Dr. Seres Géza
Írta: Nagy Sándor (nasa@http.hu)   
2008. június 23.
A megtalált hivatás: fotóművészet és alkalmazott fotográfia

Rokonlátogatáson egy hónapot töltött Marokkóban. Itt készített két fotósorozata szerves folytatása a „jelek”-et kereső, bemutató/átértelmező korábbi törekvéseknek, ugyanakkor művészetében máig ható, abba beépült motívum, irányzat megtalálásáról tanúskodik. Fezben a temető sírköveit fotózta – azok formája és a rajtuk látható (írás)jelek keltették fel érdeklődősét. Ezekből rendkívül sajátos eljárással készített műalkotásokat: Körbevágta a sírkövek formáját, és az így nyert sablonokkal takarva, a kövek környezetét utánvilágítással beégetve, majd egyfajta organikus színezéssel tette „földszerűvé” (még a digitális technika, a PhotoShop elterjedése előtt). A másik sorozatot a tengerparton, a homokban talált különböző maradványok, csigák, kagylótörmelékek, falevelek fényképeiből állította össze. Megjelentek művészetében, képein a talált dolgok és a részben odavitt elemek. Önmaga értékeli úgy, hogy a marokkói út során bekövetkezett gondolkodásmód- és érzékenység-változás eredményeképpen alakult ki művészi személyisége. A marokkói élmények folytatására talált rá a Tokaji Művésztelepen, a Tisza parti hajótemetőben: az erdő természetes környezetében heverő, rozsdásodó nagy hajók, uszályok, a bennük megállt vízen úszó békalencse, és csónakok, növények szimbiózisában, valamint a tokaji zsidótemető sírkövein. Elérkezettnek látta az időt, hogy megpályázza a Magyar Fotóművészek Szövetsége tagságát, sikerrel járt.

© Seres Géza
Camera obscura kövek és mások 22. (2008)

Ma is azt gyakorolja, amit először a marokkói képek kidolgozásánál alkalmazott következetesen: az exponált negatívval utólag még kezd valamit, hozzátesz ezt-azt. A Debreceni Új Fotóműhely honlapjának beköszöntőjében írja: „Szeretnénk, ha a fényképező szerepe a kép létrejöttében több lenne két választásnál: mármint, hogy a tőle függetlenül létrejött és működő világból milyen téglalap alakú területet választ ki a lefényképezésre és a pillanat választása, hogy az exponáló gombot mikor nyomja meg. Mert valljuk be, amikor azt mondja valaki, hogy ezt a képet én csináltam, a mögött nagyon gyakran csak ez a két tényező az övé. Az összes többit egyre gyakrabban már a fényképezőgépek automatái csinálják, a maradékot pedig a színes laborok laboránsai. Azt szeretnénk, hogy ez legyen kevés! Ennyivel ne lehessen 'megúszni' egy műalkotás rangra igényt tartó tárgy létrehozását! A társművészetek képviselői is gyakran nem fogadják el a fotós (fotóművész?) teljesítményét a sajátjukkal egyenrangú emberi, művészi teljesítménynek, mert egy sokszorosított grafikai lapot lenyomni, egy festményt, szobrot, stb.-t megalkotni jóval 'munkásabb' dolog, ha csak a manuális vonatkozásait tekintjük is.”

© Seres Géza
Camera obscura kövek és mások (5) (2008)

A ’90-es évek elején felhagyott a népművészettel kapcsolatos témákkal, és a klinikától is igyekezett elszakadni. Alvállalkozóként két nyáron esküvői fotózást vállalt egy debreceni fényképésznél. A kölcsön felszereléssel, vidéki környezetben való munka jó iskolának bizonyult: megtanult megrendelésre, feszített munkatempóban minőségi munkát végezni – ez elengedhetetlen követelmény az alkalmazott fotográfia bármely területének műveléséhez. Családi segítséggel egy hetet töltött Hollandiában Pathó György Debrecenből elszármazott fotográfusnál. Korábban megszerzett tapasztalataira alapozva sikerült e rövid idő alatt a professzionális fotózás ismereteiben elmélyülni, és az addigi kisfilmes gépéhez képest jobb teljesítményű felszerelést beszerezni. Hazatérve, reklámfotózással, alkalmazott fotózással kezdett foglalkozni, kihasználva a rendszerváltozást követően megnyíló szabadabb vállalkozási lehetőségeket. Ez a gazdasági közeg, üzleti vállalkozás azonban idegen volt számára, a GRÁF Fotóstúdió mellett még szüksége volt stabil, rendszeres jövedelemre: újsághirdetésre reagálva elszegődött az Alkaloida gyógyszergyárhoz orvoslátogatónak. Mint korábbi tanulmányai és munkahelye, ez sem csak megélhetési forrást jelentett másfél évtizedre, fotográfusi fejlődéséhez is hozzájárult. A cég fényképezési feladatokkal is megbízta, egyre többfélével. Ipari belső és külső tereket fotózott prospektusokhoz, majd gyógyszerekhez reklámfotókat (kreatív megoldások: gyomorégés elleni készítményhez tűzoltás képe, hashajtóhoz méneshajtás a Hortobágyon, szívritmus szabályozóhoz órásmester munka közben). Ismét egy jó iskola az öntevékeny tanuláshoz.

© Seres Géza
Camera obscura, patkány 1. m, (2008)

Korábban is készített aktfotókat, kiállításon is részt vett velük, de ebben az időszakban – reklámfotózás címén – mélyült el igazán ebben a témában. Műtermet is kezdett kialakítani, egyre jobban ment, és az eladásra szántak mellett művészi aktfotókat is készített, önálló kiállítást is rendezett belőlük. Elismeréseket hoztak, az aktfotózás szinte „profiljává” vált. A mások által készített aktfotókat is gyűjteni kezdte, régi, az 1800-as években készült darabok is vannak a birtokában.

© Seres Géza
Camera obscura, Püspökladány 1. m. (2007) (2)

A marokkóban megtalált téma, a természet elemeiből összeállított kompozíciók egyre intenzívebben kezdték foglalkoztatni. Számos felvételt készített Bagamér és Vámospércs között levő Malomgát környékén, homokban talált formákról, kavicsokról, faágakról. Majd rájött, hogy asztalon is össze lehet állítani a felvételhez szükséges környezetet, látványt: szétteríteni a homokot, elhelyezni benne a „természet elemeit”. A műteremben vizuálisan sokkal gazdagabb képeket tudott készíteni (lásd: Válogatás a természet elemeiből 27 és 29). Ezek a képek bekerültek országos kiállításokra, de a ’90-es évek elején nem hoztak átütő sikert. Később újra szabadban összeállított insatallációkat fotózott, a természeti táj háttere előtt. Előhíváskor a már korábban is alkalmazott kémiai és lazúros színezést alkalmazta, ezzel téve egyedivé a képeket.

© Seres Géza
Képek a Másik Debrecen sorozatból 30. (2006)

Az alkalmazott fotózás kezdett jövedelmezővé válni. Már-már szakított az orvoslátogatással, hogy csak a fotózással foglalkozzon, de a Bokros-csomag hatására jelentősen lecsökkentek a megrendelések. Végül, négy éve, egy szívinfarktus után vált meg ettől a foglalkozástól. Azóta – rokkant nyugdíja mellett – a fotózás az egyetlen jövedelemforrása (ide értve a fotózás oktatását is). De ne szaladjunk ennyire előre. A ’90-es évek közepén kezdte figyelemmel kísérni a nemzetközi fotós világot. A Graphis magazin alternatív fotó kategóriában meghirdetett pályázati felhívására beküldött öt fotót, amiből kettőt elfogadott a nemzetközi zsűri, ezek bekerültek az Alternative Photogrsaphy ’95  évkönyvbe (rajta kívül ez csak még egy magyar fotósnak sikerült). Ezek egyike, a Mese 1 c. kép szobában, a természet elemeiből összeállított installációról készült, egy korábbi, mintegy 10 évvel azelőtt készült aktfotó középpontba állításával. Az installáció hátterét, az aktfotó két oldalán, kézzel festett lapok adják. A természet elemeiről készített képekből (meg egyéb tematikus összeállításból) falinaptár készült, és önálló kiállítások születettek. Ha már a nemzetközi megmérettetésről és -sikerekről szólunk, ide kívánkozik jelentős nemzetközi díjainak felsorolása: Az 1. Nemzetközi Fotószalon, Rivne [Ukrajna] meghozta számára a FIAP ezüstérmet, és az első FIAP Honourable Mention-t. A rangos Biennal International de Fotografia, Medalla Gaudi, Reus [Spanyolország] kiállításon 2003 óta rendszeresen, immár három alkalommal szerepeltek képei, nyert díjat: három Gaudi Medalt (minden alkalommal más-más, gyönyörű, nagyméretű plakett), két alkalommal FIAP Honourable Mention.

© Seres Géza
Képek a Másik Debrecen sorozatból (53) (2006)

Egyre több, változatos tartalmú reklámfeladatot teljesített: kavicsbányától a divatfotón át éttermek promóciójáig – mind sajátos technikai nehézségekkel, amelyeket tartalmi/formai ötletekkel tett egyedivé, ezeket is szakmai kihívásnak tekinti. A művészi tevékenység autonóm: az alkotó akkor és azt valósítja meg, amikor és amire belső késztetést érez. Az alkalmazott fotográfiában ezzel szemben a megrendelő szabja meg az időt és a feladatot, és ezeket is igényesen, magas minőségi színvonalon kell megoldani. Évek óta visszatérő feladata és belső késztetése a Debreceni Modern Táncjáték Stúdióról készítendő fotósorozatok. Minden évben más-más stílusban, módszerrel készíti a megoldásokat (fekete-fehér negatív utólagos színezése, bemozdult színes felvételekről nitrotranszfer nyomat, stb). Egyes sorozatokból kiállítási anyag is összeállt, amelyet külföldön is bemutatott (Táncos képek). A Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában érettségi utáni, két éves, alkalmazott fotográfus képesítést adó képzésben vesz részt. A Fotólabor és kidolgozás-technika, valamint a Fotótörténet tárgyakat oktatja. Hallgatóit megismerteti a lyukkamera készítésével és használatával, valamint az archaikus és nemes képkidolgozási eljárásokkal is. Az utóbbi években ugyanis érdeklődése ezek felé irányult, összhangban abbéli törekvésével, hogy az alkotó a kép kialakításában minél több ponton avatkozzon be a folyamatba, minél kevesebbet bízzon az amúgy egyre szélesebb körben érvényesülő automatizálásra, és az elkészült felvételhez minél többet tegyen hozzá saját maga, utólag.

© Seres Géza
Képek a Másik Debrecen sorozatból (54) (2006)

A camera obscura elven működő lyukkamerát manapság is sok fotós használja világszerte, pl. a Világhálón honlapok sora foglalkozik vele, speciális kiállításokon mutatják be alkotásaikat. Legszívesebben sörös (Seres) dobozból („a név kötelez”) készült lyukkamerát használ, amiben a homorú felületre helyezett röntgen- vagy nyomdai reprográfiai filmen sajátosan torzult perspektívában jelenik meg a kép. A kamera egyszerűsége lehetőséget ad egészen különleges nézőpontokkal (például szigorúan vett béka-perspektívával) való kísérletezésre. A lyukkamerás felvétel korlátozott élessége, az erős vignettálás (szélek felé fokozatos sötétedés) amúgy is régies hatást ad a felvételeknek, így kívánkozik a különböző archaikus és nemes eljárások alkalmazása a pozitív kép kidolgozására. A William Fox Talbot, a negatív-pozitív fényképezési eljárás feltalálója idejében (Sir John Herschel által,1842-ben) kifejlesztett kallitipiát, más néven argentotipiát alkalmazza, arany-kloridos színezéssel. A lyukkamerában megvilágított negatív filmet, előhívást követően, professzionális dobszkennerrel digitalizálja (a monokróm TIF fájlok mérete 60-80 MB!). PhotoShopban (pozitívra átfordítva) végleges formára hozza (élesség, fényesség, kontraszt, tónusok beállítása, kivágás, majd negatívba visszafordítás), és nyomdai levilágítással, vagy nyomtatóval készítteti/készíti a munkanegatívot. Erről a munkanegatívról, asztalossal közösen gyártott, a régi időkben használthoz hasonló, míves kialakítású másolókeret felhasználásával készíti az egyedi fotóműtárgynak számító pozitív, kallitíp másolatot. A rendszerint kézi készítésű, különleges papírra frissen kell felvinni a megfelelő recept szerint összeállított, saját kezűleg kikevert fényérzékeny anyagot, emulziót. Az itt bemutatott lyukkamerás felvételek egy része ilyen kallitípiával készült foto műtárgy reprodukciója (felismerhető az arany-kloridos színezésnek köszönhető, meleg szűrkés-lila színárnyalatáról, és a kézi felhordású emulzió egyenetlen széléről), másik részük pedig még egyszerű digitális állomány.

© Seres Géza
Képek a Másik Debrecen sorozatból 63. (2007)

Lyukkamerás felvételekből állította össze legutóbbi kiállításának (Alternatív Debrecen, ill Másik Debrecen) anyagát. De lyukkamerával aktfotókat is készít és a természet elemeit, köveket és más tárgyakat is fotózza. Az u.n. nitrotranszfer eljárás lényege, hogy a végső kép előállítására szánt papírt (ami nála rendszerint antikolt, merített papír) bekenik nitrohígítóval, ami a régi nyomdafestéket, de a lézernyomtató festéket is oldja. Erre a felületre ráfektetik a másolandó képet, és grafikai présen keresztülnyomják. Ezzel a technikával (a hagyományos kézműves eljárás, és a modern számítógépes, digitális technika – a fotográfia és a grafika eljárásainak kombinációjával) készült például a Kínai kövek sorozat (kiállítás és naptár). Keletkezésük pedig annak köszönhető, hogy a Kínai Fotóművész Szövetség Külügyi Kapcsolatok Osztályának vezetője egy nemzetközi fotós találkozón felfigyelt munkáira, és meghívta a 2002. augusztusában, Kínában megrendezésre került Nemzetközi Fotós Fesztiválra. Ma is kísérletezik újabb archaikus és nemes eljárások használatba vételével.

© Seres Géza
Képek a Másik Debrecen sorozatból (59) (2007)

Dr. Seres Gézával csaknem egy évvel ezelőtt találkoztam először: A Másik Debrecen kiállításán bemutatott lyukkamerás felvételeiből kértem tőle digitális fájlokat, hogy egyetemi előadásomon megmutathassam hallgatóimnak (meg is kaptam). Erre a cikkre készülve, mintegy 4-5 órán át beszélgettünk, leginkább a fotós tevékenységek felosztása (osztályozása), a fotóművészetről vallott felfogása, a fotózás jelenével, és főképp jövőjével kapcsolatos töprengései volt a téma (rendkívül gondolatébresztő, talán érdemes arra, hogy – más forrásokból származó nézetekkel együtt, külön cikket szenteljek a témának). Alkalmam nyílt felkeresni a lakásán is, amelyet számos, évtizedek során saját kezűleg készített fafaragásai (galériák, bútorok, dísztárgyak) tesznek egyéni hangulatúvá. A nagyon korán megnyilvánult fafaragó szenvedély egész élete során megmaradt, érzékeltetve, hogy talán szobrászművészként is megállta volna a helyét (és talán magyarázatot is adva a fotóművészeti felfogását már-már „szélsőségesen” meghatározó „kézműves” hozzáállására). Ezen kívül még egy vezérlő elvet vélek felismerni életművében: nemcsak fotós tevékenységét, de gondolatait, fafaragásait, lakását, műtermét is jellemzi a rend, a rendteremtés szándéka. Ez vélhetően apai örökség nála. Édesapja kezdeményezte nagylétai körzeti orvos korában a „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalmat (a Fotó Agóra idősebb látogatói talán emlékeznek erre, néhány település egyes házain ma is megtalálható az elismerő tábla). A Debreceni Új Fotóműhely művészeti vezetőjeként büszke a műhely kötetlen, baráti, és főleg kreatív légkörére. Számos alkotó művészi kibontakozása valósult meg ebben a társaságban, amit pályázati és kiállítási szereplések, díjak, elismerések jeleznek (legutóbb 2007. november-decemberben mutatták be a műhely tagjai legújabb alkotásaikat a Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola Galériájában rendezett csoportos kiállításukon). A Műhely tagjainak szívesen segít technikai tudásuk tökéletesítésében, új technikák elsajátításában vagy művészeti, esztétikai kérdések megvitatásában, de a képeik végső megformálásába igyekszik nem beleszólni, ahhoz tanácsot nem ad. Elve: mindenkinek magának kell megtalálni, kikínlódni egyéni látásmódját, stílusát.

© Seres Géza
Képek a Másik Debrecen sorozatból 69. (2007)

A jelen cikk készítéséhez sokat merítettem Nagy Katalin „Dr. Seres Géza fotóművész pályája” c. szakdolgozatából (Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Debrecen, 2005, konzulens: Fátyol Zoltán főiskolai adjunktus, festőművész), a művész életútját, pályáját sokoldalúan bemutató, alapos munkából. Őszinte köszönet érte.



 
< Előző   Következő >
Advertisement
Advertisement
Advertisement