Főoldal arrow Cikkek arrow Fordítások idegen nyelvről arrow Alain Briot: KOMPOZÍCIÓ I. - Bevezetés a képkomponálásba
Alain Briot: KOMPOZÍCIÓ I. - Bevezetés a képkomponálásba
2008. július 29.

© Alain Briot
Fák őszi színekben. Zion Nemzeti Park, Utah

 

A Luminous Landscape portálon olvasható cikk teljes terjedelmű fordítását, annak képanyagával együtt, a portál kiadója /főszerkesztője, Michael H. Reichmann szíves engedélyével közöljük. (A szerkesztő)


A fényképezés több, mint a gondolatok ténytényszerű kommunikációjának eszköze. A fényképezés kreatív művészet.


 Ansel Adams

Új sorozat


Jelen  tanulmány egy új sorozat bevezetése, amelynek fókuszában a kompozíció   áll. A dolgok jelenlegi állása szerint a sorozat az alábbi 8 esszéből áll majd:
1- Bevezetés a képkomponálásba (jelenleg ez olvasható)
2- A képkomponálás hagyományos szabályai
3- A képkomponálás nem hagyományos szabályai
4- Képkomponálás színekkel
4- Képkomponálás fénnyel
5- Képkomponálás fekete-fehérben
7- A képhatárok jelentősége
8- A fénykép helyszíne ismeretének, a téma képbe helyezése tudásának jelentősége

Ez az új sorozat esszéimnek azon korábbi sorához kapcsolódik, amely az inspirációval, a kreativitással, a látásmóddal, az egyéni stílussal valamint az azokat megelőző tanulmányokkal foglalkozik, s amelyekben azt a különbséget fejtegettem, ami a mi látásmódunk és a fényképezőgép látásmódja között van. Ezek a korábbi esszék ugyanezen a honlapon találhatók (http://www.luminous-landscape.com - a szerk.), és a „Briot’s View Column” rovatban érhetők el.


A képkomponálásról


A képkomponálás hatalmas téma. Sajnálatos módon ezt a témát gyakran szűkítik le a „képkomponálás szabályai” kérdésére. A szabályok, természetesen, nagyon fontosak. De a képkomponálás teljes témáját csak szabályok halmazára korlátozni, az egyenlő a képkomponálásnak, mint egésznek a korlátozásával. Ez mind a kezdő mind pedig a tapasztalt fotósokat korlátozza abban, hogy megértsék mindazt, amit a képkomponálás témaköre magába foglal.

Mindezekre tekintettel, én inkább a képkomponálás témaköréről, nem pusztán a képkomponálásról szeretek beszélni. A „témakör” szóhasználat arra utal, hogy egyrészt a képkomponálásnak több dimenziója van, másrészt, magától értetődően, arra, hogy a képkomponálás nem korlátozódik csak a szabályok halmazára.


A képkomponálás sokkal több a szabályok halmazánál. A képkomponálás arról szól, hogy az egyes fotósok hogyan használják a fényt, a színeket és a kontrasztot. Arról szól, hogy az egyes fotósok hogyan látják a világot, illetve hogyan akarják láttatni azt a közönségükkel. Röviden, a képkomponálás – egyéni nézőpontból megközelítve – világlátásod módjáról szól. Arról szól, hogy amit látsz, mi módon osztod meg a közönségeddel, azokkal, akik megnézik, tanulmányozzák és megcsodálják (vagy kritizálják) a munkádat.

Művészet, valóság és tájkép fotózás


A művész tehetség nélkül semmi, de a tehetség is semmi munka nélkül


                                                                 Emile Zola

Ebben a sorozatban a fényképezést, mint a művészetek egyik formáját közelítem meg. Ebből következően azoknak írom, akik a fényképezést művészetként szeretnék művelni, akik művésznek tekintik magukat vagy művésszé szeretnének válni.


Ezt a kijelentést nagyon fontosnak tekintem, mert a fényképezés, mint bármely egyéb kommunikációs és megjelenítő médium, nem szükségszerűen művészet. Egy médiumot nem a médium maga tesz művészetté, hanem használójának szándéka.  A festészet, a zene, a szobrászat vagy bármely egyéb médium nem  rendelkezik „a priori” művészet létrehozásának képességével. Bármely médiumnak többféle felhasználása lehet. Nem a médium, hanem a médium használójának szándéka tesz műalkotássá valamit.


A fényképezésnek nagyon sok felhasználása lehetséges. A fényképekkel dokumentálhatók helyszínek, események. Későbbi tanulmányokhoz vagy kutatásokhoz vizuális dokumentumokként használhatók. A fényképek törvényszéki bizonyítékként szolgálhatnak. Használhatóak útlevelekben, ID kártyákban és egyéb adminisztratív okmányokban. Fényképek használhatók újságcikkekben dokumentumokként. Készülhetnek nyilvántartások számára, biztosítási célokhoz, emlékként és számos más céllal.


Aligha tekinthető művészetnek ezek bármelyike. Miért? Azért, mert a fotósnak nem állt szándékában a lefényképezett témával kapcsolatos érzelmeinek kifejezése. Ehelyett, a fényképész célja az volt, hogy rögzítsen egy helyet, egy eseményt, egy személyt vagy egy tárgyat.

A művész dolga nem a dokumentálás. A művészet feladata az érzelmek, érzések és vélemények kifejezése. A dokumentálás tényszerű (valósághű), a valóságot „csípi meg”, úgy, ahogy az megjelenik. A művészet nem tényszerű és sokkal inkább a valóság értelmezésének tekinthető, mint a valóság „megcsípésének”.


A dokumentálás szükségszerűség. Szükségünk van útlevélképekre. Szükségünk van vizuális dokumentumokra a kutatásokhoz, a törvényszéki elemzésekhez, jogi bizonyítékhoz, újság riportokhoz és sok más egyébhez. Hozzátartozóink és magunk képeire is szükségünk van, legyenek azok akár jogi dokumentációk is.


A művészet nem szükségszerűség. A művészet egy olyan valami, amit mi akarunk, s nem olyan, amire szükségünk van. A művészek azért teremtenek művészetet, mert az a szándékuk, nem pedig kényszerből. Hasonlóan a gyűjtők saját akaratukból fizetnek a művészetért, nem pedig kényszerből. Bármelyikünk élhet a művészet gyakorlása vagy annak gyűjtése nélkül is. Vitatható, hogy az életünk kevésbé élvezhető és értelemmel teljes lenne művészetek nélkül, de nem kétséges, hogy nem élhetünk élelem, ruha vagy fejünk fölött fedél nélkül.


Ez a két különböző cél – tényszerű (valósághű) és művészi megjelenítések – a fényképezésnek két különböző megközelítését eredményezi. Míg a tényszerű megközelítésre a tények dokumentálása, a művészi ábrázolásra az érzelmek kifejezése tartozik.  A tények dokumentálását célzó fényképezési eljárás teljesen különbözik attól a fényképezési eljárástól, ami az érzelmek kifejezését célozza.

A tények rögzítésekor ügyelni kell, nehogy a valóság eltorzuljon, vagyis ne módosítsuk a rögzítésre kerülő tényeket. A kép értéke éppen abban van, hogy mennyire pontosan adja vissza a látványt (helyszínt), a tárgyat, az embereket vagy a bemutatott eseményt a képen. Egy tényszerű (valósághű) fénykép a kép tárgyáról nem pedig a fotót készítő személyről szól. Így tehát a fotót készítőnek ügyelnie kell arra, nehogy az érzelmei összekeveredjenek a rögzítendő tényekkel. A tényszerű fotó készítőjének mindenképpen ki kell vonnia magát a folyamatból úgy, hogy „láthatatlanná” váljék a fotót nézők számára. Az ő jelenlétét vagy egyéniségét nem szabad érzékelnünk a kép szemlélésekor.


Az érzelmek rögzítésekor feltétlenül figyelembe kell venni a látványról (helyszínről), a tárgyról, az emberekről vagy a fotózni kívánt eseményről kialakult érzéseket. Egy művészi fénykép a fotósnak a fénykép tárgyára vonatkozó reagálásáról szól. Elsősorban a képet készítő személyről szól, és csak másodsorban a fénykép tárgyáról. Valójában, minél inkább fordul egy fotó a művészet irányába, annál inkább szól a kép a fotósról és kevésbé magáról a tárgyról. A fotós személyiségének meg kell jelennie a képen ahhoz, hogy egy művészi fotó értéket képviseljen.


© Alain Briot
Fák őszi színekben. Zion Nemzeti Park, Utah


A tényszerű és a művészi képek komponálása közötti különbségek


Amit én keresek, az nem a valós és a nemvalós, hanem inkább a tudatalatti, az emberi fajban meglévő ösztönös misztérium.


Amedeo Modigliani

Egy valósághű kép megkomponálása teljesen különbözik egy művészi fotó megalkotásától. Mind az alkalmazott technikáknak, mind a fotós gondolkodásmódjának különbözniük kell. Egy tényszerű fotó a maga realista módján szemlélteti a megmutatni kívánt tárgyat. Vagyis a tárgy részleteinek megmutatása rendkívül fontos. Például, az USA Bevándorlási Hivatala számára készülő portrénál követelmény, hogy a jobb fül látszódjék. Hasonlóan, a helyszínek, az események vagy a tárgyak megörökítése céljából készült fotóknak kellően részleteseknek kell lenniük ahhoz, hogy a tárgya világosan kirajzolódjék.

Gyakran, amikor a rendelkezésre álló természetes fény nem elegendő, a valósághű fotókat vaku használatával készítjük. Ez garantálja az egyenletes megvilágítást a téma teljes kiterjedésére, valamint azt, hogy a tárgy az expozíció alatt ne mozduljon el. A cél ez esetben nem a legkellemesebb fényhatás elérése, hanem inkább az, hogy a biztosítsuk a kép élességét és a képen lévő tárgy világos felismerhetőségét. Továbbá, bizonyos következetesség érdekében, azonos fényviszonyokat használunk az egymást követő felvételekhez. Végül, a színek egyensúlyát úgy állítjuk be, hogy minél jobban visszaadja az eredeti látványt.


Egy valósághű képen a kompozíció akár az egész látványt, akár annak egy fontos részletét mutatja be. A cél nem az, hogy drámai hatást érjünk el az által, ahogyan elhelyezzük a témát a képen, vagy hogy kiemeljük annak egyik vagy másik vonatkozását, és az sem cél, hogy a fotós kreativitásának megmutatására alkalmas komponálási szabályt alkalmazzunk. A cél nem egy kreatív fotó elkészítése. Ehelyett, a cél egy olyan pontos kép készítése, amelyet a megcélzott közönség mintegy bizonyítékként használhat.


A művészi fotó viszont ritkán mutatja be a teljes látványt. Ehelyett, gyakran építenek arra, hogy a kevesebb több, és ezt a hitvallást követve a művész keresi az összes olyan elem kiküszöbölésének lehetőségét, amelyek nem szolgálják a kép erősségét („ütősségét”). Ezen szabállyal összhangban bizonyos fontos elemeket körül lehet vágni úgy, hogy csak ezen elemek egyes részeit mutassuk be a képen. Vagy, egyes elemeket, amelyeket egy valósághű képen abszolút szükségesnek ítélünk, teljesen elhagyhatunk, úgy ítélvén, hogy ezen elemek hiánya a képet akár erősebbé akár érdekesebbé teheti.


Hasonlóan, a fényt egy művészi képen kreatívan használhatjuk. Míg egyes művészek a lágy és egyenletes megvilágítást részesítik előnyben, mások a megvilágítás dramatikusabb típusát kedvelik, úgymint  „contre-jour” (ellenfény), vagy „clair-obscur” („quiaroscurro”, a megvilágítás olyan típusa, amely kiemeli a látvány világos és sötét területei közötti kontrasztot). Egyes művészek alternatívan használhatják a fény mindkét típusát, a hangulatuktól és az elérni kívánt hatástól függően.


A megvilágítás ezen típusainak egyike sem képes megmutatni realisztikus módon a látvány lényeges részleteit. Miközben az előbbi csökkenti a kontrasztosságot, az utóbbi eltúlozza azt. Egyik sem törődik az „igazsággal”, bármi is legyen az. Ehelyett, a művészek, akik a megvilágítás bármelyik típusát is használják, az adott látvánnyal kapcsolatos érzéseik kifejezésére törekszenek. A céljuk az, hogy a fényt olyan eszközként használják, amelynek segítségével a témával kapcsolatos érzelmeiket megoszthatják a nézőközönségükkel.

A művész a kompozíció azon vonatkozásaival foglalkozik, amelyek a tényszerű dokumentátort, a tudóst, véleményem szerint, alig vagy egyáltalán nem érdeklik. A tudóst a tárgy objektív és pontos bemutatása érdekli, és azt kérdezi meg magától, hogy vajon a fénykép hű másolata-e a tárgynak.


A művész viszont teljesen eltérő kérdéseket tesz fel magának. Például, a művész kíváncsi lehet, vajon a kép elemei, azok művészi formájában, összhangban állnak-e egymással, vagy sem. Vagy, a művész figyelembe veheti, mennyire áll ellentétben a negatív „üresség” a pozitív „ürességgel”. Továbbá, a művész vizsgálhatja, vajon sikerült-e egységet elérni a képen, vagy pedig egyensúlytalan a kép.


Mint látható, a tényszerű dokumentátor és a művész motivációi ellentétes pólusokat képviselnek. Mégis mindkettő ugyanazt a médiumot használja. Mind a kettő fényképeket használ az őket érdeklő témák megörökítésére. Nem csoda, hogy sokan, a fotózást különböző szinten űzők, különböző tapasztalattal rendelkezők felteszik a kérdést, vajon a fotózás művészet-e vagy sem. A válasz az, hogy a fényképezés mindkettő lehet. Lehet művészet és lehet a tényszerű vizuális megörökítés eszköze is. Minden attól függ, hogyan használjuk. Minden a fotós szándékán és céljain múlik.


A jelen cikksorozatban azt fogjuk tanulmányozni, hogyan alkossunk művészi kompozíciókat. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a valósághű kompozíciókat nem kell tanulmányozni. Egyszerűen arról van szó, hogy a mi érdeklődésünk az expresszív képek megkomponálására fog irányulni, olyan képek létrehozása, amelyeknek célja, hogy nézőinkkel megosszuk a témával kapcsolatos érzelmeinket. Mint látni fogjuk, ennek a célnak az elérése egy sok-lépcsős folyamat. Ez a folyamat látásunk, és a fényképezőgép által rögzített kép közötti különbség elemzésével kezdődik, a kompozíció különböző lehetséges megközelítéseinek tanulmányozásával folytatódik, és személyes stílusunk kifejlesztésében csúcsosodik ki.

Előző esszéimben már tanulmányoztuk a különbséget aközött, hogy hogyan látunk mi, és hogyan a fényképezőgép, és megvizsgáltuk azt a folyamatot, amely során az inspiráció kreativitáshoz, látásmódhoz, végső soron a személyes stílushoz vezet (lásd itt angolul, illetve magyar fordításban első  és második részét). Ami még hátravan, annak tanulmányozása, hogy mi módon segíthet nekünk a kompozíció kreativitásunk és egyéni stílusunk kifejezésében. Ez a célja a jelen cikksorozatnak.


© Alain Briot
Az istenek kertje. Escalante Grand Staircase, Utah

A fényképezés nem halt meg


Amikor  befejezek egy képet, mintegy végső próbaként, odatartok hozzá néhány Isten-teremtette objektumot – egy sziklát, egy virágot, faágat vagy a kezemet. Ha a festmény megáll egy nem ember alkotta dolog mellett, a festmény hiteles. Ha konfliktus van a kettő között, akkor az rossz műalkotás.


Marc Chagall

Újságcikkekben, online-fórumokon és egyéb helyeken szerepel az az álláspont, miszerint a ”fényképezés halott”. Mindig felvonom a szemöldököm, valahányszor ilyen túlzó állítással találkozom az emberi tevékenység bármely formájával kapcsolatban. Egy ilyen állítás kétségtelenül alkalmas az érdeklődés  felkeltésére. Az ilyen kijelentések azonban inkább provokatívak, mint helytállóak.


Ez a kijelentés rendszerint a digitális fotográfiával kapcsolatos, mert, szerintük, az a fotózás rengeteg aspektusát automatizálta, megölte a fényképezést, mivel manapság bárki képes jó fotókat készíteni. Ezen érvelés szerint egy jó fénykép elkészítéséhez mindössze egy „jó” fényképezőgép beszerzése, és a Photoshop vagy egyéb képfeldolgozó szoftver használatának ismerete szükséges. A hardver és a szoftver elvégzi a munkát, a tehetséget, a kemény munkát és az évekig tartó tanulást sutba vágja, elavulttá, szükségtelenné teszi.


Régebben, folytatódik az érvelés, a művészek tanultak, keményen dolgoztak, és tehetségüket használták érzelmeik kifejezésére művészetükben. Manapság mindössze egy digitális fényképezőgép és a Photoshop megvásárlására van szükségük.. Változnak az idők. A régi kimegy a divatból, új jön divatba. Hozzá kell szoknunk ehhez a helyzethez!

A hiedelem így működik, mert ez csak egy hiedelem, semmi más. Az automatizálás nem helyettesítheti a tálentumot, a kemény munkát és a tanulást. Az automatizálás csak azt jelenti, hogy bizonyos feladatok, amelyeket valaha manuálisan kellett végrehajtani, most már automatikusan működnek.


Melyek is ezek az automatizálható feladatok? Például a fókuszálás! Aligha tekinthető kreatív, vagy kihívást jelentő erőfeszítésnek, kivéve, ha szelektív élességet, vagy ha maximális mélységélességet kívánunk elérni. Mindkét utóbbi esetben a hardver képtelen automatikusan megfelelni az elvárásnak, és a felhasználónak kell előlépni, választani, dönteni.


Másik példa az expozíció. Kivéve, amikor speciális expozíció szükséges, olyan, ami különbözik a gép által kiszámított expozíciótól, amely esetben a fotósnak kell beavatkoznia, és módosítania kell a gép által beállítottakat.


A színegyensúly, például. Kivétel, amikor a gép által választott színegyensúly nem kielégítő a fotós számára, és egy eltérő színegyensúlyt kell választania manuálisan, rendszerint a kép utólagos feldolgozásakor vagy a RAW-konverzió során. 
Például a kontraszt beállítása. Kivéve, ha a fotós különleges kontrasztot kíván elérni, vagy ha a kép meghatározott részének kontrasztját kívánja egyedileg meghatározni, a kép többi részétől eltérően.


S a lista így folytatódhat. A tanulság, a listából leszűrhető séma: a fényképezőgép vagy a szoftver kiválasztja a beállítást, de a fotósnak be kell avatkoznia, amennyiben az automatikus választások nem felelnek meg elképzeléseinek. Más szavakkal, a fotósnak kell választani és döntéseket hozni.

És milyen alapokon nyugszanak ezek a választások és döntések? A tehetség, a tanulás és a kemény munka alapjain. Csak ez a három tényező adja meg nekünk azt a tapasztalatot, amely azoknak a nehéz választásoknak a megtételéhez szükséges, amelyre a hardver és a szoftver önmagában képtelen. Miért képtelen a hardver és szoftver ezekre a döntésekre? Mert azok gondolkodást, valamint mindenek felett művészi döntéseket igényelnek.  Olyan döntéseket, amelyek nem proramozhatóak, ruházzák bár fel a szoftvert és hardvert további „gondolkodási” képességgel. A fotós által meghozandó döntéseket az érzések és érzelmek alapján kell meghozni. Döntések, amelyek a látvánnyal kapcsolatos érzelmeinkkel kapcsolatosak, azzal, ahogyan a fotózott témát/tárgyat mi észleljük, a mi személyes művészi megközelítésünket tükrözik.  Mindezek az egyéni választásokat reprezentálják, a választásokat, amelyekről rendszerint nincs tudomásunk mindaddig, amíg egy adott téma lencsével és kamerával történő rögzítésében nem találjuk magunkat. Vagyis, ez a folyamat akadályozza meg a kameratervezőket/konstruktőröket,  és a szoftver mérnököket abban, hogy akár a hardvert akár a szoftvert beprogramozzák a témára adott válaszaink automatikus kifejezésére. Már csak azért sem tudják nálunk jobban beprogramozni azt, mert még mi magunk sem tudjuk előre, milyen lesz a reagálásunk adott, konkrét látvánnyal/témával kapcsolatban. Mit is szeretnék ezzel a magyarázattal mondani? Arra akarok célozni, hogy bármilyen fejlett és automatizált az eszköz és a szoftver, amit használunk, nem képes helyettesíteni a személyes hozzájárulásunkat, kifejezőképességünket.


Amit még mondani szeretnék az az a tény, hogy a kompozíció a törekvéseknek az a terepe, ahol ez a személyes hozzájárulás leginkább kifejezésre juttatható. Miért? Először is, mert a kompozíció a személyes választásról szól: a kompozíció nagyon kevés aspektusát lehet automatizálni, ha egyáltalán van ilyen.  Másodszor, mert a kompozíció a törekvések azon területe, amelyet sokoldalúra és nem csupán a szabályok valamely halmazára komponáltak. Ha az csak a szabályok készlete volna, akkor elméletileg, azt lehetne gondolni, hogy ezeket a szabályokat be lehetne építeni a kamerába vagy a számítógép szoftverébe, és hogy az ilyen szoftver rendelkezhet fotók megkomponálásának képességével  e szabályok alapján, vagy azzal a képességgel, hogy irányt mutasson nekünk a képek sajátos megkomponálásához.


Például, a harmadolás szabálya kivitelezhető lenne oly módon, hogy a gép megmondja nekünk, mikor van a kép 3 egyenlő részre osztva.  Vagy, egy szoftverrel irányított szervo-motorral működtetett, három irányba mozgatható automatizált gömbfejjel elképzelhető, hogy a fényképezőgép képes lenne megtalálni ezt a kompozíciót automatikusan, ezáltal a fotóst a csúcstechnológiájú hardver működésének passzív megfigyelőjévé degradálva. Egy ilyen forgatókönyv szerint, amely most még időelőttinek tűnhet, de amely rövid időn belül valóra válhat, a fotós jártassága mindössze a megfelelő fényképezőgép beszerzéséhez, majd a gép felállítására legalkalmasabb hely megtalálásához szükséges.
© Alain Briot
Napkelte. Colorado Plateau, Dél-Utah
 

De ez a gép – ha egyáltalán létezne – képes lenne-e kifejezésre juttatni a fotós érzelemvilágát? Képes lenne-e felismerni a fotósnak az éppen fényképezett látvánnyal kapcsolatos érzelmeit?  Képes lenne-e ez az eszköz beépíteni a képbe az exponálás pillanatában, és később, amikor a fotós kinyomtatja a képet, az érzelmek komplexitását és azt a sokféle módot, ahogyan egy témát láttathatunk? És ha mindez létezne, és széles körben rendelkezésre állna, úgy hogy tulajdonlásának korlátozó faktora legfeljebb az ár, nem pedig annak elérhetősége lenne, egy ilyen rendszer által készített képek nem inkább tervezőinek látásmódját tükrözné-e, mint a fotósét? És a fotós nem inkább egy „öszvérhez” válna hasonlóvá, aki cipeli az eszközöket, amelyeket arra terveztek, hogy készítőjének világlátását jelenítse meg, sokkal inkább, mint az egyes fotósokét?  Így, az ilyen eszköz tulajdonosa nem inkább az általa használt gép ügyét szolgálná-e, mint a sajátját? Nem a gyártó világlátását juttatná-e kifejezésre a sajátja helyett? A válaszom ezekre a kérdésekre „természetesen” igen, azzá válna. A saját megoldásomat ebben a cikksorozatban mutatom be, amely ezzel a bevezetéssel kezdődik, és a hét további esszével folytatódik. Ezekben az esszékben, a kompozíció témája számtalan vonatkozásának kifejtésén keresztül szeretném megosztani azt a hitemet, hogy a komponálás nem automatizálható, mert a komponálás az az út, amelyen keresztül az egyén saját világlátását juttatja kifejezésre.


Előző esszéimben feltártam a látásmód és az egyéni stílus problémakörét. Itt az idő, hogy megvizsgáljuk, hogyan lehet ezt a látásmódot kifejezésre juttatni az egyes képek megkomponálása során. Ez az , amit tenni fogok a következő, A komponálás hagyományos szabályai című esszémben. Addig ez a sorozat „à suivre” (folytatása következik).  


Alain Briot, Arizona, 2008. január

Alain Briot képzőművészeti értékű fotókat készít, workshopokat vezet és DVD-tananyagokat készít a kompozícióról, fotók nyomtatásáról és marketingjéről. Alain munkájáról és tananyagairól további információk elérhetők Alain honlapján: http://www.beautiful-landscape.com.

Alain örömmel fogad ezzel, valamint bármely másik cikkével (pl. a Luminous Landscape „Briot’s View” rovatában megjelentekkel) kapcsolatos minden észrevételt. Elérhető közvetlenül e-mailben, a következő címen: Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges

Fordította: Buday Irén, Tiszadada, 2008. július

 

Hozzászólások
HozzáadásKeresés
Ősszel várható a folytatás!
Nagy Sándor (89.223.144.xxx) 2008-08-02 11:11:27

Alain arról trájékoztatott bennünket, hogy a Kompozíció sorozat második cikke ezév őszén várható. Jelenleg költözködéssel van elfoglalva (Arizónán belül), ezért tolódik az újabb esszé megírása. Amint megjelenik, késedelem nélkül lefordítjuk. Addig minden kedves látogatónk szíves türelmét kérjük.
Nagyike és NaSa
Gratulálok
Gál Zsolt (79.118.108.xxx) 2008-08-09 02:24:56

Örvendek, hogy magyarul is olvashatom a cikket!
Sok sikert a folytatáshoz.
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
 
< Előző   Következő >
Advertisement
Advertisement
Advertisement