Főoldal arrow Hírek arrow Újdonságokról arrow Visszatekintés: a 2008. év fotós újdonságai
Visszatekintés: a 2008. év fotós újdonságai
Írta: Nagy Sándor (nasa@http.hu)   
2008. december 22.

Közeledvén az év vége, ideje átgondolni, mit hozott a fotográfia világának ez az esztendő (fontos új bejelentésre már aligha számíthatunk az évből még hátralevő néhány napon). A Fotó Agóra indulásakor, az év elején (illetve kicsit később, februárban) összefoglaltuk az azt megelőző időszak termését, trendjeit. Természetesen az év során folyamatosan hírt adtunk a legfontosabb újdonságokról, egyiket-másikat alaposabban körül is jártuk. Mégis, talán érdemes visszatekinteni, összefoglalni, mi új látott napvilágot előző összefoglalónk óta, folytatódtak-e az akkor körvonalazódni látszó tendenciák, bekövetkeztek e váratlan (vagy épp régen várt) fordulatok?

Új rendszer a kompaktok és a dSLR-ek határán - Mikro NégyHarmad, az év kiemelkedő újdonsága

A szaksajtóban általános a vélemény: az év legjelentősebb, akár áttörés-értékűnek is tekinthető újdonsága a tükörakna nélküli, cserélhető objektíves, és a kompaktok felső kategóriájával összemérhető (vagy azok egyes képviselőinél akár kisebb) méretű, de az azokban szokásosnál jóval nagyobb érzékelős Mikro NégyHarmados (Micro FourThird) rendszer, nyitott szabvány bejelentése, első képviselőjének megjelenése. Ezekről részletes elemzést közöltünk, a Photokina kapcsán is foglalkoztunk vele, ezért itt méltatásától eltekintünk. Azt azért megjegyezzük, hogy forgalomba került képviselőjét a sajtó megkülönböztetett figyelemmel vizsgálta (lásd például magyarul itt és itt, angolul itt, itt és itt), és a minőségét többnyire a várakozásoknak megfelelőnek találta (továbbra is a kompaktok terén észlelhető állóvíz felkavarását, fejlesztési stagnálás áttörését várják tőle). Mindössze két érdemi kifogást érdemes e helyen is szóvá tenni: első képviselője (alighanem gyártója szándéka szerint) inkább a dSLR-ekre emlékeztet, így nem hozza teljes mértékben a várt – és elvárható – méret-csökkenést (de a rendszer társ-bejelentője már bemutatta saját első példányának makettjét, ami erre a szempontra látszik koncentrálni); és az árát tartják meglehetősen borsosnak (jelentősen magasabb a jelenlegi dSLR alsó kategóriáénál). Ez nyilvánvalóan (remélhetőleg) az újdonságnak kijáró extra-profittal kapcsolatos, ugyanakkor az elemzők nemigen találtak az újdonságokra gyakran jellemző jelentős gyermekbetegségeket, sőt kiemelik a dSLR-ek optikai keresőjével teljesen versenyképes elektronikus kereső (EVF) kiváló képminőségét, és a tükör nélküli kompaktokban használatos kontraszt-mérésen alapuló autofókusz (AF) amazokéhoz képest rendkívüli (már-már az olcsóbb dSLR-ek fázis-detektálásos AF-rendszerével vetekedő) gyorsaságát.

Kompaktok

Ha már a kompaktokkal (valóban – hova is soroljuk a Mikro NégyHarmadot? Inkább új kategóriáról kell beszélni, és bár bevezetése aligha hagyja érintetlenül a kompaktokat, az is lehet, hogy inkább a belépő szintű dSLR-ek piacát szorítja meg.) kezdtük, összegzésképpen elmondhatjuk, általában nem sok érdemi újdonsággal rukkoltak elő gyártóik. Folytatódott az értelmetlen, már-már unalomig bírált megapixel-hajsza (egy-egy típus képez üdítő kivételt ez alól, de megjelentek már 14 MPixelt meghaladó pixelszámú, ebben a tekintetben a dSLR-ek alsó- és középkategóriáját "megszégyenítő" modellek is), az ultra-zoomok fókusztáv-tartományának lépésről-lépésre növelése (már a 20x zoom-tartomány a trendi, többnyire a kisebbekhez képest számottevő leképezési hibákkal a tartomány szélein), és az arcfelismerő, mosolyra váró szolgáltatások bővítése. A kezdők nyilván örömmel fogadják, hogy a manuális beállítási lehetőségek helyett egyre inkább az automatikus („könnyű”, „intelligens”) beállítások fejlődnek, terjednek. A fényképezés egyre intelligensebb automatizálása a profi dSLR kategóriában is látványosan fejlődik, jelentős újdonságokkal könnyíti a fotós dolgát (keseregnek is egyesek, hogy előbb-utóbb elvész a fotográfus szakértelmének jelentősége, bárki tud majd, automatikus módban, technikailag hibátlan képet készíteni – na és ez baj? A fotóművészt közlendője, érzelmei kifejezésének képessége, kreativitása teszi azzá, és ez aligha automatizálható, vagy ha igen, az a konstruktőr egyéniségét tükrözi, nem pedig a gépet használó fotósét), hogyne tennék ezt a széles közönségnek szánt, olcsóbb kompaktok gyártói. A baj talán abban van, hogy a tudatos fényképezés iránt is érdeklődők a széleskörű manuális beállítási lehetőségeket inkább a magasabb árkategóriába tartozó gépekben találják meg (ott is keresni kell azokat, de kitartóan bogarászva az olcsóbbak közt is akadnak). Ugyanakkor örvendetes tendenciaként kiemelést érdemel, hogy a stabilizátor (kézremegés-kompenzáció) kezd általánossá válni az olcsó kategóriában is (a Panasonic ebben élen jár, talán már nem is hoz forgalomba stabilizátor nélküli gépet). Ez a szolgáltatás kezdőknek és haladóknak egyaránt hasznos, gyengébb fényviszonyok mellett, állvány- és vaku-használat nélkül sokkal több éles felvétel a jutalma használatának (ami még inkább meghatározó nagyobb fókusztávolság alkalmazása mellett). Magam mindenkinek azt tanácsolom, lehetőleg stabilizátorral ellátott gépet vegyen!

Már az előző összefoglaló előtt bejelentésre került a felső kategóriás kompaktok két különleges képviselője, a Foveon X3 nagyméretű, valódi színes érzékelővel készülő Sigma DP1, és a rendkívül gyors állóképsorozat- és nagysebességű mozgókép-felvételre képes, egyébként is kiemelkedő paraméterekkel rendelkező Casio EXLIM Pro EX-F1. Később mindkettőről elemző cikk jelent meg az Agórán. Az előbbitől akár áttörést reméltünk, amihez – elsősorban gyártójának a fényképezőgépek készítésében elégtelen tapasztalatára, korlátozott fejlesztési kapacitására visszavezethető – korlátozott szolgáltatásai miatt aligha képes elegendő nyomást kifejteni (és később megjelent a Mikro NégyHarmad, ennek sokkal nagyobb az esélye). Gyártója persze nem adja fel: az év során szorgalmasan frissítette a gép firmwarejét, és újabb géptípus bevezetését tervezi. A másik – kiemelkedő tulajdonságaival – egy hosszabb ideje megfigyelhető tendencia, az álló- és mozgókép-készítés konvergenciájának felgyorsulását vetette fel (a RED One professzionális digitális videofelvevővel együtt – ezzel a témával alább még foglalkozunk). Bár az EX-F1 nagyon speciális területen, a gyors mozgások tanulmányozásában villogtatja tudását, gyártója hamarosan (a Photokinán) előrukkolt „kistestvérével”, az EXLIM EX-FH20-al. Ennek mérete, érzékelője és sebessége  valamivel kisebb, pixelszáma és zoom-átfogása viszont növekedett.

dSLR-ek

A dSLR-ek körében viszont markáns jelenségeknek lehettünk tanúi. Már jóval 2007. Karácsonya előtt napvilágot láttak olyan jóslatok, hogy az év végére jelentős árcsökkenések következnek be, különösen azok alsó kategóriájában. Ez akkor lényegében elmaradt, azaz jó féléves késéssel következett be. Mára a legtöbb belépő szintű dSLR váz 100 ezer forint körüli áron, vagy az alatt kapható, de nem ritka az ilyen árú csomag egy  alapzoom-objektívvel, sőt akár egy-egy alap- és tele-zoommal, két objektíves csomag. Az élesedő verseny alighanem két körülménynek köszönhető: A korábban piacvezető, majd jó évtizedre csipkerózsika-álomba szenderült Nikonnál megújult a vezetés, és agresszívebb fejlesztési- és piacpolitikát diktált. A folyamat első jeleiként a belépő-szintű D40, majd néhány hónap múlva a D40x 2007-ben osztatlan sikert aratott, de az igazi durranást a 2008 elején piacra került első teljes Leica-képkocka méretű érzékelős D3, és APS-C érzékelős „kistestvére” a D300 váltotta ki. Megfigyelők szóvá is tették, hogy a pekingi olimpián már nem érvényesült a világosszürke Canon-objektívek nyomasztó túlsúlya, a sportfotósoknak akár fele újra Nikonnal dolgozott (lásd pl. Michael Kappeler, eredetileg a Stern magazin weblapján megjelent felvételét a LuminousLandscape oldalán). A D3 fő erénye rendkívüli sorozatsebessége (9-11 kép/s) és elképesztően magas érzékenysége (max. ISO 25600), így hamar a fotóriporterek, különösen a sportfotósok kedvencévé vált. De ezek a gépek  az „intelligencia” terén is nagyot léprek előre, ebből csak két újdonságot emelünk ki: az Active D-Lighting a nagy dinamikájú téma fotózásakor a csúcsfények és az árnyékok tartományában egyaránt megőrzi a textúrát, míg a Nikon hagyományos matrix-fénymérésének az 51 pontos AF-rendszer távolság-információjával kombinálása (neve 3D Color Matrix Metering) jelentősen tovább javította annak már eddig is kiváló hatékonyságát, de a mozgó téma követő autofókuszát is. Figyelemre méltó új paraméterek és szolgáltatások pl. a monitor rendkívüli (922 ezer pont) felbontása, maximum 20 objektívhez egyedileg beállítható élesség-állítás korriggálás (back/front focusing), a két memóriakártya sokoldalú, rugalmas használhatósága, vagy a „műhorizont”. A konkurencia-harc másik forrását a dSLR-gyártás kisebb szereplői képezik: ebből a bővülő piacból egyre nagyobb szeletet kívánnak kihasítani maguknak, a két vezető gyártó mellett. A monitor élő keresőképének bevezetése pl. nem a nagyok újítása, de belépő-szintű gépeikbe igyekeznek a nagyokéhoz képest egyre több szolgáltatást beépíteni, strapabíróbb kivitelben, illetve közép-, sőt felső-kategóriás gépekkel is jelentkeznek – amazokéhoz képest vonzó árakon. A Sony A-900 pl. néhány napra elhódította a legnagyobb pixelszámú full-frame érzékelős gép címet 24 Mpixellel, most a Nikon D3x-el osztoznak rajta. Ez (vagy ehhez közeli) pixelszám korábban csak a közép-formátumban volt elérhető, mára a "kisfilmes" dSLR-ek között négy modell rendelkezik ekkora felbontással (az előbb említetteken kívül a Canon két 22 MPixelers modellje, az idősebb zászlóshajó, az EOS-1Ds Mark III, és a Photokinára időzített EOS 5D Mark II), ráadásul a Sony és az újabb, kisebb Canon "barátságos" áron. Ami az árakat illeti, a Nikon (a múlt év végi D3 eléggé agresszíven kedvező árazása után) ez évben két meglepetéssel is szolgált: Első csúcskategóriás, profi "full-frame" gépét követően nagyon rövid idő, mindössze fél év elteltével piacra dobta olcsóbb, közép-kategóriás, Leica-méretű érzékelős gépét, a D700-at, teljesítő képességéhez képest roppant kedvező áron, ugyanakkor a nagyfelbontású profi csúcsgép, a D3x árát, a várakozásokhoz képest magasra, a Canon hasonkó teljesítményű modelljének egy évvel korábbi induló árához igazította (azonnal széleskörű elégedetlenséget, és roppant magas minőségi elvárásokat kiváltva - óvatos megjegyzés: a D3x első összehasonlító vizsgálata némi előnyt mutat a konkurrensekhez képest a magas érzékenységeknél a képzajban). Mind a Canon, mind a Nikon az alsó- és közép-kategóriában is jelentkezett új modellekkel, és az újabb modellek rendre újdonságokat hoztak a néhány hónappal korábban megjelent, alkalmasint drágább modellekhez képest is. És még egy – az élő keresőképes monitor bevezetése után már nem is váratlan – újdonság, videofelvétel lehetősége a dSLR-ekben (egyelőre még csak a két nagy egy-egy modellje, a Nikon D90 és a Canon EOS 5D Mark II büszkélkedik vele, de aligha áll meg itt a folyamat, várhatóan egyre fejlettebb funkcionalitást kínálnak majd az újabb modellek, hiszen ezen a téren még nem érik utól a kompaktokat – de a nagy érzékelő-mérettel elérhető kis mélységélesség, a gazdag objektív-választék máris megmozgatta a filmesek fantáziáját). A dSLR rendszerek gyártói (és a "harmadik" objektív-gyártók) természetesen bővítették objektív-kínálatukat is (az általános kínálat-bővítés mellett talán a megnövekedett pixelszámhoz igazodva, azokat felbontóképességben, leképezési minőségben kisszolgálni képes csúcsteljesítményű modellekkel, és széles zoomátfogású "utazó" objektívekkel).

Közép-formátum

Az év közepén részletes betekintést adtunk a nagyobb érzékelő-méretű, ennek megfelelően nagyobb pixelszámú, képminőségben a "kisfilmes" dSLR-eket felülmúló közép-formátum újdonságaiba. Bemutattuk a "kisfilmesek"nél nagyobb modularitásukat (hátlap-váz-objektív), elemeztük a két kategória "behatolását" egymás hagyományos területére (a "kisfilmesek" oldalán a pixelszám-növekedés, a közép-formátumnál a kezelés/szolgáltatások rugalmasságának bővülése) - a teljesítőképesség- és ár-verseny kibontakozását. Természetesen a közép-kategóriában is további újdonságok láttak napvilágot az év második felében, de igazi meglepetést a Leica Photokinán tett bejelentése okozott: a kisfilmes fényképezőgép kitalálója, sikerre vivője és mindmáig hagyományos távmérős konstrukciójához ragaszkodó gyártó bejelentette a lényegében a közép-formátumhz tartozó, de konstrukciójában a "kisfilmes" dSLR-ekre emlékeztető S elnevezésű fényképező rendszer fejlesztését. A Leica árpolitikáját ismerve, az S2 inkább a kezelés rugalmasságában, semmint árában kíván a hagyományos közép-formátumú gyártókkal versenyezni. Többen azt várják, hogy a "kisfilmes" dSLR-ek két nagy gyártója (C és N) is előbb-utóbb előrukkol a Leica-méretnél nagyobb érzékelős géppel (és remélhetőleg az S2-nél versenyképesebb áron).

Új kategória, új gyártó/marketing szemlélet? A DSMC, a RED Digital Cinema Camera Company-tól

Az álló- és mozgókép készítés konvergenciája téma kapcsán találkoztunk az első, olyan professzionális digitális videokamerát forgalmazó RED Digital Cinema Camera Company céggel, amelyik képes volt ténylegesen betörni  a filmiparba. A cég alapítójáról és főnökéről, Jim Jannardról azt tartják, nem szokott félmegoldásokkal megelégedni. Mielőtt legfrissebb, scifibe illő elgondolását bemutatnánk, vessünk egy pillantást erre a – sokak szerint – fantasztára. Milliárdos, az Oakley glasses company napszemüveggyár alapítója, megszállott fotós és videós. Nem volt megelégedve kedvenc játékszerei hagyományos gyártóival (szerinte azok tudatosan visszafogják a jóval előrébb járó technológia alkalmazását, annak eredményeit fokozatosan csepegtetik, hogy újabb és újabb modelleket varrhassanak vásárlóik nyakába). Megalapította hát a RED céget, videokamerája kétségtelenül forradalmian új (a cég maga fejlesztette ki a csúcsteljesítményekre képes Mysterium érzékelőket és a nagysebességű és nagyfelbontású mozgóképek tömörített mentésére képes REDCODE RAW nyersfájl-formátumot, ezeket folyamatosan továbbfejleszti), és sikeres. A már egy évvel korábban megszellőztetett kistestvér, a Scarlet (és az Epic, az új zászlóshajó) a dSLR-ekkel is versenybe kívánt szállni, álló- és mozgókép készítésben egyaránt.  2008. őszén a cég weblapján ezek specifikációi gyors egymásutánban drasztikus változásokon mentek át, mígnem november 13-án ezek is egy új rendszer, a DSMC (Digital Stills and Movie Camera = Digitális Álló- és Mozgókép Felvevő) képviselőiként jelentek meg. Az új rendszerre a végletekig vitt modularitás jellemző - a felhasználó már-már legó-szerűen, rendkívül nagyszámú alapelemből állíthatja össze gépét. Nyilvánvaló előnye, hogy a technológia fejlődésével megjelenő újdonságok birtokba vételéhez nem az egész gépet kell kicserélni, hanem csak a megfelelő darabot kell megvásárolni, továbbá különböző célokra, feladatokhoz néhány egység cseréjével alakíthatja át használója készülékét. Erről így tájékoztat a cég honlapján: "1,048,576 POSSIBILITIES (AS OF TODAY) ... Last updated on: December 3, 2008" azaz "1.048.576 kombinációs lehetőség (a mai helyzet szerint) ...Utolsó frissítés: 2008. december 3". Nem 2 részből áll, mint a dSLR-ek, vagy a Mikro NégyHarmad, nem háromból, mint egy tipikus középformátumú gép, hanem nagyon sok funkcionális egységből (ízelítőül: különálló darabok pl. az érzékelőt és annak elektronikáját tartalmazó agy (brain), az objektív-foglalat, az objektív, a markolat, a monitor és/vagy az EVF (elektronikus kereső), a különböző memória-modulok, a tápegység, továbbá rengeteg kisebb-nagyobb praktikus kiegészítő). Jellemző a felhasználó-barát megközelítésre (bölcs PR-politikára), hogy az objektív-foglalatok között a RED szabvány mellett megtatálhatóak a Canon, Nikon és filmfelvevők szabványai is. A bejelentést követően néhány magyar és angol nyelvű fotós veblep hírt adott róla, méltatta potenciális hatását, és számos fórumon keltett lekesedést/hitetlenkedést.

Nos, milyen hihetetlen(nek tűnő) paraméterek jellemzik az új rendszer közeljövőre kilátásba helyezett képviselőit? Az új "agyak" a Mysterium érzékelő új típusaira (Mysterium-X és Mysterium Monstro) épülnek, ezek mérete az 5,35 mm x 10,1 mm-es 2/3"-től a Leica képkocka méreten és a 42 mm x 56 mm-es 645 középformátumon át az 56 mm x 168 mm-es (!!!) 617 óriásig terjed.

Forrás: http://www.red.com/epic_scarlet/
A Mysterium érzékelők méret-táblázata

Ezekkel az érzékelőkkel két éven belül kilenc különböző "agyat" kíván a cég piacra dobni (lásd az alábbi ábrát). A felbontás 5 Mpixeltől  65 MPixelig (az ábrán más, a videotechnikában szokásos szabvány szerinti adatok szerepelnek), az analóg-digitál konverter (ADC) bitmélysége 16 bitig,  a rögzítési sebesség pedig pl, a 24 MPixeles "full-frame" Leica képkocka méretű FF35 esetében 16 bites ADC-vel 100 kép/s-ig, a 65 MPixeles 645-ös közép-formátumnál ugyancsak 16 bites ADC-vel 50 kép/s-ig, a 261 MPixeles 617-es óriásnál pedig 25 kép/s-ig terjed.

Forrás: http://www.red.com/epic_scarlet/
Részletes rendszer specifikációk (Scarlet és Epic agyak)

Ami az árakat illeti: a legolcsóbb, 2/3" Scarlet 8x zoomos fix obis gép USD 3000  (agy és obi) vagy USD 3700 (teljes csomag), ill. Cinema változata USD 2500 (csak agy); míg pl. az "full-frame" FF35 USD 9750 (csak agy). A többit lásd a fenti ábrán.

Nos, ha a kereskedelemben kapható gépekkel vetjük össze, bárki joggal fantazmagóriáknak tarthatja ezeket a kilátásba helyezett specifikációkat (különösen, hogy - az ábrán is láthatóan - a modellek nagyobb részét 2009-re, a többit 2010-re ígéri a cég). Sőt - tekintettel a fejlesztések alighanem korai stádiumára - maga a cég figyelmeztet: "Prices, Specifications and Delivery Dates are subject to drastic changes. Count on it and you won't be disappointed.", azaz "Az árak, specifikációk és szállítási határidők drasztikusan megváltozhatnak. Számítsanak erre, akkor nem csalódnak." De a cég és főnöke eddigi eredményei ismeretében akár bizakodók is lehetünk. Az árak persze nem az amatőr fotósok pénztárcájához illeszkednek, de a profi filmes/video piaccal összevetve barátságosaknak mondják a RED árpolitikáját. Amiben reménykedhetünk: ha az új rendszer sikeres lesz, tömeggyártásba kerül, akár leszivároghat az amatőrök számára is elfogatható tartományba. Amennyiben legalább hozzávetőlegesen sikerül a beharangozott specifikációkkal rendelkező modelleket (vagy azok nagyrészét) 1-2 éven belül forgalomba hozni, az a film/video ipart alaposan megrázza, de a fényképezőgép gyártók sem folytathatják "jól bevált" PR-politikájukat.

Mit remélhetünk a 2009. évben?

Skan, sokféleképpen foglalják össze azekben a hetekben jóslataikat, várakozásukat, esetleg elvárásaikat (mintegy "megrendelésként" a gyártók fele). E helyen csak a fentiekből levonható néhány követleztetés, kérdés megfogalmazására vállakozunk:

  • A kompaktok terén talán beérik a régen várt koncepció-váltás. Elsősorban a nagyobb (NégyHarmados vagy ahhoz közeli méretű) érzékelős modellek fokozatos térnyerése kellene felváltsa a megapixel-növelés tendenciáját. Ebben jelentős szerepe lehet a Mikro Négyharmados rendszer térhódításának. Nem lenne rossz akár APS-C méretű szenzoros kompakt sem (sok igényes fotós örülne ilyennek, akár a nagyméretű dSLR mellet, állandóan zsebben hordható alternatívaként)!
  • A Mikro NégyHarmados rendszer térnyerése a belépő szintű dSLR-ek terén is jelentős változásokat indukálhat. Egyébként is várható ezek körében az élő keresőképes monitor és az egyre rugalmasabb videofelvétel készítés lehetőségének  széleskörű elterjedése. Csak reménykedhetünk, hogy a két cserélhető objektíves rendszer között árverseny is kialalkul, tovább csökkennek az árak.
  • A közép-kategóriás dSLR-eknél általánossá válik az élő keresőképes monitor és a videofelvétel lehetősége. Ebben a kategóriában szorongatják a két nagyot (C és N) a többiek, kiemelkedően a Sony. Mind árban, mind teljesítőképességben várható (remélhető) a verseny, a fotós közösség hasznára (akár a pixelszám mérsékelt növelése az APS-C méretű szenzoroknál). A gazdasági recesszió hatása az eladásokban feltétlenül érezteti hatását (már is), ami eredményezheti, hogy néhány szereplő kiszáll a versenyből. A Sony a Leica képkocka méretű érzékelős, 20 MPixel fölötti felbontású csúcskategóriában is sikeresen szállt be a versenybe (A-900). A két nagy (de legalább egyikük) alighanem megkísérli megerősíteni pozícióját, frissíti félprofi modelljét, versenyképes áron.
  • A csúcskategóriás, profi dSLR-eket a két nagy két változatban gyártja: a kisebb pizelszámú modell nagyobb érzékenységet és nagyobb sorozatsebességet kínál, a riporterek igényeit célozza - indokolt a frissítésük, videofelvétel képességével; a nagyobb pixelszámú érzékenységben és sorozatsebességben alacsonyabb paramétereivel a tájkép- és stúdió-fotográfiában hasznosul tudása - itt a videofelvételi képesség kevéssé látszik indokoltnak. Piacukat a jóval olcsóbb, de képminőségben és egyéb teljesítmény-adatokban  hasonlót produkáló féplrofi gépek egyre inkább besűkíteni látszanak.
  • Az előző sorban mondottakra is tekintettel elképzelhető, hogy a "kisfilmes" dSLR-ek vezető gyártói (követve a Leica példáját, válaszolva a különböző irányokból jövő kihívásokra) megkísérelnek előre menekülni, a Leica méretnél nagyobb érzékelős, közép-formátumú géppel jelentkezhetnek.
  • Ha a RED DSMC rendszere sikeresen debütál, a hagyományos dSLR-gyártók is rákényszerülhetnek PR-politikájuk radikális átgondolására.

Nyelvköszörülés 2008-ban - a KenRockwell jelenség

A Világháló fotós oldalain, fórumain divattá vált 2008-ban Ken Rockwell rovására humorizálni, blogjában közreadott megállapításaival (ki tréfásan, ki komolyan) vitatkozni, akár rendkívül erős kifejezések használatát sem kerülve. Aki figyelmesen böngészi a Fotó Agórán megjelent cikkeket, találkozhat Ken cikkeire mutató linkekkel. Egyetemi tanítványaim (pláne unokáim) a megmondhatói, rendkívül nagyra tartom szakértelmét a fotózás technikájával-technológiájával kapcsolatos kérdésekben. Mérnök, a digitális képalkotás/képfeldolgozás területén több szabadalommal rendelkezik. Blogjának stílusa itt-ott engem is idegesít, de megállapításai többnyire tanulságosak, tanácsai megszívlelendők -  ugyanakkor gyakran, általa is bevallottan, provokatívak. Ilyen a nagy vitát kiváltott, sommás kijelentése is: "Your camera does'nt matter", azaz  nagyjából "A fényképezőgép lényegtelen". Cikkében hosszasan érvel, hogy nem a drága gép eredményezi a kiváló fotókat, hanem a fotós szeme, kreativitása. Példákkal szemlélteti, hogy kiváló képek gyakran nagyon egyszerű, sőt hibás géppel készülnek. Az általam szintén nagyrabecsült vitapartnere a sarkított kijelentést komolyan veszi, szó szerint értelmezi, és (nem minden humor nélkül) hosszasan bizonygatja, hogy "Your camera does matter", azaz "A fényképezőgép igenis számít". Természetesen ezt Ken is tudja, hiszen a weblapján található cikkek zöme a fotózás apróbb-nagyobb technikai részleteit magyarázza, beleértve a hivatásos fotósok csúcsminőségű gépeinek különleges szolgáltatásait. De nem szűnik meg biztatni: senki ne érezze korlátozva fotózás iránti vonzódása kibontakoztatását, ha nem futja drága gépre - nem elengedhetetlen a drága felszerelés a figyelemre méltó fotók készítéséhez. A Nikon D3x-ről handabandázó  Hitler-videóban is utalnak Ken Rockwellre, mivel újabban a filmes fényképezés mellett érvel, a digitálissal szemben - többek között annak "olcsóságára" tekintettel.

Nem tisztem, nem is kívánom Ken Rockwellt védeni, nem is szorul rá (magam is beírtam a Google keresőbe két kedvenc fotós weboldalam tulajdonosának nevét: K.R./M.R. = 463.000/68.100). Szerintem ő maga is élvezettel olvassa a gondolataira reflektáló, humoros, humortalan, néha nyomdafestéket alig tűrő megjegyzéseket - ezek alighanem tovább növelik népszerűségét. Humorába bepillantást enged már-már klasszikus írása, amely 14 nyelven olvasható weblapján, köztük magyarul is. Az ominózus Hitler-videóra is linkel blogjában.   Magam továbbra is odafigyelek véleményére. Kétségtelen, hogy újabban mintha a kifulladás jelei lennének érzékelhetők nála, alighanem leírta a (digitális) fényképezésről mondanivalója zömét (hatalmas anyagban böngészhetünk). A közelmúltban több "off-topic" témát nyitott (pl. a HDTV-ről, vagy az e-Bayről), azokról is nagyon részletes ismereteket közvetít.

 

Hozzászólások
HozzáadásKeresés
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
 
< Előző   Következő >
Advertisement
Advertisement
Advertisement