Máthé András
Írta: Nagy Sándor (nasa@http.hu)   
2008. május 05.

© Máthé András A debreceni fotográfus személyiségeket bemutató sorozatban másodikként Máthé András fotóművész munkásságának ismertetésére kerül sor. Jelenleg Ő az 1931-ben megalakult Debreceni Fotóklub vezetője, több mint 20 éve tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Jó 30 éve szerepel rendszeresen önálló kiállításokkal, vesz részt jelentős pályázatokon és nyert el kiemelkedő díjakat. Aktív, kezdeményező formálója a város fotós közéletének, de azon túlmenő kulturális életének is. Tanárként is segíti az új fotós generációt a szakma elsajátításában, művészi ambícióik kibontakoztatásában.
 

A bemutatást ezúttal is a száraz életrajzi adatok felsorolásával kezdem. Akit jobban érdekel életútja, munkássága szubjektív ismertetése,  az életrajzot kihagyhatja.

© Máthé András
L.L. portréja (1974), Országos Középiskolai Fotókiállítás díja, Pécs
Életrajzi adatok

1954 jún. 23-án született Debrecenben, gyermekkorát Hajdúhadházon töltötte. A debreceni Fazekas Mihály gimnáziumban érettségizett, majd fényképész iskolát végzett.  1972-től 1992-ig dolgozott a szakma minden területén a fényképész szolgáltatóiparban, elsősorban fotóriporterként ill. műszaki fotósként. 1992-től szabadfoglalkozású. Tanár a debreceni Tanítóképző Főiskolán és a fényképész szakiskolán.

Édesapja amatőr fotós volt, az első lépéseket a fotográfiában az Ő sugallatára tette meg, később a sötétkamrában is sokat dolgoztak együtt. Fiai: András (1983) és Gábor (1985).

 

1973-tól tagja a Debreceni Fotóklubnak. 1998-tól a Debreceni Új Fotóműhely munkájában vett részt. 2007-ban, a tagok kérésére elvállalta a Debreceni Fotóklub művészeti vezetését.  A Magyar Fotóművészek Szövetségének 1985-től, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének  (MAOE) 1987-től tagja, a MAOE Fotóművészeti Tagozat elnökségi tagja. 1987-tól a Csokonai Szinház fotósa, 1995-ben a szinházzal közösen "Fotó-art" díjat alapított.  A "Debrecen Kultúrájáért Alapítvány" ösztöndíját 8 alkalommal nyerte el, 1993-ban a fotósok közül elsőként kapta meg a „Debrecen Kultúrájáért Díj”-at. 2005 óta tagja a Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesületének.

 

Debrecen első magán fotógalériájának a Multi Fotó Galériának a művészeti vezetője, ahol 1993 óta több mint 80 kiállítást mutattak be, többségében fiatal alkotók premfotóiból.

 

 

Önálló kiállításai:

 

-Balaton. 1976. Keszthely
-Tájrajzok: 1979. Debrecen, Székesfehérvár, Püspökladány, Hajdúhadház, Nyíregyháza, Nádudvar

-Debrecen ma 1983 Debrecen
-Változó táj 1987 Debrecen, Székesfehérvár, Nyíregyháza, Hajdúhadház

-Akt 1989 Debrecen, Székesfehérvár
-Neon-fényben 1994 Debrecen
-Enyészet 1994 Debrecen, 1997 Székesfehérvár
-Műterem 1995 Debrecen, Püspökladány, Karcag, Polgár
-Színház 1996 Debrecen,
-Akt drapériával 1997 Debrecen
-Debreceni impressziók 1998 Debrecen, Nagyvárad 1999 , Hajdúhadház
-Máthé akt 1998 Budapest
-Aktképek 2000 Debrecen, Mű-Terem Galéria
-2001 Székesfehérvár Várfal Galéria
-Jazz 2001 Debrecen Jazz Napok
-Gyüjteményes kiállítás 2002 Hajdúhadház
-Emlékszem a mozdulatra... 2003 Debrecen, Budapest Nemzeti színház
-A napba öltözött város 2003 Öcs
-Corpus 2004 Debrecen Mű-Terem Galéria, Nyíregyháza
-Jazz Debrecenben 2004, Debrecen
-Deszka Színházi fotók 2008, Debrecen

 

© Máthé András
Farönk (1975)

  

-Egyéb gyűjteményes kiállítások:1990: Vilnius, Kaunas, 1995 máj, Foto Art Galéria Nagyvárad, Lublin, Hajdúhadház, valamint Debrecen város több galériájában, és közintézményében rendezett kiállítások. Az önálló kiállításokon túl számos országos és nemzetközi pályázaton mutatták be képeit, illetve nyert díjakat.

 

Több országos és megyei újság közli rendszeresen képeit. Ezek között külön említést érdemelnek az Operaélet c. művészeti folyóiratban megjelenő képriportjai.

 

© Máthé András
Jégtáblák (1976)

 

Fontosabb díjak:

 

1974 Pécs : Országos Középiskolai Fotókiállítás DÍJ
1989 Budapest, Szolnok: "Lovakról" Különdíj
1981 Szeged: Szegedi Szalon Csongrád megye díja
1989 Budapest Műcsarnok Magyar Fotográfia '89 Különdíj
1993 Debrecen Kultúrájáért Díj
2001 Országos Fotószalon Különdíj

 

© Máthé András
Kidőlt fák (1981)

 

Fontosabb csoportos kiállítások:

 

1998 dec. Debrecen Multi fotó Galéria: "Kép a képben"
1999 máj. Debrecen. Kölcsey Műv.Központ: Debreceni Fotóklub kiállítása
2000 aug. Esztergom "Camera Obscura" Fotográfiai Biennálé
2000 júl. Székesfehérvár Várfal Galéria " Impresszion 2000"
2001 júl. Prato Olaszország: FIAP Monochrom Biennálé
2001 máj. Glasgow Scottish Salon of Photography
2001 júl. Zamárdi Balaton Art
2002 ápr. Rivne /Ukrajna/
2002 máj. Debrecen /Debreceni Új Fotóműhely/
2003 dec. Debrecen, Találkozások /10 éves a Multi Fotó Galéria/
2004 márc. Hortobágy, alkotótábor
2004 aug. Esztergom Fotográfiai Biennálé „AKT ART”

 

© Máthé András
Mézes tó este (1987)

 

Könyvek:

 

Találkozások /10 éves a Multi Fotó Galéria/ (Szerkesztette: Máthé András, Hernád Kiadó, Debrecen, 2003)
Még ne aludj el /Lővei Sándorral / (Galenus 200 Bt,  2004)
Minden hajnalban (illusztráció, Galenus 200 Bt, 2004)
Ha vége a nyárnak /Lővei Sándorral / (Csokonai Vitéz Mihály Szellemi Műhelyért „Élet-fa” Közhasznú Alapítvány, Debrecen, 2004)
Corpus /Máthé András fotói/ (Csokonai Kiadó, 2006)

 

Műveivel találkozhatunk Debrecen Város Önkormányzata gyűjteményében, a Kortárs Fotográfiai Gyűjteményben Budapesten, továbbá magángyűjteményekben.

 

© Máthé András
Fa gyökérzettel (2000)

 
Máthé Andrást bemutató irodalom:

 

Könyvekben:

 

-„Az arc erotikusabb a testnél” (Győrfi Lajos: A szépség titka, Debrecen, 1988)
-„A fotóművész: vadász, műalkotása: zsákmány” (Komiszár János: Újra „szóla” paraván – műterem mikrofonközelből, Debrecen, 1999)
-„Máthé András fotóművész” (Komiszár János: Színes paletta, riportkönyv, Debrecen, 2004)

-Eifert János: Aktfotográfia (Dialóg campus kiadó, Budapest, 2008)

 

Újságokban, folyóiratokban:

 

-Hajdú-bihari Napló 1994. Aug.6.
Erdei Sándor: Pertu Máthé Andrással
-Hajdú-bihari Napló 1995 jan.25
Vitéz Ferenc: A nőben megfogalmazódó őscsoda
-Fejér megyei Hírlap 1997 máj.8.
Péntek Imre: Penészvilág innen és túl
-Hajdú bihari Napló 1997. Nov. 22.
Dallos Nagy Krisztina: Női szépség - fotós szemmel
-Hajdú Bihari Napló 1998 ápr.16
Éles Csaba: Minden városnak megvan a saját dallama
-Egyetemi Élet 2000/16.
Kolozsvári Attila Zoltán: "a kiállítás viszi a pénzt és nem hozza"
-Körkép 2003 júl.11.
Komiszár János: Müteremről műteremre

 

© Máthé András
Ablak (1977-2003)

 

Fotós felszerelése:

 

Minden géptípussal dolgozott/dolgozik, a nagyformátumú, valamint a 4x5-ös síkfilmes műszaki kamerától a digitális gépig. Napjainkban Nikon D300 digitális géppel végzi munkája meghatározó hányadát.

 

Életútja, munkássága szubjektív ismertetése

 

© Máthé András
Ablak előtt (1981), Szegedi Szalon, Csongrád megye díja
Máthé András gyermekkorától vonzódott a képzőművészet, de elsősorban a filmművészet iránt, kezdetben filmoperatőr szeretett volna lenni. Középiskolás korában kezdett fényképezni, apjával, és érettségi után a reálisabban elérhető fényképész szakma mellett döntött. A fényképezés számára két dolgot jelent: egyrészt szakmát, megélhetést, másrészt művészi kifejezőeszközt. Az előbbit a fényképész szolgáltatóipar legkülönbözőbb területein gyakorolta, ma szabadúszóként a Csokonai szinház előadásainak fotózása, a város kulturális eseményeinek dokumentatív- és művészi fotografálása  teszik ki ezirányú működésének zömét. Egy kevésbé látványos tárgy lefotózása is igen komoly szakmai feladatot jelenthet. A színházi feladat nehézségét, egyben rendkívüli érdekességét érzékeltetendő, felhívja a figyelmet arra, hogy hányféle elvárásnak kell egyidejűleg megfelelni: a színháznak, amiben benne van az igazgatótól a rendezőn át a színészig számos eltérő igény, de ott van a közönség, amelynek kíváncsisága a színfalak mögött folyó munkára is kiterjed, és a legfontosabb, a fotós saját értékrendje. A technikai feltételek is kihívásokat jelentenek, pl. az időnként mostoha fényviszonyok, de ez adja a munka szépségét is – ha sikerül érzékeltetni a darab hangulatát. Büszke rá, hogy amióta a színháznál van (1987 óta), országos viszonylatban is jelentősen megnőtt a Csokonai Színház publicitása. A színházzal, színházkultúrával vagy a zenével foglalkozó szakmai lapok többet foglalkoznak a színházzal, és igénylik a fotóanyagokat, pl. rendszeresen jelennek meg képriportjai az Operaélet c. művészeti folyóiratban.

 

Fotóművészeti törekvéseit a ’70-es évek közepétől megrendezett kiállításai, elismerését a Magyar Fotóművészek Szövetségének (1985) és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (1986), a MAOE Fotóművészeti Tagozat elnökségének tagsága jelzik. Pályája kezdetén elsősorban a tájképfotózás foglalkoztatta, több kiállításának tárgya ebből a körből került ki (Balaton 1976, Tájrajzok 1979, Változó táj 1987).

 

Érdekes kitérőnek tekinthetők a Neon 12 Music Club koncertjein készített fotói, amelyeket a klubnak helyet adó épület tulajdonosának kérésére készített, eredetileg a klub rendezvényeinek megörökítése céljából.  Az elkészült műveinek egy része képezte a klub bezárása után megrendezett Neon-fényben (1994) című kiállítás anyagát, nagyobb része még feldolgozásra vár. Hogyan tett eleget a művész a felkérésnek? Erdei Sándor mondta a kiállítás megnyitóján: „Fényképész, fotóriporter, sajtófotós, fotóművész – ezek a meghatározások mind állnak Máthé Andrásra. Ha jórészt hiányzik a képekről a nyersebb valóság, azt mutatja, hogy nem vagyok igazi fotóriporter – mondja, amikor az anyagról beszélgetünk. – Milyen képek ezek itt a falon? Egy művész ízlésével megvalósított dokumentumok, vidámak és szomorúak, elkedvetlenítők és megejtők, informatívak és karaktermegragadók. […] A Neon-fényben anyaga kirándulás, kísérlet, újszerűség Máthé András számára.

 

© Máthé András
Paradicsom (1995)

 

További útkeresését jelzik az Enyészet (1994, háztartási rothadások fotói). Ezt az anyagot Székesfehérváron is bemutatta, 1997-ben. A Fejérmegyei Hírlap 1997. május 8-ai számában ismerteti, értékeli a kiállítást (Péntek I.), Penészvilágon innen és túl címmel: "[…] Az ötlet egyszerű, kézenfekvő, mondhatnám: banális. Hisz mindannyian láttunk már bomló, erjedő élelmiszereket, szerves anyagokat. Volt alkalmunk megfigyelni az 'enyészet jeleit': a penészgombák megjelenését, térhódítását. Mi kell ahhoz, hogy a mellékes, méltatlan jelenségből figyelemre méltó látvány, kiváló fotográfia legyen? Kell egy jó adag merészség (elvetemültség), szembefordulás a hétköznapi konvenciókkal, s nem kevésbé szükséges a fotós lelemény, amely a viszolyogtató kémiai folyamatok lejátszódásából  mer szembekerülni a burjánzó fehér vagy zöld tenyészettel, a gombák és baktériumok vegetációjának megállíthatatlan előrenyomulásával, amint felbomlasztják a megszokott formákat […] A fotós érdeklődés mohón pásztáz a pasztell-puha rétegeken, az egymásba nyúló, fonódó ragacsos massza-tömegen, hogy regisztrálja, felfedezze a 'bomlás virágait'. Azt hiszem, időnként szükségünk van az ilyen kijózanító szembesülésre, hogy 'iszonyú önbizalmunk' (Örkény István) helyrebillenjen. […] "

 

© Máthé András
Fekvő akt (1995)

 

A folytatás: Debreceni impressziók (1998), és a színházzal kapcsolatos néhány kiállítás. Közben (a ’80-as évek végétől) az aktfotózás felé fordult érdeklődése, egyéni kiállításai egyre nagyobb részének is ez a témája (főleg a ’90-es évek második felétől).

 

© Máthé András
Hátakt (1995), szépia változata: Magyar Fotóművészek Sövetsége különdíja az Országos Fotószemle 2001 kiállításon
 

 

Aktfotókat mutatott be 2004-es, Corpus című kiállításán is,  ennek anyaga egy részéből, más művekkel kiegészítve, a kiállítással azonos címűl önálló kötetet is megjelentetett a Csokonai Kiadónál (Corpus. Máthé András fotói). Az album előszavában írja főiskolai tanár kollegája, barátja, Tamus István festőművész: „Máthé András sokoldalú művészetében kiemelt szerepet kapott az ember, a nő, a ruhátlan test ábrázolása. Az akt szónak a testtel ellentétben nincs mellékzöngéje, elménkben nem a szégyenkező és védtelen meztelenség képzete dereng fel a hallatán, hanem egy kiegyensúlyozott, viruló és magabiztos – átlényegült test. A művészettörténetben – ideértve a fotó történetét is – az akt ihlette a legnagyszerűbb művek alkotóit egészen napjainkig – mindvégig megőrizve annak esztétikai mivoltát. Ahogyan András valamennyi alkotásán. Fotói mindig túllépnek a puszta leképezésen vagy ábrázoláson. Gondolkodásra alkalmas szemlélődésre kényszerítve a nézőt. Művei láttán képesek vagyunk asszociációkat felfedezni; olykor akaratunktól és vágyainktól függetlenül is.

 

© Máthé András
Fény (2003)

 

A kiállítás és a kötet címadó képéről, Máthé András Corpusáról mondta Tóth Dénes lapszerkesztő a kiállítás megnyitóján: „Első látásra bizony provokatívnak tűnhet e tárlat meghívóján és plakátján látható alkotás: egy – úgymond – keresztre feszített, a felvétel dinamizmusából következtethetően élettel teli meztelen nő. A kompozíció valójában aktfotó, kereszt alakúra kivágott háttérben. Igazából: corpus. Nem, nem corpus domini – oltáriszentség, annál inkább corpus delicti – bűnjel. A posztmodern moralitás emblematikus leképezése. Ez az erkölcsiség nem a nyárspolgár bűnbánata, hanem az alkotó ember bűntudata. Azé a művészé, akit a bűn tudatában fogant fölismerés vezet a megtisztuláshoz, ami végül az alkotásban ölt testet (itt szó szerint: corpust), fotográfus lévén képjel, fennköltebben: üzenet formájában.” Majd a képek egy csoportjának jellegzetes, visszatérő motívumára is utalva, a laikus műélvezők nézőpontjából kiindulva: „A műteremben halk zene szól – mint ahogy András műtermében mindig –, s egymást váltó gyönyörű modellek kisugárzásában kell játszadozni fényekkel és árnyakkal. A nagybőgő ritmusaira gordonalakú csípőket örökíteni meg, gitár karcsúságával harmonizáló idomokat 'hangszerelni'. Be szívesen vállalnák – magukat a hangszer helyébe képzelve – ezt az intim, mégis húrokat fölajzó helyzetet… Ám ez az elegáns passzió mégsem irigylendő. Épp oly gyötrelmes lehet, mint – például Utassynak – írni [utalás Utassy József Az én keresztem című képversére – N.S.]. Verejtékes alkotó munka ez, akár a szobrászé. Inkább passió, mint passzió. Máthé András idén ünnepelheti a saját fennállásának félszázados jubileumát. 50 évéből 35-öt végigfényképezett. Ez hát az ő keresztje.”

 

© Máthé András
Mayfield + Andrews (2004)

 

Szívesen vállalta a megmérettetést fotópályázatokon, s hogy nem eredménytelenül, jelzik díjai. Ezek közül kiemelkedik a Műcsarnok összes termében megrendezett Fotográfia ’89 kiállítás Különdíja (Az úton című alkotására). Ugyancsak kiemelésre érdemes a Magyar Fotóművészek Szövetsége különdíja, amit a 2001. évi Országos Fotószalon kiállított Hátakt című képére nyert el.  A kiállítás jelentőségét és a díj értékét mutatja, hogy a mintegy 300 fotós kb. 3000 beküldött képéből 166 alkotó mindössze 300 műve került a falakra, és összesen 3 díjat adtak ki.

Saját művészi karrierje mellett a fiatalok tanítása, kezdeti eredményeikkel első önálló kiállításon

© Máthé András
Spanyol lány (2004)
bemutatkozási lehetőséghez segítése is foglalkoztatja. Az 1993-ban, a Debrecen első magán fotógalériájaként létrehozott Multi Fotó Galéria művészeti vezetőjeként 10 év alatt mintegy 80 egyéni és csoportos kiállítást rendezett. A kiállítók skálája a régi debreceni mesterektől a világhírű kortársakon át az első önálló kiállításukkal jelentkező, vagy esetleg csoportos kiállításon először szereplő fiatalokig, debreceniektől Cegléden, Székesfehérváron, Szeghalomban, vagy Bostonban, Los Angelesben élő alkotókig terjed – kiemelten a Debreceni Fotóklub, a város fotós életébe új színt hozó Debreceni Új Fotóműhely és a nagyváradi Tavirózsa Fotóklub tagjaival. A több mint harminc, első kiállítását rendező fiatalból azóta többen elismert fotósokká, fotóművészekké váltak (terveink szerint az Ő bemutatásukra is sor kerül a Fotó Agórán). Talán ezirányú tevékenységének, no meg a Csokonai Színház a fotográfia eszközeivel történő népszerűsítésének elismerése a Debrecen Kultúrájáért Dij (1993). Tanít a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán ("Ismerkedés a fotográfiával") jó 10 éve és a fényképész szakiskolán kb. 15 éven át, 2007-ig.  Budapesti „Digitális és középformátumú filmes fotótanfolyam"-on a portréfotózást tanítja.

 

© Máthé András
Corpus c. album (2006) címlapja
Kedvtelései között kiemelkedő szerepet tölt be a teniszezés. Magas színvonalon, de az utóbbi időben már kisebb intenzitással műveli. Ebben társakra talált a két fiában is. Gábor felnőtt I. osztályban, a régióban kiemelkedő eredményt tudhat magáénak. Goyot (Andrást) ma már inkább a keleti kultúrák, elmélyült gondolatainak tömör írásművekben rögzítése, és a reklámgrafika érdekli.

Képei alapján nem meglepő, hogy másik szenvedélye a zene, a zenehallgatás ("... műtermében halk zene szól ...",  "A nagybőgő ritmusaira gordonalakú csípőket örökíteni meg, gitár karcsúságával harmonizáló idomokat 'hangszerelni'.", képriportok operaelőadásokról, Neon-fényben 1994, Jazz 2001, Jazz Debrecenben 2004 c. kiállítások).

 

A Debreceni Fotóklub vezetését nagy ambícióval vállata fel, ezzel is a tehetséges fiatal fotósok nyilvános megmérettetéshez segítése a célja. Megnőtt a klubrendezvények látogatottsága. Épp a napokban válogatták ki pályázatra 18 alkotó legjobb képeit. Szervezésében tartja a MAOE Fotóművészeti Tagozata ez évi alkotótáborát a Hortobágyon.

Hozzászólások
HozzáadásKeresés
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
 
< Előző   Következő >
Advertisement