Főoldal arrow Cikkek arrow Fordítások idegen nyelvről arrow Kerüld el a tónusosság kiszívását!
Kerüld el a tónusosság kiszívását!
Írta: Nagy Sándor (nasa@http.hu)   
2015. március 25.
 © Mark Dubovoy
Mother Defending Baby Elephant From Hyena Attack. Leica S2 with 180 mm lens
Mark Dubovoy egy Botswanában szervezett fotós szafári kapcsán részletes tanácsokkal látja el azokat a fotósokat, akik – hozzá hasonlóan – a vadon élő állatok fényképezését tűzik ki célul (természetesen az egész cikket érdemes elolvasni – az angol nyelvett értőknek). A cikk egyik fejezetének – amelyik a fenti címet viseli  – fordítását közöljük alább. A szokatlan, talányos cím arra az ugyancsak talányos formában megfogalmazott észrevételére utal, hogy a digitális fényképezésben halálos járványos betegség terjed, amely kiszívja az életet jelentő tónusgazdagságot a fotókból (ha a fotós a gép automatikus expozíció beállítás szolgáltatását használja). „Gyógyítására” természetesen az ETTR módszert („Exponálj a jobbszélre” – Expose to the Right) javasolja, amelyről a közelmúltban összefoglaló cikket közöltünk – az abban tett ígéretünk részleges teljersítése az alábbi fordítás.

Luminous Landscape portálon olvasható cikk-részlet (2011. július) teljes terjedelmű fordítását a portál kiadója / főszerkesztője, Michael H. Reichmann szíves engedélyével közöljük (A szerkesztő).
 
 
Irta Mark Dubovoy
 
Emberek, nagyon nem szívesen teszem közhírré, de egy súlyos járvány terjed a digitális fotográfiában. Egy halálos járvány, amelyik a szeműk láttára öli meg a képeket. Szó szerint kiszívja belőlük az életet, ezért egy új elnevezést alkottam rá: tónusosság kiszívása.

Tehát, mi ez a betegség, és mi a valószínű okozója?

A legvalószínűbb oka, hogy a fényképezőgépeket a gyári automatikus expozíció módban használják. Nem tudom felfogni. A gyártók továbbra is a 19. századi expozíció meghatározási módszereket használják, amelyeket a filmes fényképezéshez dolgoztak ki. Ezek a módszerek egyszerűen nem működnek a 21. századi technológiával. Ez valószínűleg a legsüketebb tervezési hibája gyakorlatilag az őszzes digitális fényképezőgépnek, amely ma kereskedelmi forgalomban van.

Elmagyarázom:

Azok, akik nem értik, miért kell mindig „a jobb szélre exponálni”, a hisztogrammal olyan messzire jobbra, amennyire lehet levágás nélkül, kérem, tegyék meg, olvassák el Michael Reichmannak a ma már klasszikusnak számító régi cikkét e témáról ezen a webhelyen [magyar fordítása itt (a ford.) ]
Végső soron arról van szó, hogy az érzékelő által rögzíthető tonális információ döntő többsége a távoli jobbszélen van. Az érzékelő által rögzített tonális információnak többnyire 75 %-a a tiszta fehér alatt levő szűk, mindössze 2 EV lépésnyi, jobbkéz felőli tatományban van. Ennek ellenére a gyártók csaknem az összes fényképezőgépet úgy állítják be, hogy a hisztogram középre kerüljön, ahelyett, hogy amennyire lehet, jobbra tolnák. A helyzetet tovább rontja, hugy a fényképezőgépek hátoldalán levő monitorokat is úgy kalibrálják, hogy akkor tűnjön a felvétel jól exponáltnak, ha a hisztogram középen van. Ez nonszensz.
Ez azt jelenti, hogy az automatikus expozícióval, vagy beépített fénymérővel készített felvételek nagy része alulexponált lesz, ha az érzékelő által rögzíthető tonális információ minél nagyobb hányadának felhasználása szempontjából nézzük.
Sok esetben, ha a kép jól néz ki a fényképezőgép monitorán, vagy a számítógép képernyőjén, az agyon rossz jelzés! Igen nagy a valószínűsége annak, hogy a tonális információ nagy része elveszett. Az erősen kontrasztos képek, és a nagyon világos csúcsfényeket tartalmazó képek kivételével a legtöbb felvétel túlexponált látszatot kell mutasson a képernyőn. Amit tennünk kell, exponáljunk úgy, hogy a hisztogram minél inkább a jobbszélre kerüljön, levágás nélkül, majd a képszerkesztés során nyerje el a megfelelő kinézetet. A kép utófeldolgozásakor a tónusokat lefele kell elmozdítanunk; a fő, hogy a felvételkor ne veszítsünk információt.
Mi tehát a következménye a tónusosság kiszívásának? Ahogyan a nevéből következik, olyan, mintha valaki megkaparintotta volna a képet és kiszívta volna belőle a tonalitást. Ha egy tájképben a zöldnek milliónyi árnyalata fordul elő, végül néhány tucat marad belőle. Ha egy arcon a tonalitás fantasztikus gazdagsága van jelen, végül annak csak egy töredéke jelenik meg, ami az arcot unalmassá teszi.
El sem tudom mondani, hány fotó szenved ettől a problémától. A manapság készülő és bemutatásra kerülő képek túlnyomó többsége. Teljesen belefáradok ezeknek a képeknek a nézésébe.
Nem érdekel, hány Megapixeles az érzékelő, vagy milyen csodálatos az objektív. Ha a kép tónusoság kiszívásban szenved, akkor vérszegény, és semmiféle utófeldolgozási varázslat sem tudja kijavítani.
Vizuálisan a tónusosság kiszívása tisztán észrevehető, még a legképzetlenebb megfigyelő számára is. Állandóan azt hallom az emberektől, amikor jó fotósoktól származó fotók nyomatait nézik (amelyek alkotói elkerülik a tónusosság kiszívását), hogy a színek csodálatos gazdagságát, a tónusok gazdagságát és a legfinomabb tónus változások bámulatos reprodukálását méltatják. Nincsen semmi ok arra, miért ne tartozhatnának az Önök fotói is ebbe az elit körbe. Csak azt kell tenni, hogy mindig a jobbszélre exponáljanak, és nagyon figyelnek a hisztogramra.
Minden fényképezőgép és minden fotós helyzet más, de tapasztalataim szerint jó kiindulási pont +2/3 EV lépés expozíció kompenzáció beállítása a gépen, és ebből kiindulva további igazítás.
 
Hozzászólások
HozzáadásKeresés
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
 
< Előző   Következő >
Advertisement
Advertisement
Advertisement