Főoldal arrow Főoldal arrow Fényképezés, fényképezőgép (kiegészítve 2009. 05. 21.)
Fényképezés, fényképezőgép (kiegészítve 2009. 05. 21.)
Írta: Nagy Sándor (nasa@http.hu)   
2008. március 16.

Utófeldolgozás

A hagyományos fényérzékeny anyagot használó filmes technológia esetében a felvétel elkészítésével, a fényképezőgép használatával csak a látens kép készül el, a kész fényképet (az azonnali, polaroid technika alkalmazása kivételével) csak jelentős utófeldolgozást követően tekinthetjük meg, mutathatjuk meg, adhatjuk tovább másoknak (a film előhívása, negatív eljárás esetén pozitív másolat/nagyítás készítése). Ez  az utómunka komoly felkészültséget és laboratóriumi hátteret igényel. A "hőskorban" ezt a fotográfus maga végezte, sőt egyes technológiák esetén szinte azonnal, akár a terepen is. Később, az amatőr fotózás terjedésével ezt a terhet szolgáltatásként fotós cégek levették a fotós válláról, de a hivatásosok többsége és az igényes amatőrök maguk dolgozták ki felvételeiket. Amennyiben a felvételi nyersanyag lehetőségeit maximálisan ki akarja használni, esetleg speciális trükkökkel kiterjeszteni, vagy a nagyítás során beavatkozva a felvételt kreatívan módosítani kívánja, annak szinte egyetlen módja a saját utófeldolgozás. A színes technika még nagyobb felkészültséget, még összetettebb felszerelést igényel, azt már inkább csak a hivatásos fotósok, és kevés elszánt amatőr dolgozta ki önmaga. A "klasszikus", különleges "nemes" eljárások egyedi hatást keltő képeket eredményeznek, a közelmúlt évtizedekben ezek reneszánsza figyelhető meg, természetesen szintén saját kezű, jelentős laboratóriumi utómunkával járnak.

A digitális felvétel elkészülte után azonnal megtekinthető, akár a gépről  különböző módon és eszközökkel bemutatható, továbbadható, kinyomtatható. Míg a hagyományos felvétel megfogható (negatív vagy pozitív) képet eredményez, annak archiválása csak gondos megőrzést igényel, a digitális felvétel valójában bármely memóriából könnyen törölhető, tűnékeny adathalmaz, annak  hosszútávú megőrzése gondos archiválási módszereket kíván (a kinyomtatott kép természetesen ebből a szempontból sem különbözik lényegesen a hagyományos felvételtől. Utófeldolgozásuk, a kisebb-nagyobb minőségjavító, felvételkészítési hibákat, pontatlanságokat korrigáló beavatkozásoktól a drasztikus kreatív átalakításokig laboratóriumi háttér nélkül, számítógépen (újabban egyszerűbb beavatkozások akár a fényképezőgépen) végezhetők. Ehhez szabad, ingyenes, és kereskedelmi forgalomban terjesztett szoftverek széles választéka áll rendelkezésre az egyszerűbbektől a sokrétű, hivatásos fotográfusok és grafikusok által is használt alkalmazásokig. Külön kell szólni az elektronikus érzékelő teljesítőképességének legteljesebb kihasználását, a digitális felvétel utófeldolgozásában legrugalmasabb lehetőséget biztosító (digitális negatívként is emlegetett) nyers (az érzékelőből kiolvasott, a képfeldolgozó processzor feldolgozását mellőző)  felvétel, a RAW-fájl mentéséről és feldolgozásáról. A RAW-formátum (ellentétben a digitális képek tárolására legelterjedtebben használt JPEG és TIFF fájlformátumoktól) nem szabványos, az egyes gyártók eltérő formátumot használnak (sőt gépenként is némileg eltérőt), és más-más fájltípusnak nevezik, pl. CRW, NEF, RAF, ORF, PTX, X3F, DNG.

A hagyományos és a digitális technológia keveredik, össze is kapcsolódik. A felvétel minőségét nagymértékben befolyásolja az érzékelő mérete: a nagyobb érzékelő több információt rögzít, különösen nagyméretű nyomat igénye esetén nyújt másképp nem pótolható minőségi többletet. A nagméretű elektronikus érzékelő rendkívül költséges, és bizonyos jellemzői a digitális képnek még mindég elmaradnak a hagyományos felvételekétől. Ugyanakkor a digitális utófeldolgozás összehasonlíthatatlanul kényelmesebb, sokrétűbb lehetőségeket kínál, és a digitális nyomat készítése többnyire reprodukálhatóbb a hagyományos eljárásnál (a papíron megjelenő végeredményt digitális képről is lehet hagományos kémiai eljárással készíteni). A kétféle eljárásból az előnyök kombinálhatók olymódon, hogy a hagyományos, filmes felvételt annak előhívását követően digitalizálják (szkennelik), az utófeldolgozást pedig digitálisan végzik.

Az alábbi ábra bemutatja a fényképezés teljes munkafolyamatát. A "tiszta" hagományos vagy digitális technológia szerinti munkafolyamatot fekete nyilak, kapcsolódásukat fehér nyilak mutatják. A lépések: 1. - a felvétel elkészítése, 2. és 3. - utófeldolgozás; 2. - a kép kidolgozása, 3. - a kép megjelenítése (a 2. lépés zöld eseményei valójában a 3. lépéshez tartoznak). A munkafolyamat ilyen ábrázolása ötletének forrása: http://123di.com/, az itt bemutatott munkafolyamat az eredetinek jelentősen átdolgozott, bővített változata.

© Nagy Sándor
A fényképezés teljes munkafolyamata

A jó (szép) fénykép titka

Végezetül szólnunk kell arról, mi a jó (szép) fénykép készítésének titka? Milyen fényképezőgépet, fotós felszerelést kell beszereznünk, mit kell megtanulnunk, begyakorolnunk, hogyan, mikor és hol célszerű fényképeznünk, hogy magunk is olyan felvételeket készítsünk, mint a "nagyok", amelyekben mi magunk is, mások is gyönyörködhetünk/nek? Bár ebben a cikkben a fényképezés technikájával foglalkoztunk, nyomatékossan le kell szögezni: nem a technika, hanem a fotós mondanivalója, rátermettsége, képi látása, kreativitása az, ami jó képeket eredményez (olyanokat, amelyek nem csak a családi emlékek felidézésére, hanem szélesebb körű éredklődésre is számot tarthatnak - persze pusztán emléképek készítése is lehet teljesen jogos célunk).

A technikai ismeretek ahhoz kellenek, hogy az átlagosnál nehezebb helyzetben is technikailag jó, esetleg kifogástalan képet tudjunk készíteni, különleges, kreatív szándékaink szerint tudjuk képileg kifejezni mondanivalónkat. A korszerű, automatikus működésre képes gépek átlagos fotós ferladatok megoldásában - jelentősebb szakértelem nélkül is - jó eredményt adnak, de különleges helyzetekben a fotós beavatkozása (szakértelme, tapasztalata) jobb eredményt garantál, esetleg nélkülözhetetlen. Hasonló mondható el a gép, a felszerelés bonyolultságáról (áráról). A mai korszerű gépek, már az egészen olcsók legtöbbje is, átlagos körülmények között kiváló eredményt képes produkálni (használata pedig sokkal egyszerűbb, mint a "nagy tudású", drágább gépeké, költséges felszerelésé). Természetesen minél fejlettebb a gép, minél sokoldalúbb a felszerelés, annál több beavatkozási lehetőséget kínál a fotósnak, hogy szokatlan helyzetekben is elkészítse a technikailag tökéletes felvételt, megvalósítsa sajátos elgondolását, de ezek kihasználása sokkal több ismeretet, szakértelmet, tapasztalatot igényel. A legdrágább, hivatásosak igényeinek kielégítését célzó (profi) felszerelés nyújtja természetesen a legtöbbet (de meglehetősen borsos áron), a legmostohább körülmények között, nehéz időjárási és környezeti feltételek közepette is megbízhatóan kiszolgálja a fotóst, sokoldalú kezelőszerveivel (kellő gyakorlat birtokában) a leggyorsabb reagálást teszi lehetővé a gyorsan eltűnő helyzetekben, mindezt a rendszeres, tartós használathoz elengedhetetlen kényelmi szolgáltatásokkal, hosszú élettartammal. Az ilyen felszerelés általában csak mindennapos munkaeszközkénti, folyamatos hsználatban kifizetődő. A gép, felszerelés szolgáltatási szinvonalával, bonyolultságával nemcsak ára, de mérete, tömege is növekszik, a választásnál azt is célszerű mérlegelni, arányban áll-e (igényeinket, fotós szokásainkat figyelembe véve) ennek a körülménynek a hátránya a felszerelés nyújtotta előnyökkel. Sok szenvedélyes fotós vallja: "a legrosszabb felvétel az el nem készült felvétel", azaz igyekszik mindég a kezeügyében tartani gépét, hogy a kínálkozó témát ne szalassza el gép hiányában. Erre (szerényebb igényeket feltételezve) alkalmas lehet egy jobb fotós lehetőségekkel felszerelt mobiltelefon, de az elhivatott fotósok méretes gépük mellett egy kisebb, zsebben/ridikülben mindég magukkal hordható kisebb kompaktot is beszereznek. Természetesen a legegyszerűbb, esetleg csak automatikus üzemmódra képes kompatoktól az összetett profi felszerelésig terjedő skálán rendkívül sok szint, fokozat különböztethető meg - ezek közül ki-ki igényei, felkészültsége (és pénztárcája) szerint választhatja ki a számára legmegfelelőbbet (a gépválsztást, a zavarbaejtően bőséges kínálatban eligazodást a géptípusok ismertetése segíti).

A képi látásmód, kreativitás fejleszthető, érdemes kiállításokat látogatni, albumokat tanulmányozni, képelemzéseket olvasni, avatott művészek, a fotografálás mesterei műveivel ismerkedni. Az esztétikának vannak általánosan elfogadott alapelvei, a képek komponálásának kialakult szabályai, amelyekkel érdmes, kívánatos megismerkedni. A szabályokat az alkotó, szuverén művész időnként tudatosan figyelmen kívül hagyja, esetleg azoknak szinte az ellenkezőjét teszi, meghökkentve ezzel a nézőt - így fejezi ki markáns mondanivalóját. De az ilyen művészi kifejezésmódhoz többnyire a szabályok részletes megismerésén, pontos begyakorlásán keresztül vezet az út. A szinvonalas fotózás mind technikai, mind esztétikai vonatkozásban magas mesterségbeli tudást feltételez, a művészet ezen kívül még jó adag képzelőerőt, kreativitást, mondanivalót.

Hozzászólások
HozzáadásKeresés
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!


 
< Előző   Következő >
Advertisement
Advertisement
Advertisement