|
Hircsatorna |
---|
Három debreceni fotóművész kiállítása (utolsó kiegészítés 2016.03.22-én) |
Írta: Nagy Sándor (nasa@http.hu) | |
2016. március 05. | |
![]() A Debreceni Új Fotóműhely három tagjának közös kiállítása nyílik Derecenben, 2016. március 11-én 18 órqkor a b24 Galériában. Részletek a továbblépés után. A b24 Galéria Debrecenben, a Batthyányi utca 24 szám alatt található. Az ANALÓGIA kiállítás Gál András , Seres Géza és Varga Tamás fotóival 2016. április 23-ig, keddtől szombatig naponta 10 és 18 óra között tekinthető meg.
A megnyitón Varga József készített fotókat, megtekinthetők itt . A b24 Galéria három kiállítótermében három szuverén művész eltérő technikával, eltérő koncepcióra épülő képeit tekinthetjük meg. Ami összekapcsolja a kiállítás anyagát, az a Debreceni Új Fotóműhely tagjainak közös „ ars poetica”-ja (mindhárman a Fotóműhely, és a MAOE Fotóművészeti tagozat tagjai, Seres Géza és Varga Tamás tagjai a Magyar Fotóművészek Szövetségének is): a fénykép elkészítésében nem elégszenek meg azzal, hogy a tőlük függetlenül létrejött és működő világból milyen téglalap alakú területet választanak ki a lefényképezésre, és melyik kiválasztott pillanatban nyomják meg az exponáló gombot. Igy vagy úgy, gyakran a fényképezés hőskorából származó, jelentős manuális munkával, archaikus fényképezési eljárás során átalakítják a világ kis részletének látványát. Mondhatnánk, hogy teszik mindezt a napjainkban általános digitális technika helyett analóg (filmes) technikával. Ez első közelítésben helytálló megállapítás, de nem a teljes igazság. Élnek a csak a digitális technika nyújtotta lehetőségekkel is. Seres Géza a Fotóműhely vezetője. Bár az alkotócsoport alapkoncepciója tőle származik, sikerült olyan légkört kialakítania a csoportban, hogy egyénisége nem uralja a környezetében felnőtt tehetségeket, a kiállításon szereplő két társa is önálló egyéniség. ![]() Seres Géza: Absztrakt (2015.08.30.) ![]() Seres Géza: Absztrakt (2015.12.09.) ![]() Seres Géza: Absztrakt (2016.01.14.) Gál András a hagyományos, a digitális korszak beköszöntét közvetlenül megelőző időszak nyersanyagára, zselatinos ezüst-halogenid alapú filmre rögzítette fotóit, Hasselblad középformátumú gépével. Két társától eltérően viszonylag új, mindössze 2-3 évtizeddel ezelőtt is széles körben elterjedt fotótechnikát használt. De képei különleges hangulatát az adja, ahogyan azt alkalmazta. A statikus táj látványát a táj egyes elemei (a felhők) mozgásának érzékeltetésével vegyíti, az állóképbe beillesztve a múló időt, a mozgást. Az analóg technika nála is kiegészül korszerű (részben digitális) eszközök használatával. A vonuló felhők jelentős elmozdulását hosszú megvilágítási idő alkalmazásával, az objektívbe jutó fény erősségét jelentősen csökkentő ND szűrőkkel érte el. A negatívokról digitális eljárással nyomtatta ki a pozitív papírképeket. Más munkáiban különlegesebb digitális eljárásokat is szívesen használ, például videoklippek készítéséhez – ezek egyikén kiállító társát, Varga Tamást mutatja be , külünleges, archaikus elljárásának alkalmazása közben.
![]() Gál András: Balloons2 ![]() Gál András: Balaton Minimal 0 ![]() Gál András: Madárút ![]() Gál András: Mantőöv Varga Tamás az ambrotípia, más néven kollódiumos nedves eljárás hazai elismert mestere, elsősorban annak direktpozitív, álpzitív változatát alkalmazza. A nagyméretű fényérzékeny lemezeket a fényképezés helyszínén állítja elő, a még nedves lemezt világítja meg nagyformátumú Argentum gépében, vagy a még nagyobb, akár méteres lemezeket a laborból kialakított kamerában (lásd Gál András videóján), és azonnal előhívja, fixálja. A kiállításon bemutatott képei (zömében portrék) is így készültek. Varga Tamás is készít videókat, de a kiállításon érdekes installációi is láthatók. A „dobozaiban” egymás mögötti „rétegeken” üveglemezekre rögzített, itt-ott lekapart, átlátszó foltokkal módosított („maszkolt”) képek más-más irányokból nézve eltérő látványt (kollázst, montázst) nyújtanak, mintegy modellezve a digitális képfeldolgozó programokkal (pl. Photoshoppal) végezhető „képmanipulálást”. Két sajátos video-installációt is láthatunk, ahol az egyik réteg egy monitor, amin egy videofelvétel „fut”, még tovább fokozva az időben változó látvány hatását. Ezek a kísérletek a fényképezés határait feszegetik. Szemlélet kérdése, hogy esetükben még a fényképezéssel van-e dolgunk, vagy valamely más műfajt képviselnek-e? De Varga Tamás valamennyi (itt látható) installációjában határozott szerepet játszik az állókép, a fotó (sőt, az üveglemezeken látható képek a klasszikus, analóg technika használatát sejttetik). Magam alig egy hónappal ezelőtt vizsgáltam – saját, szubjektív nézőpontomból – az állókép-készítés határait a Science Cafe-ban tartott „Digitális fotográfia – fotográfia utáni 'fotográfia'? (A digitális technika térhódításával megszűnik a fotográfia, a fotóművészet?)" címú előadásomban. ![]() Varga Tamás: Virtual Laci ![]() Varga Tamás: Virtual nt ![]() Varga Tamás: Virtual sarkkör
|
< Előző | Következő > |
---|