Főoldal arrow Főoldal arrow Zónarendszer
Zónarendszer
Írta: Nagy Sándor (nasa@http.hu)   
2008. április 03.
ImageAnsel Adams Zónarendszere hatékony segítség a téma dinamikája, tónus-viszonyai elemzésében és a felvétel tónusainak beállításában. Fogalomrendszere minden, a képek tónusaival kacsolatos témában jól jön. Ebben a cikkben egyszerűsített, könnyebben befogadható változatát ismertetjük, ami a digitális fényképezésben elegendő.

 
A helyes expozíció megválasztásához a téma (és az elkészíteni szándékozott felvétel) dinamikájának, tónus viszonyainak részletes elemzése szükséges. Ennek hatékony eszköze a zónarendszer amit Ansel Adams, neves amerikai fotográfus, pedagógus és szakíró, számos kiváló alapmű szerzője dolgozott ki 1940-ben, a Los Angeles Art Center School hallgatóinak tanításához, oktató kollegájával, Fred Archerrel közösen (John L. Davenport cikkének felhasználásával). A kétségtelenül gondosan kidolgozott rendszer alapvető megfontolásait korábban is alkalmazták a fotográfusok, több-kevesebb tudatossággal.

A zónarendszer eredeti rendeltetése a kívánt dinamikájú nyomat előállítása az expozíció, a negatív előhívása, és a nyomat elkészítése (megvilágítása és előhívása) összehangolt, optimális megválasztásával. E helyen a zóna-rendszer egyszerűsített változatát mutatjuk be, amely kizárólag a megvilágítás optimális megválasztását segíti (a digitális fotózáshoz ez elegendő). Az teljes rendszer iránt érdeklődők magyar nyelven is kitűnő ismertetőt tölthetnek le a Világhálóról - Szilágyi Sándor: Ansel Adams Zónarendszere (A Pelikán kiadónál 1995-ben megjelent könyvecske javított változata.) http://www.fototipp.hu/download/files/Konyvek/AnselAdams.pdf A teljes zónarendszer lehetőségeit maximális mértékben esetleg csak akkor használhatjuk ki, ha minden egyes felvétel negatívját külön-külön hívunk (ez a nagyformátumú lemezes gépek használata esetében teljesül).

A zónarendszer a fekete és a fehér közötti átmenetet meghatározott számú szintre, tónus-lépcsőre osztja, ezek a zónák. A zónák száma bármennyi is lehet, a 11 zónás terjedt el (számozás római számokkal: fekete 0, fehér X). Adams a közepes szürke árnyalattól (18 % reflexió) kiindulva, felfele és lefele 5-5 egész LV-érték lépéssel (duplázódó, illetve feleződő fénymennyiséggel) jelölte ki a 11 zónát (a fénymérők olyan megvilágítást javasolnak , amelynek alkalmazásával a látószögükbe eső kép átlagos világossága ilyen közepes tónusú lesz). A negatívok szélesebb dinamika-tartományához igazodó 11 zónából gyakran elhagynak kettőt (a két szélsőt, így a középszürke továbbra is középen, a Zóna V), a megmaradó 9 zóna (I-IX) megfelel a JPEG fájlok 8 bites ábrázolása, valamint a diapozitívokon elérhető dinamika megjelenítésének. Az egyes zónák leírását, Adams megfogalmazását követve, az alábbi táblázatban mutatjuk be.

Image 

A cikk legelején megjelenítettük a teljes, 11 zónás rendszer tónusait is. A zónarendszer használatához el kell raktározni vizuális memóriánkban az egyes zónákhoz tartozó tónusok értékét. Célszerű hasonló sorozatot készíteni saját gépünkkel, hogy megismerjük annak dinamikáját, zónarendszerét.

A(z egyszerűsített) zónarendszert az alábbi eljárás szerint használhatjuk:
 
  1. Kiválasztjuk a téma fontos, lehetőleg homogén fényességű részét, és fénymérőnkkel (spotmérés módban) meghatározzuk az ehhez javasolt EV értéket (ezt beállítva gépünkön, a kiválasztott rész tónusa Zóna V-nek megfelelő lenne a felvételen).
  2. Eldöntjük, milyen tónusúnak (zónának) kívánjuk látni a felvételünkön a kiválasztott részt
  3. Korrigáljuk a fénymérő által javasolt EV értéket a kívánt zóna és a Zóna V különbségével. Pl. ha egy súroló fénnyel megvilágított havas felületet mértünk, azt valószínűleg Zone VII tónusúnak kívánjuk látni felvételünkön, 2 EV értékkel világosabbnak, mint a fénymérő által javasolt érték használata esetén, tehát 2 lépéssel nagyobbra kell vennünk a fényrekeszt, vagy hosszabbra az expozíciót, mint a fénymérő által javasolt érték (ha gépünk TTL fénymérőjét használjuk, az automatikusan beállított expozíciót +2 expozíció kompenzáció beállításával is megtehetjük – vigyázat, ha a fénymérés után átkomponáljuk a képet a gép elmozdításával, előbb rögzítenünk kell a mért és korrigált EV értéket!). Még egy figyelmeztetés: Mivel a példánkban nem 18 % reflexiós tényezőjű felületet mértünk a spotmérővel, hanem nagyobb reflexiós tényezőjű havas felülelett, valójában kevesebb fény világítja meg a témát, mint amire a fénymérő következtet. Ez azt jelenti, hogy a fénymérő által javasolt EV (és LV) értéket 2 értékkel csökkenteni kell, ezt jelenti a hosszabb expozíciós idő, vagy nagyobb fényrekesz.

A zónarendszer használata tehát a kész felvétel előzetes magunk elé képzelésén alapul (Adams a "visualization" kifejezést használja). Lehetővé teszi, hogy a kép bármely részének tónusát tetszőleges értékűre állítsuk, előzetes elképzelésünknek megfelelően. Ha kiismertük gépünk zónarendszerét és fénymérőnket, ezt igen nagy megbízhatósággal elérhetjük, egyébként inkább több, különböző EV értékkel készítsünk felvételeket, hogy a kész képek közül választhassunk.  (A kész felvétel magunk elé képzelését  olyan segédeszközzel  támogathatjuk, amely pl. fekete-fehér felvétel készítéséhez  monokrómmá alakítja az elénk táruló látványt, méghozzá olyan színérzékenységet imitálva, mint amilyen a szokásos, pánkromatikus negatívé.)

Megjegyzések:

Nagy dinamika-tartományú téma (mély árnyékok és erős csúcsfények, ha nem akarjuk/tudjuk az árnyékokat deríteni pl. vakuval) esetén célszerű a teljes téma dinamika-tartományát részletesen bemérni, meghatározni az egyes tónusokhoz javasolt EV értéket. Ismerve a kép és gépünk dinamika-tartományát, dönthetünk a kép zónarendszerének elhelyezéséről.

Digitális és diapozitív fényképezésnél a csúcsfények megfelelő pozícionálására kell ügyelnünk, mert ha azok beégnek, a túlexponált üres foltok részletei utólagos korrekcióval nem varázsolhatók elő.

A zónarendszer a filmes fényképezésben bír nagy jelentőséggel, mivel a felvétel eredményét csak előhívás után láthatjuk. A monitoron azonnal értékelhető digitális felvételt – ha nem pontos a választott expozíció – korrigálva megismételhetjük. A zónarendszer ismerete a kész felvétel gyors, helyes értékelésében nyújt hatékony segítséget, ad megbízható támaszt a helyes döntéshez.

A zónarendszer eredeti, teljes változata a filmes fényképezés teljes munkafolyamatának optimalizált összehangolását segíti, hogy a különböző dinamikájú témákról a legkedvezőbb tónusú képet kapjuk. A filmes felvétel készítésekor az árnyékok helyes exponálására kell figyelni (ha alulexponáljuk, a negatívon részletek nélküli fehéret kapunk). A mély árnyékok kellő exponálása az erős csúcsfények beégését eredményezné normál hívással, ami a hívási idő lerövidítésével, vagy más hívási trükk alkalmazásával (kiegyenlítő hívás) elkerülhető, de ezeknek a módszereknek a részletes ismertetése – akárcsak a teljes zónarendszeré – messze vezetne (Szilágyi Sándor fentebb idézett munkája bőséges eligazodást nyújt).

A zónarendszer a színes fényképezésben is alkalmazható. A Zóna 0 színes világban is fekete, ezt a színek egyre világosabb tónusai követik, végül a beégett Zóna X fehér (ha minden színcsatornában eléri a maximális értéket, kiegyenlítődnek a színek közötti arányok).

Ebben a  cikkben a megvilágítás értékkel, annak helyes megválasztásával, a különmböző fénymérési módszerekkel kapcsolatos ismeretekre építettünk, amelyek külön cikkben kerültek ismertetésre.




Hozzászólások
HozzáadásKeresés
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
 
< Előző   Következő >
Advertisement
Advertisement
Advertisement