Az „Exponálj a jobbszélre” (Expose to the Right – ETTR) módszerrel beállított expozíció a digitális fényképezésben a hagyományos fényméréshez képest jobb minőségű felvételeket ígér. Az immár bő 10 éve felvetett ETTR mára részletesen kidolgozott, és a vezető fotósok, fotós újságírók körében általánosan elfogadott, ajánlott startégia. A közelmúltban összefoglalót közöltünk róla – az abban tett ígéretünknek megfelelve alább az ETTR-t (2003-ban) felvető, immár klasszikusnak számító cikk magyar fordítását közöljük. További kulcs-cikk fordítása következik a közeljövőben.

A Luminous Landscape portálon olvasható cikk teljes terjedelmű fordítását, annak képanyagával együtt, a portál kiadója / főszerkesztője, Michael H. Reichmann szíves engedélyével közöljük. (A szerkesztő)

Exponálj a jobbszélre

2003. július 31. Írta Michael Reichmann

A közelmúltban, Izlandon tartott workshopomon (2003. július) rendkívül érdekes beszélgetésben volt részem Thomas Knollal a jel/zaj viszonyról a digitális fényképezésben. Thomas neve ismerősen csenghet – ő az eredeti szerzője az Adobe Photoshopnak, a Camera RAWnak is ő az első szerzője. (A Luminous Landscape Video Journal 6. száma egy beszélgetést rögzít Thomassal, 2002 őszén, amikor a Canon EOS-2Ds sorozatgyártás előtti értékeléséndolgoztam.) De eltértem a tárgytól.
Hosszasan beszélgettünk digitális témákról, miközben Izland-szerte 3000 km-t autóztunk, és Thomas olyan témát világított meg számomra, amely ugyan egyszer már felvetődött gondolatomban, de eddig nem ismertem fel jelentőségét.

Clouds and V Formation. Iceland — July, 2003
Canon 1Ds with 70-200mm f/2/8L IS lens at ISO 400

__________________________________________________________________________

 

Fordítsuk figyelmünket a dinamika tartományra

A szemléltetés kedvéért tegyük fel, hogy egy digitális SLR dinamika tartománya 5 expozíciós értéknyi (többnyire közelebb van 6-hoz, de ne kukacoskodjunk) [a cikk 2003-ban íródott, a kijelentés az akkori technikai szintet tükrözi – a ford.]. Ha RAW módban dolgozunk, ahogyan tennünk kell, legtöbb gép 12 bites képet rögzít. (Igen, azt mondjuk, hogy 16 bites üzemmódban vagyunk, de a valóságban 12 bitet rögzítünk 16 bites térben. Jobb mint 8 bit, de nem olyan jó mintha valóban 16 bit lenne.)
Egy 12 bites képben 4096 (2^12) diszkrét tónus értéket rögzíthetünk. Azt gondolhatnánk, hogy minden egyes EV tartományban mintegy 850 (4096 / 5) ilyen lépés rögzíthető. De, sajna, nem ez a helyzet. Valójában úgy működik, hogy az első (legvilágosabb) EV lépés 2048 ilyen lépést tartalmaz, az összesnek pontiosan a felét.
Miért? Azért, mert a CCD és CMOS chipek lineáris eszközök. És, természetesen, minden egyes EV tartomány fele annyi fényt rögzít, mint a megelőző, tehát maradékként az adatmező fele áll rendelkezésre. Az alábbi kis táblázat mondja el a mesét.

 

 

Egy vagy két csatorna levágása néha probléma lehet. RAW módban ez nem olyan súlyos, mint JPEG módban, mivel a RAW esetén a fényképezőgép saját színterében bekövetkező levágás okozhat gondot, nem pedig az RGB munka térben (mivel a munka térbe konvertálás a RAW konverterben a tónus igazítást követően történik meg). Az sRGB-ben, sőt még az Adobe RGB-ben bekövetkező szín levágások jelentős része nem eredményez levágást a gép saját színterében.
Az ideális megoldás az lenne, ha a fényképezőgép gyártók a túlexponálással kapcsolatos levágásra fibyelmeztető villogást a gép saját színtere csatornáira alapoznák, a luminozitás helyett. Ez az egyik oka annak, hogy a Camera Raw hisztogramja a színcsatornákat mutatja egymásra helyezve, nem pedig a luminozitást.
A gyakorlatban ez többnyire nem túl nagy probléma, mivel a téma legvilágosabb tárgyai a semleges felé tendálnak (gyakran a fehér felhők). Bizonytalanság esetén expozíció sorozatot (bracket) készíthetünk, és a színes hisztogramok segítségével kiválaszthatjuk azt a felvételt, amelyikkel tovább dolgozunk.

Alapvetően az ideális expozíció olyan, ahogyan Michael leírja: pozícionáljuk a hisztogramot olyan közel a jobbszélhez, amennyire csak lehet, de nem annyira, hogy a túlexponálás jelző villogjon. Az ideális expozíció biztosítja a képet leíró szintek maximális számát, jelentős részletek elvesztése nélkül a csúcsfényekben. Minél közelebb jutunk ehhez az ideális helyzethez, annát több szint írja le az árnyékokat. Ha oly mértékben alulexponáljuk a képet, hogy az árnyékok túl sötétek, amit gyakran elkövetünk a csúcsfények védelme érdekében; akkor meg kell nyitni az árnyékokat, hogy a végső kép megfeleljen az elvárásoknak. Ezzel az a baj, hogy csak 128 szint áll rendelkezésre az árnyékokhoz. Elkezdjük húzogatni a görbéket, hogy megnyissuk az árnyékokat, és az eredmény poszterizáció, stb.
El kell szakadnunk attól az expozíció koncepciótól, ami jó szolgálatot tett a film esetében. A CCD/CMOS nem film, és nem úgy reagál a csúcsfényekre meg az árnyékokra, ahogyan a film. A film megvilágítása simán fut ki az árnyékokban és a csúcsfényekben. A digitális esetében a hatás lineáris, és nincs kifutása. Sajnos (ahogyan Thomas rámutatott), ezeknek az érzékelőknek a viselkedése nem tökéletes, és megtörténhet (gyakran meg is történik), hogy egy vagy két csatorna telítésbe megy (kiég). Ez jelentős probléma volt a Canon D30-al, és az Adobe Camera ROW jelenlegi verziója az ilyen képeket nem tudja megfelelően kezelni. Thomas ismeri a véleményem, én is az övét.
Érdemes megjegyezni, hogy én még nem láttam „lineáris” RAW képet sem Canon D30/60-tól, sem a 10D-től, ami a teljes skálát kihasználta volna, közel a végéhez, de nem túl azon. Ez azt jelenti, hogy a ma létező konvertáló alkalmazások esetleg nem elégítik ki az igényeket. Meggyőződésem, hogy a RAW konverterek fejlődésével a helyzet javulni fog, de addig is mindenkit figyelmeztetek, hogy vigyázzon ezzel a technikával. Véssük eszünkbe, hogy a CRW fájljaink hosszú ideig rendelkezésünkre állnak. Valóban megfelelnek a negatívoknak; ne dobjuk a szemétbe. Ha a jelenlegi konvertáló alkalmazások levágásai nem tudják kezelnie a kiégett csúcsfényeket, a későbbiek majd megoldják. De, SEMMI sem hozza vissza az elveszett árnyékokat.
A következő oldalon bemutatott példán látható, hogy még milyen sok információ van azokban a csúcsfényekben, amelyek a jelenlegi RAW konverterek szerint kiégtek. Ez a technika jelenleg virtuálisan redundáns, de mégis segít abban, hogy jobban megértsük, milyen sok információ van a csúcsfényekben.
http://www.computer-darkroom.com/d30-profiling/d30_profile.htm

 

A film alapú fényképezés esetében a skála csúcsfény végét összenyomja a D/logE görbe váll szakasza. Így minél világosabb és világosabb tárgyakat fényképezünk, a csúcsfények részletei fokozatosan mind jobban és jobban összenyomódnak, míg végül a film telítésbe megy. De egészen eddig a pontig a csúcsfények összenyomódása fokozatosan következik be.
A digitális fényképezőgépek szilárdtest érzékelői másképp viselkednek. Ha fény éri az érzékelőt, vagy töltés szaporodik fel, vagy elnyelődik (az érzékelő technológiától függően). A kiváltott hatás megfeleően alakul egészen a telítési pontig, ahol hirtelen vége szakad. Nincs a fokozatosságban rejlő mentség, mint a film esetében volt.
Erre a különbségre tekintettel, a 18 %-os szürke kártya használatával végzett expozíció beállítás (ahogyan a film esetében történt) a digitális fényképezőgép esetében nem működik megfelelően. Jobb eredmények érhetők el az expozíció olyan beállításával, amelynek eredményeként a téma legfehérebb fehér része a digitális skála tetejéhez (8 bit rögzítésekor 255, 16 bit rögzítésekor 65535) közel kerül, de nem éri azt el. Digitális fényképezőgépen alapozzuk az expozíciót a csúcsfényekre, filmes gépen a közép-tónusokra (18 %-os szürke kártyára).