Főoldal
Háztáji
Hírek
Cikkek
Fényképezőgép múzeum
Keresés
Fórum
KépFórum
Adna - Venne
Linkek
Cikkek rovat
Hircsatorna
Kapcsolódó anyagok
Főoldal
A kisfilm (Kiegészítve 2014. 02. 19.)
Írta: Nagy Sándor (nasa@http.hu)   
2014. február 18.
ˆ Nagy Sándor (NaSa)
 
 
 
A 20. században, különösen annak második felében a kisfilmes fényképezőgép volt a legelterjedtebb formátum. Ennek filmkocka-mérete (az u.n. Leica filmkocka) 24 mm x 36 mm, maga a filszalag pedig a 35 mm széles, mindkét szélén perforált mozifilm (hasznos szélessége 24 mm). Múzeumunkban sok ilyen gépet mutatunk be, Szabó Péter gyűjteményének csaknem valamennyi darabja ezt a formátumot képviseli. A jelen cikkben ezzel a nyersanyaggal ismerkedünk.

 

 



A Leica filmkocka, a kisfilm kialakulása

A fényképezés kialakulásáról, a fotótechnika történetémek fontosabb mérföldköveiről összefoglaló áttekintést talál a Fotó Agórán, a jelen cikk bevezetéseként érdemes azt elolvasni.

A kisfilmes fényképezőgép Oscar Barnack (1839-1936) német optikus mérnök, finommechanikus nevéhez fűződik. Lelkes fotós volt, de gyenge egészségi állapotára tekintettel (asztmában szenvedett) nehéznek találta a korabeli, meglehetősen nagy méretű és tömegű fényképező felszerelés cipelését. Célul tűzte ki sokkal könnyebben hordozható fényképezőgép kifejlesztését és tömeggyártását, különös tekintettel kedvenc hobbija, a hegyi túrázásokhoz kapcsolódó tájkép fényképezés céljára. 1912-ben, az Ernst Leitz optikai gyárban 35 mm-es filmfelveő gépet tervezett. Ugyanannak a Kodak 35 mm széles, mindkét oldalán perforált szélű mozifilm használatára tervezte meg az első „kisfilmes” fényképezőgépet 1913-14-ben (a mozgófilm 18 mm x 24 mm méretű filmkockáját az állóképekhez nem találta elég jó minőségű alapnak, ezért 24 mm x 36 mm méretet választott – ez a méret vált a kisfilmes fényképezés szabványává, ma a digitális fényképezésben is, Leica-méretként, „full-frame” (teljes képkocka), egyfajta összehasonlítási alap). Míg a filmfelvevőben a filmszalag függőlegesen fut, a Leica fényképezőgépben vízszintesen.

ˆ Nagy Sándor (NaSa)
Fekete-fehér kisfilmes negatív (a szerző felvétele, 1964, az épülő Erzsébet híd és a budai vár)

Az I. világháború több évre megakadályozta a gép sorozatgyártását. Végül egy 31 darabból álló null-szériát (1923) követően 1925-ben került piacra az első 1000 darab, ami azonnal hatalmas sikert aratott a Lipcsi tavaszi vásáron. Barnack „kis negatív, nagy kép” koncepciójához, a kellő mértékű nagyíthatóság érdekében, az objektív felbontó képességével szemben is magas követelményt kellett támasztani. Barnack kezdetben egy Zeiss Tessar filmfelvevő objektívvel készítette el prototípusát, de az csak a kisebb méretű képkockára tudott elfogadható minőségű képet kirajzolni. A kétszer nagyobb képkockához a Leitz gyárban fejlesztete ki Max Bereck professzor a megfelelő minőségű, 50 mm gyújtótávolságú, f/3,5 fényerejű ELMAX objektívet. A Leica név a Leitz camera rövidítése.

A kisfilmes gép, és vele a Leica márka bámulatos pályát futott be a 20. században. A kis méret, kiváló objektívek alapozták meg a kisfilmes formátum népszerűségét. Számos új géptípus ebben a formátumban terjedt el széles körben. A könnyen hordozható gépek mind az amatőrök, mind a hivatásos fényképészek, de a fotóművészek körében is népszerűvé váltak. A 20. század közepére egyértelműen a legelterjedtebb formátummá vált, számos gyártó kínálatában volt jelen, ez a formátum tette a fényképezőgépet tömegcikké.

A kisfilm néhány jellemzője

ˆ Nagy Sándor (NaSa)A kisfilm szabványos méretét 135 film néven a Kodak vezette be 1934-ben . Tőbbnyire egyszer használatos kazettában hozták forgalomba, amit napfényen (természeteasen célszerűen árnyékos helyen) lehetett a gépbe betölteni. A gép másik oldalán beépített orsóhoz kellett rögzíteni a filmszalag kazettából kilógó elejét, erre csévélődött  a filmszalag megvilágított része. Az ilyen gépekben a végig expoált filmet  a gépből kivétel előtt vissza kellett tekercselni a kazettába. Más géptípiusokban a megvilágított film fogadására egy üres kazetta szolgált, ezeknél a visszateletrcselésre nem volt szükség. Más filmgyártók „takarékosabb” kiszerelésben is forgalmazták a filmtekercseket. A szabadon álló filmet sötétkamrában először kazettába kellett tölteni: egyik végét a kazettából kivett orsóhoz rögzítve arra felcsévélni, majd a kazettába zárni. Kényelmesebben használható volt az u.n. „napfénytöltésű”. Ennél a megoldásnál a filmet orsóra csévélve, fényzáró papírcsíkkal zárva hozták forgalomba. Ezt napfényen lehetett a kazettába tölteni (lásd a FORTEPAN „Napfénytöltésű” kisfilmek használati utasítását).

ˆ Nagy Sándor (NaSa)

A kazetták kezdetben fémből, később többnyire műanyagból készültek.  A tekercsek hossza többnyire 36 felvételhez elegendő volt, de készültek 20, később 24 és 12 felvétel hosszúságú filmtekercsek is.

Néhány kisfilm tekercs doboza

A filmek dobozán a legfontosabb adat a film érzékenysége volt. A jelenleg szabványos ISO érzékenység egység elterjedése előtt (az 1970-es évek végéig) több eltérő érzékenység-jelölés volt használatban. A Forte filmek dobozán feltüntették mind a régebbi német Scheiner-fok, mid az újabb DIN, mind pedig az amerikai ASA szerinti érzékenységeket is. Az ISO skála (megegyezik az ASA-val ) lineáris skála. Ritkán használják, de a DIN-el egyező, logaritmikus ISO skála is létezik, ezt a szám mellett fok-jeletésű karikával különböztetik meg. (ISO 100 azonos az ISO 21°, esetleg  ISO 100/21° formában megadva – lásd a Fuji film dobozán). A Szovjetúnióban a ГОСТ (GOST) érzékenység-jelölést használták.


ˆ Nagy Sándor (NaSa)

A korábbi hazai gyakorlatban legelterjedtebb DIN, és a ma szabványos (az ASA-val megegyező) ISO érzékenységi skálák közötti átszámítást a fenti táblázat szemlélteti.

ˆ Nagy Sándor (NaSa)

A képeken bemutatjuk a Forte fekete-fehér negatív, a Fuji színes negatív, az ORWO színes negatív (ORWOcolor) és színes diapozitív (ORWOchrom), valamint a szovjet Svema (Свема) cég színes negatív filmjének dobozát (érzékenysége ГОСТ-ban, DIN-ben és ASA-ban is megadva).

ˆ Nagy Sándor (NaSa)

ˆ Nagy Sándor (NaSa)

ˆ Nagy Sándor (NaSa)

ˆ Nagy Sándor (NaSa)

Tekintettel arra, hogy régebben a fényképezőgépek nem tartalmaztak fénymérőt, és mivel az amatőr fotósok körében a fénymérő nem volt az alapfelszerelés része, az optimális megvilágításhoz szükséges fényrekesz és zársebesség meghatározását becsléssel, táblázatok használatával oldották meg. A gyártók a filmekhez mellékelt egyszerű táblázatokkal segítették a becslést. Az alábbi táblázatról leolvasható, hogy a 19 DIN (64 ASA, ISO 64) érzékenységű ORWOcolor filmet 1/125 s zársebesség mellett napfényes időben, jól megvilágított téma esetén f/11 fényrekesszel,  míg pl. felhős időben, árnyékban levő téma esetén f/2,8 fényrekesszel célszerű exponálni.

ˆ Nagy Sándor (NaSa)

A magyar Forte

A fényképezés nyersanyagaival kapcsolatban meg kell emlékeznünk a magyar gyártásról, és annak otthonáról, a Forte gyárról. A gyárat a Kodak alapította Vácott, 1913-ban, de a termelés a Világháború miatt csak 1922-ben indult meg (ezt tekinthetjük a gyár alapítási évének). Angol irányítással 48 szakember kezdte a munkát az üzemben. Hat évvel később a cég alapít ója és névadója, George Eastman is meglátogatta a váci gyárat, amely tíz évvel később már 160 főt foglalkoztatott és 800.000 négyzetméter fotópapírt gyártott egy évben. Egészen a második világháborúig hétféle fotópapírt gyártottak. A gyárat 1944-ben súlyos bombatalálat érte.

1947-ben a Kodak, érezve a bekövetkező kedvezőtlen változásokat, a váci gyárat eladta a Magyar Általános Hitelbanknak. 1948 elején a vállalatot államosították (a Forte Fotokémiai Ipar Vállalat nevet vette fel), s ez a cég életében fordulópontot jelentett. 1951-ben felépült a filmüzem, a gyártási programba bekerült a filmek és fotólemezek gyártása is, ugyanakkor a fotópapír-termelés is látványosan emelkedett a háború előttihez képest.

A gyár második rekonstrukciójának befejeztével - akkor 1250 dolgozója volt - a papír-előállítás és a filmgyártás több mint megkétszereződött. A gyár 50 éves fennállásának évében, 1972-ben megvalósult a színes fotografálás nyersanyagának hazai előállítása. Egyidejűleg a Forte gyár színes kidolgozó laboratóriumokat is nyitott. Ebben az évben a termelt fotópapír 52, a film 45 százalékát exportálták a világ 74 országába. 1997-ben, a rendszerváltást követően pedig még mindig 50 országba szállítottak Forte márkajelű termékeket.

A gyár 2007. februárban, 85 éves működést követően bezárta kapuit. Vác város levéltára felhívással fordult azország lakosaihoz, a gyár történetével kapcsolatos fotódokumentumok összegyűjtése érdekében. Saját gyűjteményükből és az összegyűlt anyagból reprezentetív kiállítást rendeztek, ennek anyagából izelítőt tekinthetünk meg a Világhálón

Az NDK ORWO-ja

Az ORWO márkanév története is "megér egy misét". A fényérzékeny anyagok (fotópapírok és filmek) egyik vezető gyártója, az Agfa egyik telephelyán, a németországi Wolfenben fejlesztették ki az első modern színes filmet, az Agfacolor-t, 1936-ban. 1945. április 20-án USA csapatok  foglalták el a gyárat, elkobozták az Agfcolor fontos szabadalmait, és átadták azokat a cég nyugati konkurenseinek, a Kodaknk és az Ilfordnak. Mivel a gyár a szovjet megszállási zónába esett, az amerikai csapatok átadták a szovjet katonai vezetésnek, akik a gyár nagyobb részét leszerelték, és áttelepítették a Szovjetúnióba, a kulcsszereper betöltő dolgozókkal együtt - ez képezte a szovjet színes film ipar alapját.

1953-ban a wolfeni gyár a megalakult Német Demokratikus Köztársaság (NDK - Kelet-Németország) tulajdonába került, és egy kereskedelmi megállapodás értelmében termékeit Kelet-Európában Agfa márkanéven forgalmazhatta (mint Wolfeni Agfa), míg az újjáalakított Agfa a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK - Nyugar-Németország) Leverkusen városában kapta az Agfa márkanév használatának jogát a Világ többi részén (mint Leverkuseni Agfa).

Mivel ez a kereskedelmi megállapodás súlyosan akadályozta a wolfeni gyár lehetőségeit termékeinek értékesítésében nyugati pioacokon, 1964-ben bevezetták az ORWO márkanevet (Original Wolfen). 1970-ben kezdték meg színes diafilmek értékesítését az Egyesült Királyságban, a neves gyártók olcsóbb alternatívájaként. A két Németország egyesítését, a cég privatizálását és több csődeljárást követően termékei egy részének gyártási jogát értékesítette.

Hozzászólások
HozzáadásKeresés
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
 
Következő >
Advertisement
Advertisement
Advertisement