással érdekes hatásokat érhetünk el, esetleg kényelmesebebn fotózhatunk. De legnagyobb vonzerejük, hogy az elkészült felvételt (vagy videót) magáról az okostelefonról azonnal feltölthetjük közösségi oldalakra, elküldhetjük e-mailben. Manapság az elkészült fotók többsége közösségi oldalakon „landol”, a lakosság széles köreiben ez vált a fotók megmutatásának fő módszerévé. Sok táblagép is tartalmaz fényképező egységet. Az „okos” gépek Android vagy iOS operációs rendszerrel működnek(vagy másokkal, de e kettő alatt áll rendelkezésre az alkalmazások elképesztően nagy száma), újabban megjelent a Windows mobil változata, várhatóan hamarosan ez is népszerű lesz.

 A fényképezőgép gyártók reagálása a mobilok, okosok kihívására életre hívta az okos fényképezőgépeket. Ezeken rendszerint szintén Android operációs rendszer áll rendelkezésre, többé-kevésbé teljey konnektivitást biztosítva (akárcsak az okostelefonok – lásd a sorozat későbbi részében). De „igazi” fényképezőgépek, a fényképezés szempontjából amazokhoz képest sokkal kényelmesebb kezelhetőséggel, rendszerint jó fényerejű, akár jelentős zoomos optikával, sokkal nagyobb pixelszámmal. Egyesekben SIM-kártya is van, de (jelenleg még) telefonálni egyikkel sem lehet.

Cserélhető objektíves gépek

dSLR-ek

A digitális fényképezés eddigi történetében, at utóbbi 3-4 évet kivéve, csak ez a típus felelt meg az igényes fotósok elvárásainak (az extrém magas követelményeket kielégítő közép-formátumot nem számítva). Erre két jellemzője predesztinálta: a cserélhető objektív biztosította sokoldalúság, és a kompaktokéhoz képest jócskán nagyobb érzékelő. Természetesen egyéb jó tulajdonságok is társultak e két legfontosabbhoz, pl. a fázisdetektűálás alapú gyors autofókusz, a kiváló, parallaxis-mentes, szemmagasságú betekintést biztosító tüköraknás optikai kereső, és a rendszerben rendelkezésre álló számos kiegészítő (pl. rendszervaku).

Forrás: http://www.usa.canon.com/cusa/consumer/products/cameras/slr_cameras/eos_1d_x
A Canon (egyik) legújabb csúcsgépe, az EOS-1D-X
Kezdetben zömében APS-C méretű érzékelővel szerelték, amelyeknek 1,5x (Canonnál 1,6x) a fókusz-szorzója. Hamarosan megjelent egy, kifejezetten digitális technológiához létrehozott nyitott rendszer (Panasonic, Olympus), a 4/3 (Four Third), ennek fókusz szorzója 2x. A Canon elég régen, a Nikon 2008 óta van jelen teljes Leica képkockás (full-frame) dSLR-ekkel a piacon. Természetesen ezek képminősége a legjobb, de további előnyük a jóval nagyobb méretű kereső. Ahogyan a kompaktok körében is megjelent a full-frame érzékelő, 2012-ben dSLR-eknél is elindult egy kedvező folyamat, a full-frame gép „széles fotós közönség” számára elérhetővé tétele (magyarul árcsökkenés). No ennek még csak akezdetén járunk (de biztató jelzés a Nikon D600) bízunk a szebb jövőben.

A dSLR-eknek szinte minden gyártó három minőségi szintjét különbözteti meg (egyes cégeknél ezek egyike-másika hiányozhat, a legnagyobbaknál viszont bizonyos szintek némileg eltérő alszintekre hasadnak. A fő szintek:

  1. Belépő szint (kezdőknek) – ennek esetleg van alsó és magasabb alszintje;
  2. Félprofi (haladó) az igényes amatőröknek és vékonyabb pénztárcájú profiknak;
  3. Professzionális (csúcsminőség) – esetleg két változatban, maximális sorozatsebességgel riportfotósoknak, ill. maximális felbontással tájkép- és stúdió-fotózáshoz.

A 2. és 3. szinten igen gyakran szinte azonos képminőséget nyújtó modellek vannak egy-egy gyártónál, inkább a gép mérete, kezelhetőségének rugalmassága, időjárás- és ütésállósága, esetleg a redőnyzár élettartama különbözteti meg. A 3. kategóriához képet a 2. kategória gépeiből kihagynak néhány szolgáltatást (valamivel be kell csalogatni a vásárlót A 2-3-szoros árkategóriába, Ezeken a szinteken vannak jelen a full-frame gépek is.

A 3. szint gépeinek többsége brutál nagy és nehéz, a hagyományos markolaton kívül portré álláshoz (álló téglalap kivágáshoz) is van markolata (amelyen a másik kioldógomb és legalább egy paraméter-állító tárcsa is van, ennek köszönhetően a gép szemből nézve nagyjából négyzet alakú. Rengeteg kezelőszerv van rajtuk, hogy a fotós folyamatosan a keresőbe nézve minél több beállítást közvetlenül el tudjon végezni, és akkumulátoruk kapacitása is nagy, és többnyire két kártyafoglalat van bennük. A 2. szint gépeihez gyakran kínálnak kiegészítő portré markolatot, ezzel még inkább alkalmassá válik profi feladatokra (ezekbe második akku is behelyezhető, így annak kapacitása megduplázódik).

A Canon fél éven belül két profi nagyágyúval rukkolt elő. 2011. októberben jelentette be a 18 MP-es "full-frame" érzékelős EOS-1D X gépét (lásd fentebb, a képen), mely különösen másodpercenként 12 felvételes sorozatsebességével tűnik ki. 2012. áprilisban jelentette be az EOS-1D C modellt, amelyik eksősorban a videósoknak szerez ötömet, különösen az egyedülálló !K video-formátumával.

Az 1. szintű gépeket a kispénzű fotósoknak szánják. Sok, a magasabb szinteken általános szolgáltatás hiányzik belőlük, de gyakran a képminőségük szinte azonos. A Nikon sajátossága, hogy nem minden objektívjében van fókusz-motor. A belépő szintű gépek vázából viszont hiányzik, így azokon bizonyos (főleg régebbi) AF objektívek csak manuálisan fókuszálhatók.

2012. elején a Nikon robbantott: a D800 36 Mpixeles full-frame érzékelőjével – a többszörös árú és nehézkesebben kezelhető középformátumú gépek teljesítő képességével vetekszik (sok egyéb tulajdonsága is igencsak figyelemre méltó).

Távmérős gépek

Ez a géptípus hosszú ideig hiányzott a digitális kínálatból. Ma a Leica M9 az egyetlen képviselője (igencsak bor sos áron)

Tükör nélküli, cserélherő objektíves rendszergépek (MILC-ek)

Eza típus a digitális technika lehetőségeinek maximális kihasználására törekszik. 2008-ban jelent meg a 4/3-os rendszerével azonos érzékelő-mérettel, majd nagyon rövid idő alatt számos gyártó kihozta a saját MILC rendszerét. Mivel ezzel a kategóriával több cikkben foglalkoztam, e helyen inkább azokra utalok.

Két irányban is nyomulnak: kis méretükkel az igényes kompaktoknak jelentenek komoly kihívást, ugyanakkor a dSLR-ekkel is egyre inkább versenyképesek

Forrás: http://www.dpreview.com/reviews/olympusem5/
Olympus OM-D E-M5
(már nem csak a belépő szinten, hanem a közép szinten is egyre inkább (a profi szinten azért még hosszabb ideig csattogni fognak a tükrök). Sokan a távmérős gépek igazi digitális változatát látják bennük (természetesen távmérő nélkül). Viszont az érzékelő és az objektív foglalat közötti távolság  (azonos érzékelő méret esetén) nagyjából azonos, így a távmérős gépek kitűnő (manuélis – Leica, Zeiss, stb.) objektívjeivel hazsnálhatók, legfeljebb illesztő adapter-gyűrű szükséges, Egyes cégek a MILC-eiken elérhetővé teszik manuális élességállítást hatékonyan támogató „fókusz peaking” szolgáltatást (lásd a sorozat későbbi részében), amit sok fotós akár a távmérősöknél is hatékonyabbnak talált.

A 2012. februárban bejelentett Olympus OM-D E-M5 sokak véleménye szerint jelenleg a legjobb MILC. A DPReview portál (a világ legnépszerűbb fotós portáéja, havonta 7 millió látogatóval) 2012. decemberi „A 2012. év legjobb fényképezőgépe”  közönségszavazatán az első helyet szerezte meg, megelőzve a 2. helyezett Nikon D800-at és a 3. helyezett Canon 5D Mark II-t.

Sajátos megoldást, a dSLR és a MILC közötti átmenetet képvisel a fix, áttetsző tükrös Sony SLT, amivel a cég mintha teljesen lecserélné dSLR rendszerét.

zép- és nagyformátumú gépek

Forrás: http://www.hasselblad.com/ferrari-edition/product-view-360-degree.aspx
Hasselblad H4D-40 Ferrari
A Leica képkockánál nagyobb érzékelőt használó gépek kezelése általában nehézkesebb, mint az eddig bemutatottaké, de a sokkal jobb felbontóképesség és dinamika-tartomány kárpótolja azokat, akik a kényelmetlenséget vállalják (és pénztárcájuk is bírja), A középformátum (MF) is nyomul lefele is, egyre inkább a full-frame gépekéhez hasonló ergonómiát, kényelmi szolgáltatásokat közelítik. Bár a MF általában még modulárisabb, mint az eddig látottak (nem csak az objektív, hanem az érzékelőt (és a processzort meg a monitort) tertelmezó hátfal is cserélhető, vannak érzékelőt is tartalmazó MF vázak is. Az alsóbb formátumokból ismert gyártók közül jelenleg a Leica (S2 – a full-frame és a MF közötti méret) és a pentax (645D) gyárt ilyet. Jelenleg a hagyományos MF gyártók két, kiterjedt rendszert forgalmaznak, a Hasselblad és a Phase One / Leaf / Mamiya cégcsoport.

A nagyformátum (LF) a hatalmas méretű érzékelőjével egyelőre ellenáll a digitalizálásnak (az érzékelőkről szóló 2. részben bemutattunk egy

Forrás: http://argentumcamera.com/hu/katalogusok/exc1_810_hu.pdf
Argentum view camera
„olcsó” digitális megoldást (MultiStich) ). Mivel tehát jelenleg is (filmlemezzel) használnal ilyen monstrumokat, néhány mondat erejéig szólunk róluk. Két alapvetően eltérő célú változatuk van, a műszaki gépeké és a főleg tájkép- és műtermi-fotózásnál használt „view kameráké” (ez utóbbiba gyakran beleáértik az előbbit is). Röviden ismertettük ezek lényegét a 2. részben. A torzításokat kompenzáló érzékelő- és objektív-mozgatások, beállítások a műszaki gépeknél sokkal széleskörűbbek és precíziósabbak. Elérhető pl., hogy az élkesség síkja ne merőleges legyen az optikai tengelyre (Scheimpflug-kritérium). Műszaki gépeket gyárt pl. a Linhof (lásd fentebb, az első képen) és a Sinar, igen tetszetős és jó minőségű view kamerákat pedig a nyíregyházi Argentum camera manufactura   is.

E cikk tartalmát bizonyos mértékig kiegészíti Michael Reichmann meglehetősen szubjektív értékelése a 2012, év fotótechnikai újdonságairól. Angol nyelvű honlapján számos érdekes cikk olvasható a MF és LF rendszerekről, de a kisebb formátumok csúcsminőségű képviselőiről is.

A sorozat egyik későbbi fejezete az ergonómiai szempontokkal foglalkozik (majd). Abban olyasmivel foglalkozunk, amit akár a gépek felépítéséhez is sorolhatnánk (különösen, ha nem csak a hardvert (vasat), hanem a szoftver „felépítését” is ide soroljuk.

AZ OBJEKTÍV CSERÉLHETŐSÉGE

 Fentebb olvashattunk a cserélhető objektíves rendszerekről. Ebban a fejezetben arról szólunk mi is valójában az objektív cserélhetőségének haszna, és igyekszünk segíteni az eligazodást a (cserélhető) objektívek dzsungelében (a nagyobb gyártók rendszereiben több tucat (közel száz) objektív között válogathatunk – egy kis osztályozás az objektívek között is hasznos lehet).

Miért jó a cserélhető objektív? És mik jellemzik?
 
A sokoldalú felhasználhatóságot biztosítja. De, mondhatnánk, már akár 50x zoomátfogású objektívvel szerelt kompakt gép is van (Canon PowerShot SX 50 HS, 24mm – 1200mm egyenértékű fókusztávolság) kell ennél sokoldalúbban használható gép? Először is: nem minden a fókusztáv (zoom), Az objektív sok egyéb tulajdonsága (pl. a fényerő – lásd a sorozat későbbi részében). No meg a jó minőségű (lencsehibákra jól korrigált) leképezés, és még egyéb speciális tulajdonságok (lásd alább). No és láttuk, hogy a jó képminőséghez nagyméretű érzékelőre van szükség, a szuperzoomos gépekben pedig picuri érzékelő van (a példaként említett Canonban is 1/2,3”. Nem véletlenül: minél nagyobb az érzékelő, annál nehezebb széles zoomtartományú objektívet készíteni (elfogadható lencsehiba-korrekcióval), de ezek a szuperzoomok még ilyen kis érzékelővel sem mondhatók szuper-jóminőségűnek, különösen a tele széle közelében (a fényerőrőt már akár ne is említsük a fenti canon esetében f/3,4 – 6,5). Tehát egy nagy érzékelős (full-frame vagy APS-C) gép legjobb (és még viszonylag elfogadható árú, különösen a nagy fényerejű) objektívjei fix fókusztávolságúak. A zoomok pedig (különösen ha jobb fényerejűek) leginkább 3x – 5x zoom-átfogásúak, a legnagyobb átfogásúak is (jelenleg) legfeljebb 11x (néhány kívételesen 17x), de ezeknek már igencsak közepes a fényereje. Tehát a jó képminőséget adó (nagy érzékelős) gépekkel széles fókusztávolság-tartományban csak akkor tudunk dolgozni (márpedig pl, egy sportriporter igencsak hosszú (és lehetőleg minél jobb fényerejű) teleobjektívet használ, ha a pálya széléről közelképet akar készíteni a (meglehetősen gyorsan mozgó) sportolókról), ha az objektív cserélhető, azaz minden feladathoz az annak megoldására legalkalmasabb objektívet használhatjuk - tehát a gép objektívje cserélhető. És még nem is szóltunk arról, hogy bizonyos (a nagyformátumú gépek lehetőségeihez hasonló) perspektíva-korrekció is jó lenne ezeknél a dSLR-eknél.

Image
A Canon EOS objektív-kínálata
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az egyes gyártók rendszerei eltérő objektív foglalatot alkalmaznak (sőt ugyanazo gyártó SLR és MILC rendeszer is más-más foglalattal készül), így azok nem keverhetők (legfeljebb adapter közbeiktatásával, de az nem mindig biztosít teljes funkcionalitást). Kivétel a nyitott 4/3 és Mikro4/3, ezeket több gyártó alkalmazza, amelyek egy-egy rendszeren belül egymással csereszabatosak. Vannak olyan objektív-gyártók (pl. Sigma, Tamron, Tokina), amelyek ugyanazon objektív-konstrukciót többféle foglalattal forgalmazzák.

Minden objektívnét (különösen ha nagyobb a gyújtótávolság) jó szolgálatot tesz a stabilizátot (pl. OS, VR jelölés). A jelölésben egyébként különböző betűkkel kódolják a konstrukció jellegzetességeit (pl. speciális üvegből készült lencsék alaklmazása, stb.) A fényrekesz lamelláinak száma és alakja (lekerekített) az életlen foltok szépségét befolyásolja. Ha az élességállításkor nem forog a frontlencse, az kedvező a különleges (pl polarizációs, vagy átmenetes ND) szűrők alkalmayása esetén. A full-frame gépre szántak használhatók APS-C érzékelős vázon is (figyelni kell a fókusz-szorzóra), de fordítva nem (az APS-C érzékelőhöz méretezettek leképezési köre kisebb, a nagyobb érzékelős gépen a kép széke körben sötét lesz – viszont az ilyen objektívek kisbbek, könnyebbek és olcsóbbak).

Az objektívek osztályozása

Öt nagy csoportot különböztetünk meg

1. Fix gyújtótávolságú (Prime);
2. Változtatható gyújtótávolságú (zoom);
3. Közelfényképező (Makro);
4. Perspektíva korrekciós (PC, Tilt-Shift);
5. Telekonverterek.

Forrás: http://www.canon.hu/For_Home/Product_Finder/Cameras/EF_Lenses/Telephoto/EF_800mm_f5.6L_IS_USM
Egy erős teleobjektív: Canon EF 800mm¬f/6.5 IS USM
Ad 1. Mint már utaltunk rá, ezek között találjuk a legjobb minőségű objektíveket. A normál objektívek ára még barátságos, de a különösen rövid és pláne a különösen hosszú gyújtótávolságúaké már igencsak húzós (és az ár a fényerő növekedésével természetesen durván növekszik). 50 mm-es gyújtótávolságút akár f/1,8 fényerővel is kapunk 50-50 e Ft-ért, és a legnagyobb fényető itt 1,4, vagy akár 1 is lehet (a csúcs 0,9) – a nagy fényerő nem csak a gyenge fényben tesz jó szolgálatot, hanem az extrém szűk mélységélesség ad tág teret a kreativitásnak. 300-500 mm vagy a fölötti gyújtótávolságnál meg kell elégedni szerényebb fényerővel és még így is igen drágák (meg nagyok, nehezek – nem is a gépre tesszük az ilyet, hanem a gépet az obira (állványmenetes gallérjuk is van, az obit kell állványra rögzíteni). A nagylátszögű, vagy extrém nagylátszögű, különösen pedig a halszem objektívek nagyon különleges perspektívájú fotók készítését teszik lehetővé.

Ad 2. A zoom objektívek általában gyengébb leképezési tulajdonságokkal rendelkeznek, de rugalmasabban használhatók, ritkábban kell cserélgetni az objektívet. Az f/3,5  körüli fényerőről indulók (a nagylátszögű szélen) polcsóbbak, a 2-2,8-ról indulók a professzionálisak. A 11x – 17x „utazó zoomok” képminőség dolgában kompromisszumot jelentenek a rugalmasabb használhatóság érdekében. A normál zoomok fókusztávja pl, 28 mm – 80 mm közötti (egyenértékű, de a fizikai fókusztávolságot adják meg), az ez alatti fókusztávúakat nagylátszögűnek, az e fölöttieket tele-zoomnak mondjuk.
Ad 3. A makro objektívek általában végtelenig élesre állíthatók, akárcsak közönséges társaik, viszont a legrövidebb még élesre állítható tárgytávolság jóval rövidebb, így akár 1:1 méretarányú leképezés is elérhető velük (a tárgytávolságot általában az érzékelő síkjához voiszonyítva adják meg). Nem olcsók. Alternatív megoldás helyettük makro-előtét lencse (kissé rontja a képminőséget), vagy közgyűrű (csökkenti a fényerőt (alkaélmazása. Élőlények (rovarok, stb) fotózásakor fontos, hogy a kellő méretarányt nagyobb távolságból érhessük el (az élőlény minél kisebb zavarásával), eggez nagyobb gújtótávolságú (100 mm, vagy hosszabb) makro-objektívet célszerű használni.

Ad 4. Általában kétféle mozgatást tesznek lehetővé: az objektív tengelye oldalra eltolható az érintkező-objektív foglalat tengelyhez képest (shift), és az objektív tengelye elforgatható billenthető – tilt) a foglalat tengelyéhez képest. Ezek a mozgások ugyn korlátozottak ahhoz képest, amit egy LF gép lehetővé tesz, de így is lehetővé teszik pl. egy közelről fényképezett magas épület függőleges vonalai összetartásának korrigálását (perspektava korrekció). Költséges játékszerek!

Ad 5. A telekonvertereket a gépváz és a (tele)objektív közé kell illeszteni, 1,4x – 2x megnöveli a fókusztávolságot. Olcsóbb megoldás, mint egy hosszabb teleobjektív, de csökkenti a fényerőt.

Fentebb már utaltunk az objektívek egyéb konstrukciós tulajdonságaira, amelyek súlyosan kihatnak a képminőségre és az árra is. A mai legnagyobb felbontású vázak (pl. Nikon D800) felbontó képessége csak a legkiválóbb objektívekkel használható ki teljes mértékben (az objektívekre is jellemző a felbontó képességük, és ha az gyengébb, mint a vázé, a végeredményt a gyengébbik szabja meg. Az objektívek leképezési tulajdonságait az MTF ábrák jellemzik egzakt módon a komolyabb teszt-oldalak ezeket is közlik.

Ne feledjük: az objektívek erkölcsi elavulása gyakorlatilag elhanyagolható – akár 30-40 éves, kiváló manuális objektívek ma is megállják a helyüket. Nem így a digitális vázak (bár azokat sem kötelező évente cserélni). Érdemes tehát objektív-parkunkat igényeinkhez, és pénztárcánk vastagságához mérten, hosszú távra fejleszteni.

Vissza az osztályozás szempontjaihoz (tartalomjegyzékhez)

A 4. RÉSZ KÖVETKEZIK HAMAROSAN

 

Hozzászólások
HozzáadásKeresés
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
 
< Előző   Következő >
Advertisement
Advertisement
Advertisement